Ritka az évtizedes folyamatos múltra visszatekintő kiállítás-sorozat, amely adott témát jár be következetesen. A Haas Galéria szervezésében 1998 óta rendszeres időközönként jelentkező Merítés a KUT-ból egy ilyen széria, amelyen ezúttal 15. alkalommal a Képzőművészek Új Társasága női tagjai kerülnek előtérbe.
Hangzás alapján a különös kiállításcím a feminin és fenomenális szavak házasításából születhetett, amely a résztvevő alkotók neméről, feltűnésük gyakoriságáról árulkodik.
Nagyjából egy generációról van szó, akik a múlt századforduló környékén születtek, az első világégés idején eszméltek, és az 1920-as években kezdték képzőművészi pályájukat. Többségük nevével, munkájával keveset lehet találkozni, mert emigráltak és nem tértek vissza, vagy elutaztak és visszatértek, mert nők voltak, vagy nem voltak nők eléggé. A tárlat gondosan válogatott anyagát mégsem az elfeledettség disztingvált unalma fedi, hanem a felfedezés érzéki öröme.
A negyvennyolc darab festmény és grafika friss látásmódja felvillanyozza a látogatót. Eleven lendületűek, izgalmasak, ízig-vérig modernek, mintha nem a két világháború közötti magyar művészet szélárnyékában születtek volna.
A Pompidou Központ Elles című nagyívű programja két évet (2009-2011) szentelt a 20-21. századi női alkotók bemutatásának. A merész, de kétségkívül gyümölcsözőnek bizonyult perspektívaváltás új szempontrendszerben értelmezte a modernizmust. Ez nem valamifajta női minőség kimutatását jelentette elsősorban, hanem a korábban alulreprezentált művészeken keresztül kirajzolódó erővonalak, kvalitások láthatóvá tételét.
Bár jóval kisebb léptékben, de a Feminális is egy ilyen termékeny szemszögváltás ígéretét hordozza magában. Szakmai hátterében Kopócsy Anna több mint tíz éve zajló kutatása áll, amely a két világháború közötti magyar nőművészek megítélésére, életműveire irányul. Továbbfejlesztette az 1999-es Hölgyválasz című kiállítás eredményeit, amelyet Gálig Zoltánnal, a téma másik szakértőjével közösen rendezett. Ezúttal Zsákovics Ferenccel és Haas Jánossal együtt válogatták a műveket a Nemzeti Galériából, a bajai Türr István Múzeumból és magángyűjteményekből.
Szétnézve a tizennyolc alkotó között, vannak, akiket jól ismerünk, mint Ferenczy Noémit vagy Anna Margitot, de vannak, akiket nem, vagy kevésbé. Mindenekelőtt Gyenes Gittát kell megemlítenünk stílusa miatt, amely maga a jazz. Csikágót, Budapest baljóslatú negyedét bemutató vászna a német expresszionisták kompozíciós megoldásait dolgozta át filmszerűen mozgalmas társadalmi tablóvá. Ezzel szemben cigarettázó önarcképe, amellyel a kiállítást is hirdetik, maga köré varázsolja a korabeli lokálok mondén art deco-belsejét, ahol a művész összehúzott szemekkel vizsgál minket, miközben fújja ránk flegmán a füstöt.
Más világot képvisel Dömötör Gizella csendélete és nagybányai tája, amelyek a hazai kubista törekvések ritka példái.
A prizmaszerű felületek szerkezetes rajza izgalmas kombinációt alkot az áttetszően finom gouche-technikával. Járitz Józsa kerekdeden szikár formái és szűk kivágatú, zárt terei az egzisztencialista magány emlékhelyeit teremtik meg. Műveit már láthatta itt a közönség, a Merítés a KUT-ból sorozat második részeként.
Szántó Piroska súlyos kontúrokkal, reliefszerűen kialakított festménye felülnézetből mutat szorosan egymás mellett alvó kofákat. A dokumentarista ábrázolás, mint az elfajzott művészet egyik eklatáns példája ellen kelt ki 1940-ben egy képviselő parlamenti felszólalásában. Zemplényi Magda nemcsak a KUT, hanem később a Kállai Ernő szellemi prófétasága alatt alakult Galéria a Négy Világtájhoz absztrakt csoportosulás (1946-1947) tagja volt. Az 1945 körül készült erőteljes hatású festményén a minden gyermeki bájtól megfosztott címadó kislány, mint egy kis állat kucorog a széken.
A szatirikus felhangokat Endresz Alice az impresszionizmus kispolgári idilljét parodizáló Piknik című olajképének pontosan eltalált karakterfigurái, vagy Kiss Vilma fanyar női portréi képviselik, amely utóbbiak a német új tárgyiasság invenciózus átvételéről tanúskodnak. Arról a Kis Vilmáról van szó, akinek a köpönyegéből, kis túlzással, a francia animáció bújt elő. Mielőtt azonban rajzfilmesként befuthatott volna, a nélkülözések miatt vesebajban halt meg a francia fővárosban.
A Feminális még ezen a héten látható a Haas Galériában. Menjenek el, és nézzék meg, mert ez a festészet szexi. Nem a kép tárgya, vagy szerzője miatt, hanem attól szexi, menő, dögös és bravúrosan laza, mert megalkuvás nélküli, kemény és szabad. Meg kellett harcolniuk az önállóságért, de nem is adták fel azt semmiért.
Merítés a KUT-ból XV. Feminális Kiállítás, Haas Galéria
2011. október 14.–november 26.