Dél-Korea egyre kiterjedtebb kulturális kapcsolatrendszerének mozgatórugója a progresszív és multikulturális fókuszú kulturális politika. Bár centralizált, mégis olyan strukturális keretet biztosít a kortárs művészeti színtérnek, amely hatékonnyá és rugalmassá teszi a helyi és nemzetközi művészek közötti interakciót. A koreai kortárs művészeti élet szerkezete logikus, jól működő és nagyon drága. Szisztémájuk alapvetően három egymásra épülő és egymást feltételező alappillér mentén írható le. Az első az egész Dél-Koreában elterjedt rezidenciaprogram rendszer (edukáció), a második a bel- és külföldön rendezett, a koreai kortárs művészetet bemutató nagyszabású kiállítások és biennálék (kanonizáció), a harmadik pedig a műkereskedelem.
Gyorsan felismerték, hogy a fiatal művészek tehetséggondozása a hosszú távú kulturális sikerek záloga. Az Európában és Amerikában már 100 éve működő művészeti rezidencia programok rendszerét Korea viszonylag későn, a 2000-es évek elején adaptálta. E programok kifejezetten azzal a céllal jöttek létre, hogy kultúrák közötti találkozási pontként és a nemzetközi művészeti szcénával való kapcsolatépítés centrumaiként működjenek. Az állami és céges sponzorációból alapított és folyamatosan fejlesztett műtermek a koreai művészek számára egy évig, a külföldiek számára háromtól hat hónapos időtartamig pályázhatóak és használhatók.
Incheon Art Platform. Fotók: Szabó Noémi
A koreai rezidencia programok sikere és hatékony működése annak köszönhető, hogy fenntartói szinte minden esetben múzeumok illetve művészeti szervezetek. Kiépített infrastruktúrájuk megkönnyíti a más múzeumokkal, intézményekkel, művészekkel és műtermekkel való kapcsolatteremtést és együttműködést nemcsak Dél-Koreában, hanem azon túl is. A szöuli rezidencia programok erőssége, hogy nem csupán műtermet biztosítanak a külföldi művészek számára, hanem elméleti bázist is. A konferenciák, beszélgetések, a helyi művészekkel közös kiállítások, nyitott műterem programok és művész-kurátor találkozók keretében a művek létrehozásán túl a legfontosabb cél a kapcsolatépítés.
Az Incheon Art Platform kiállítótere
A helyi kulturális politika az évről évre felmerülő finanszírozási gondok ellenére jelentős összegekkel támogatja a fiatal művészek mobilitására irányuló erőfeszítéseket; 2008-ban a szöuli városvezetés meghirdette a Culturenomics politikáját, amelynek célja, hogy a metropoliszt a távol-keleti régió kulturális központjává fejlessze. Ennek keretében jött létre a Seoul Art Space program, amely kiürült, használaton kívüli és funkciójukat vesztett épületeteket (gyárakat, raktárakat, stb.) bocsájtott rendelkezésre kulturális hasznosításra, egyfelől kreatív helyszínt biztosítva a művészek számára, másfelől pedig revitalizálva Szöul külső kerületeit. Ezek a művészeti „inkubátorházak” tehát nemcsak a koreai művészeket kapcsolják össze a nemzetközi rezidensekkel, hanem a globális elvárásoknak megfelelően speciális programok segítségével a helyi közösséget is bevonják a kreatív munkába (művészeti terápia, gyermek és felnőttfoglalkozások, szimpóziumok, stb.).
Műterem a Gyeonggi Creation Center-ben
A Seoul Art Space ernyőszervezet több helyszínen hozta létre a különböző művészeti műfajokat befogadó épületeit: 2009-ban a Seoul Art Space_Seogyo az experimentális művészek számára, a Seoul Art Space_Yeonhui az irodalmárok számára nyitotta meg kapuit. 2010-től pedig további négy helyszínnel bővült a program (Mullae, Seongbuk, Gwanak, Hongeun). A képzőművészeket befogadó Seoul Art Space Geumcheon kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, 2009-os megnyitása és 2012 között 130 résztvevőt fogadott 24 különböző országból. Hasonlóan sikeres rezidencia programmal rendelkezik a Gyeonggy Creation Center, amelynek hatalmas kiállítótereiben és impozáns műtermeiben a koreai kortárs művészet legígéretesebb alkotói kapnak helyet. A 2006-ban megnyílt SEMA Nanji Residency a Seoul Museum of Arts filiáléjaként évente 12 külföldi művészt fogad. A Szöul kikötőjének is nevezett Incheon település Incheon Art Platform rezidencia műterme a befogadás és globális kommunikáció égisze alatt hirdeti meg évről évre változó tematikus fogalmak köré szervezett nemzetközi művész csereprogramjait. Természetesen a legjelentősebb állami múzeumok, mint a Kortárs Nemzeti Múzeum (National Museum of Modern and Contemporary Art, Korea) is megalapították saját műteremházaikat: a Goyang Art Center és a Chang Dong a világ minden tájáról várja a művészeket.
SEMA Nanji Residency kiállítóterme, Luuk Schroeder installációjával
Az említett programokon túl további kisebb, változatos koncepciót megvalósító műteremházak is kínálnak nemzetközi művész csereprogramokat. Közös bennük, hogy aktív alkotók számára szabadon pályázhatóak; jellemzőjük, hogy legfeljebb hat hónapig vehetők igénybe, szállást, műtermet és nyomtatott katalógusban megjelenő dokumentációt biztosítanak, sőt a legtöbb intézmény utófinanszírozza a kiutazás költségét is. Rezidenciára fel!
