Címlapon Los Angeles legfrissebb fotós üdvöskéjének vörös hajú hősnője, a nagy párizsi fotóvásár egyik ínyencsége.
Belül választ kapunk arra a kérdésre, hogy miként került a fotográfia a műkereskedők karmai közé: miért alakította meg Harry Lunn galériáját és hogyan született meg a Paris-Photo legendás börzéje. Majd egy kis Bécs: mikor érkezik a következő Klimt-divathullám és mit árulnak el a grafikák Michelangelo viharos szerelmi életéről? Építészet-szakértők beszélnek a Vár radikális kisöpréséről, a menedzser pedig a hajdani Piktúra Galériáról. Sort kerítünk egy budai szoborszemlére, megtaláljuk Lakner László elveszett fiatalkori remekművét és bemutatjuk Lotz Károly dekoratőrének fantasztikus magánképtárát.
Tartalom:
Mórocz Csaba: A hiúság vására – A fotókereskedelem története Harry Lunntól a Paris-Photóig
Rieder Gábor: Szecesszió Klimten innen, Klimten túl – Interjú Marian Bisanz-Prakkennel
Fáy Miklós: Michelangelo was gay
Keserű Luca: Palackba zárt Wagner – Giorgio Morandi és Marco Tirelli Velencében, a Museo Fortunyban
Légvárak
Duna-parti szobrok 4. – Mélyi József: A budai oldal emlékezete – Vékony Dorottya fotóival
Fehér Dávid: Lost and found: Az eltűnt varrólányok esete – nyomozás Lakner László képe után
Festőélet Magyarországon 11. – Regős Istvánnal beszélget Hernádi Miklós
Műkereskedő Portrék 5. Martos Gábor: „Egyért venni, kettőért eladni” – Komlós Péter, a Piktúra Galéria egykori társtulajdonosa
Dr. Kovács Zoltán: Scholtz Róbert szobafestő magánképtára
Ízelítő:
„Mintha Buda még Pestnél is konzervatívabb lenne a szobrok tekintetében, s a partszakasz olyan terület, amelynek díszítéséhez első megközelítésben csak az akadémizmus jegyei mentén lehetne hozzányúlni. Ha elvétve új szobor készül, az szinte kizárólag didaktikus emlékmű lehet, ha új emléktáblát avatnak, rajta a dombormű csakis profilból ábrázolhatja a csaknem mindig jellegtelen arcú elhunytat.”
Részlet Mélyi Józsefnek a budai Duna-part szobrairól szóló cikkéből
„A kommunista dizájn maradékait ki kell hajítani az ablakon, és a palotából, láss csodát, egy palotát kell csinálni. A Széchényi Könyvtárat (…) le kell vinni Lágymányosra. (…) A könyvtár helyét pedig foglalja el egy 5+ csillagos luxushotel, konferencia és bálterem, ahol tobzódhat a glamour, amire a világban rendszerint a fejedelmi palotákat kitalálni szokták. A kiürülő palota pedig váljon palotává, sok csillogó mihaszna teremmel, aminek elegáns intarziaparkettáját turisták milliói
koptathatják elégedetten.”
Részlet Bojár Iván Andrásnak a budai vár átalakításáról írt cikkéből
„Klimt a modern Bécs egyik legnagyobb és legfontosabb exportcikke. A turisták az arany korszakáért és az erotikus rajzokért vannak oda, nem érdekli őket a művész belső fejlődése. Pedig Klimt stílusa sokat változott az idők folyamán…”
Interjúrészlet Marian Bisanz-Prakkennel, az Albertina kurátorával
„…a piacon előtte évek óta nem látott senki Batthyányt. Háromszázezer forintot adtunk érte; gondold meg: háromszázezer forint, amikor húszezerért vettünk olyan Vörös Gézát, ami ma a százszorosát vagy a még többszörösét éri. Amikor Ripplit lehetett venni negyven-ötvenezer forinttól; komoly, nagy festményét is százezerért.”
Részlet a galéria egykori menedzserével, Komlós Péterrel készített interjúból