All Too Human – Tate Britain, London, augusztus 27-ig
Nietzsche 1878-as műve, az Emberi – túlságosan is emberi után szabadon, All Too Human címet kapott a Tate Britain február utolsó napján megnyílt, augusztus 27-ig látogatható kiállítása. Ahogy ennek alcíme is jelzi, a két húzóerő Francis Bacon és Lucian Freud; az összesen száz műtárgy közös nevezője pedig nagyjából az lehet, hogyan örökítik meg és dolgozzák fel az elmúlt évszázad legünnepeltebb brit képzőművészei személyes tapasztalataikat, élményeiket, a velük történt eseményeket. A show, elvileg legalábbis, a figurális festészetre koncentrál, a bemutatott alkotók pedig zömükben az általában Londoni Iskolaként emlegetett csoporthoz tartoztak.
Ahogy ez a Tate Britain tematikus, kasszasikernek szánt összeállításainál inkább szabály, mint kivétel, a kurátorok több irányba is elkalandoztak. Míg az alapelv az volt, hogy a szupersztárokon, Francis Bacon-ön és Lucian Freudon kívül más XX. századi és kortárs nagyságok – köztük Michael Andrews, Frank Auerbach, R.B. Kitaj, Leon Kossoff, Paula Rego, F.N. Souza, Euan Uglow – osztozzanak a reflektorfényen, működött a tér- és időbeli kontextusba helyezés gyakorlata is, főként az anyag- és alakformálás előzményeinek és párhuzamainak bemutatásában. Kitekintések, utalások révén egy korábbi nemzedék, sőt külföldi mesterek is „meghívást kaptak”. Rögtön az első teremben Walter Richard Sickert, David Bomberg, Stanley Spencer, sőt a szigetországhoz semmilyen formában nem kapcsolódó Chaïm Soutine lepi meg a látogatót, aki az első pillanatban talán azon is elcsodálkozik, mit keres itt egy Alberto Giacometti szobor?
Lucian Freud és hosszú időn át közeli barátja, Francis Bacon néhány szenzációs festménye a kiállítás – legalábbis egyik – csúcspontja. A Freud hosszú munkásságát felölelő képek külön figyelmet szentelnek műtermének, ami az alkotásoknak egyszerre „szövegkörnyezete” és tárgya, már csak azért is, mert a festő rendszerint sok-sok napot, sőt hetet szánt egy-egy modelljének megörökítésére. A Túlságosan is emberi kiállításon jónéhány trademark, brutálisan őszinte, idővel egyre szoborszerűbb, zsigeri portréját láthatjuk, kezdve a korai, 1950-51-es Lány fehér kutyával cíművel, mely akkori, első feleségét mutatja be félmeztelenül. Kittynél sokkal előnytelenebb, kíméletlenebb aktkép az 1996-os Alvás az oroszlános szőnyeg előtt, mely Freud egyik többször megörökített modelljéről, a most 61 éves korpulens Sue Tilley-ről készült. Francis Bacon 1953-as Babuin-tanulmányán, majd lenyűgöző késői Triptichonján kívül többek között egy 1964-es Lucian Freud portrévázlattal bizonyítja, miért tülekednek festményeiért a műgyűjtők és -kereskedők.
A kiállítás alapvetően borús, sötét, deprimáló hangulatú művekből áll össze, majdhogynem egy kézen megszámolhatjuk a derűsebb ábrázolásokat. Ebből a szempontból a csúcs R. B. Kitaj önéletrajzi ihletésű, színpompás 1989-1993-as Esküvője. A show végéhez közeledve szívderítő az a terem, amelyben a múzeum a hagyományosan férfiak dominálta képzőművészetben a női festők szerepére hívja fel a figyelmet. A mezőnyből kiemelkedik Paula Rego, aki műveiben a nőknek a társadalomban betöltött pozícióját járja körül. Nehéz szabadulni A család című 1988-as festményének hatása alól; a művet alaposan szemügyre kell venni, ha meg akarjuk érteni, miről szól: Rego és lányai szomorú igyekezetéről, ahogy a művész MS-beteg férjét öltöztetik fel. A fiatal brit figurális festőnők sorából a tárlat Celia Paul, Jenny Saville és Cecily Brown műveire irányítja a figyelmet.
Mint a bevezetőben már jeleztük, a Túlságosan is emberi megtekintéséhez nem kell feltétlenül Londonba utazni. A tárlat némileg módosított változata Bacon, Freud és a Londoni Iskola címmel október 5. és 2019. január 14. között a Magyar Nemzeti Galériában lesz látható. Az együttműködésről Elena Crippa, a Tate modern és kortárs brit művészeti részlegének kurátora e sorok írójának elmondta: a Temze-parti „kiállítás szervezésének már az egészen korai szakaszában felmerült a lehetőség, hogy az a Szépművészeti Múzeummal karöltve Budapesten is bemutatkozhasson. A Tate múzeumi család igyekszik nemzetközi intézmények széles körével együttműködni, osztozni a szakemberek tudásán és tapasztalatán. Ez különösen vonatkozik azokra a vándorkiállításokra, melyek elsősorban Nagy-Britanniában élt és tevékenykedett művészek munkáira fókuszálnak. A Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria kiemelkedően elkötelezett partner, jól tükrözi a magyar festészet lenyűgözően gazdag történetét és igazgatójának azt az igyekezetét, hogy vezető nemzetközi művészek kulcsfontosságú alkotásait tegye hozzáférhetővé Budapesten. A Tate Britain kurátorai a budapesti kiállítás tervezésében és anyagának kiválasztásában szorosan együttműködtek magyar kollégáikkal. A vendégtárlaton szereplő képek nem egytől egyik ugyanazok, mint a Tate Britain-ben. Részben nem áll mindegyik rendelkezésünkre, részben akadályt képeznek az építészeti adottságokra és a termek méretére vonatkozó speciális előírások is. Ettől függetlenül a Londonban kiállított festmények többsége az októberben nyíló budapesti tárlaton is látható lesz” – fejtette ki Elena Crippa.
