Az Art Basel & UBS Art Market Report minden év tavaszán a legnagyobb érdeklődéssel várt jelentés az előző esztendő műtárgypiaci fejleményeiről. Noha ennek számaira sem lehet mérget venni, hiszen például a műkereskedői-galériás szektor forgalmáról többnyire nincsenek nyilvánosan hozzáférhető adatok, a módszertan változatlanságát és a téves adatok többé-kevésbé hasonló arányát feltételezve, az eddig megjelent éves jelentéseket egybevetve a tendenciákról megbízható képet kaphatunk.
Év közben erre kevés lehetőség kínálkozik, mivel:
- a menet közben megjelenő forgalmi információk többnyire közvetlenül a piaci szereplőktől származnak (pl. árverőházak közleményei lezajlott aukcióik eredményeiről, galériák közleményei vásári szerepléseikről, a vásárok összefoglaló jelentései az épp lezárult mustra sikeréről, stb.), s ezek hajlamosak arra, hogy kicsit rózsaszín szemüvegen keresztül nézzék a világot, ami lélektani okokból még érthető is. A közleményekben a vásári szereplések mindig sikeresek, az aukciók mindig kitűnő eredménnyel zárulnak – de ez a kép nem mindig tükrözi a valóságot, amiről jó esetben is legfeljebb a sorok között olvasva alkothat képet a tapasztalt elemző.
- igazán konkrét számokat év közben csak az aukciós piacról látunk és ezeknek a valóságtartalma is lehet megkérdőjelezhető – bizonyára a legtöbben hallottak már olyan árverési leütésekről, melyek mögött nincs tulajdonoscsere…
- mióta az Európa és Észak-Amerika mellett más kontinensek – mindenekelőtt Ázsia és azon belül is Kína – elkezdtek igazán komoly szerepet játszani a globális piacon, a menet közbeni helyzetfelmérés még nehezebb. Ezekről a területekről az információk lassabban áramlanak – vagy ha mégis, csak a legritkább esetben érik el az európai sajtó ingerküszöbét.
Tavaszonként viszont megjelenik az Art Basel és az UBS támogatásával készülő éves jelentés, ami az aukciós adatbázisokra, a műkereskedői-galerista szférában pedig nemzeti és nemzetközi statisztikai hivatalok adataira, illetve
a globális galériás forgalom 80%-át produkáló mintegy 6.500 galéria és műkereskedés körében végzett anonim felmérés eredményeire támaszkodik.
A jelentés összefoglaló adatai 2018-ra vonatkozóan kedvezőnek tűnnek, de ez a pozitív átlag nagyon különböző részeredményekből áll össze, azaz a pozitív trendek nem feltétlenül érvényesültek minden szektorban – például valamennyi kontinensen, az összes műkereskedelmi csatornán, minden műfajban vagy minden árkategóriában. A legfontosabb szám: a világ műkereskedelmének globális forgalma a 2015-16-os visszaesést követően, 2017 után tavaly is növekedett, mégpedig 6%-kal és elérte a 67,4 milliárd dollárt, azaz erősen megközelítette a 68,2 milliárdos, 2014-ben regisztrált csúcsot.
A három legnagyobb piac, az USA, Nagy-Britannia és Kína együttesen a forgalom 84%-át produkálja, ami praktikusan azt is jelenti – az idővel spórolni akaró elemzők legnagyobb örömére –, hogy e három piac számai gyakorlatilag önmagukban is elégségesek a globális trendek definiálásához. A „hármakon” belül viszont tavaly némileg módosultak az erőviszonyok: az USA 2 százalékponttal tovább erősítette dominanciáját és tavaly már a teljes forgalom 44%-át bonyolította, míg a Brexit körüli bizonytalanságok ellenére is jó évet zárt brit műkereskedelem a maga 21%-ával visszaelőzte Kínát és több éves próbálkozás után ismét elfoglalta korábbi bérelt – második – helyét.
Kína részesedése 21%-ról 19-re esett vissza, de ez nem feltétlenül jelenti a kínai gyűjtők étvágyának csökkenését. Az ázsiai országban gyorsan változnak a trendek, s amikor az ottani gyűjtők érdeklődése fokozottan fordul a nyugati világ művészete felé, akkor vásárlásaik nagyobbik része már nem a helyi, hanem elsősorban az amerikai és az angliai árverőházak és galériák forgalmát növeli. Az EU-n belüli forgalom 66%-át Nagy-Britannia adta, tőle messze leszakadva 19%-kal Franciaország a második és 4%-kal Németország a harmadik. Rajtuk kívül Olaszország, Spanyolország, Ausztria és Svédország éri el vagy haladja meg az 1%-ot, a többiek, köztük Magyarország, a forgalom 4%-án osztoznak.
Az összforgalomból a nagyobbik szeletet a galériák és műkereskedések hasították ki maguknak 35,9 milliárd dollárral, 7%-ot javítva az egy évvel korábbi teljesítményükön. Ám ez az átlag is, mint az átlagok általában, nagyon különböző tendenciákat takar.
A megkérdezett 6.500 galériának csak a kisebbik része, 28%-a számolt be növekvő forgalomról, míg 15%-uk stagnáló, 57%-uk csökkenő értékesítést jelzett.
Ezen adatokat a 7%-os átlagos bővüléssel egybevetve világosan látható, hogy a nagyforgalmú, nagy értékű műtárgyakkal kereskedő cégek tudtak javítani az eredményükön, míg a kicsiknek növekedett a lemaradása az előbbiektől. A jelentés egészen pontos számokat is közöl: eszerint a legnagyobb mértékben, 17%-kal a 10 és 50 millió dollár közötti forgalmat lebonyolító galériák javítottak előző évi teljesítményükhöz képest, míg a legrosszabbul a kicsik, a 250 ezer dollár alatti forgalmat produkálók jártak; náluk jelentős, 18%-os a visszaesés.
A teljes aukciós forgalom tavaly 29,1 milliárd dollár volt, de vigyázat: ez a szám a képzőművészet mellett az iparművészeti tárgyak és a régiségek forgalmát is magában foglalja és ezért jóval magasabb annál, mint amit az Artprice ugyancsak hamarosan megjelenő, de csak a képzőművészeti aukciókra kiterjedő jelentése tartalmaz majd. A 29,1 milliárd 3%-os forgalombővülést jelent, ami alapvetően a legdrágább, 1 millió dollár feletti árszegmensben realizálódott. A tételek utóbbi kategóriába tartozó 1%-a a teljes forgalom 61%-át biztosította. Ebben a kategóriában a tételszám 9, a forgalom 13%-kal, azaz a teljes piaci növekedést jóval meghaladó mértékben bővült. Az amerikai és a brit piac forgalma igen dinamikusan, 18, illetve 15%-kal bővült, könnyedén kompenzálva a kínai piac 9%-os zsugorodását.
A művészeti vásárok forgalma elérte a 16,5 milliárd dollárt, ami 6%-os forgalombővülést jelent; igaz, közben a galériák a korábbinál 5%-kal többet, összesen 4,8 milliárd dollárt költöttek a részvételre. A felmérésben szereplő galériák átlagosan 4 vásáron vettek részt tavaly – ez a szám az utóbbi években inkább az öthöz állt közel –, de az e téren legaktívabbak tíz vásárt is abszolválni tudtak. A koncentráció itt is megfigyelhető: míg 2010-ben a „global player”-ek részesedése a teljes vásári forgalomból még 30% volt, addig tavalyra már elérte a 46%-ot. A vásárokon történő műtárgyvétel különösen népszerű az ázsiai műgyűjtők körében.
Az online értékesítés összvolumenét a jelentés 6 milliárd dollárra teszi, ami 11%-os növekedést jelent, ez a szám azonban nemcsak műfajonként, de korosztályonként is jelentős szórást mutat. Fontos mutató az is, hogy az online forgalom aránya az összforgalmon belül annál nagyobb, minél kisebb a cég teljes forgalma, azaz az online értékesítés a „kicsik” életében jóval nagyobb szerepet játszik. Nem meglepő a tanulmánynak az a következtetése sem, hogy az online vásárlás elsősorban a fiatalabb gyűjtők körében népszerű, illetve ez az az értékesítési csatorna, ami a leginkább alkalmas a „csali-szerepre”, az új gyűjtők megnyerésére.
A jelentés szerint a műtárgypiac 2018-ban 3 millió embernek adott munkát, összesen mintegy 310.700 vállalkozás keretében; mindez nem mutat jelentős eltéréseket az egy évvel korábbi számoktól. A becslések szerint a műkereskedelem 20,2 milliárd dollár értékben rendelt kiegészítő szolgáltatásokat más ágazatoktól (pl. biztosítás, szállítás, vagyonvédelem, stb.), ami 3%-os bővülést jelent a korábbiakhoz képest és további 375 ezer embernek adott munkát.
Jóslással a jelentés nem foglalkozik, azaz nem derül ki belőle, mire számíthatunk 2019-ben; Clare McAndrew, a jelentés „atyja” csak annyit jegyez meg, hogy a hangulat nem túl optimista és elsősorban szakmán kívüli okok, a nemzetközi politikai és gazdasági helyzet bizonytalanságai miatt.
Összefoglalónkban csak a legfontosabb számokra hívtuk fel a figyelmet. A jelentés még rengeteg hasznos és érdekes információt tartalmaz, többek között a nőművészek szerepének alakulásáról a műkereskedelemben, a gyűjtők különböző korosztályainak vásárlási szokásairól vagy akár a műtárgykereskedelmi cégek szájtjai és a közösségi portálok szerepéről a vásárlói döntések befolyásolásában. És egy jó hír a végére: a tanulmány ingyenesen letölthető innen.
A cikk lejjebb folytatódik.