A világ egyik legnagyobb és leglátogatottabb képzőművészeti gyűjteménye, a New York-i Metropolitan Museum az utóbbi egy-két évben nemcsak sikeres és látogatók tömegeit vonzó kiállításai okán szerepelt sokat a sajtóban. Az intézmény gyakran hallatta hangját politikai döntésekkel kapcsolatban – így felemelte szavát a Trump elnök által tervezett és részben be is vezetett beutazási korlátozásokkal kapcsolatban, és felhívta a figyelmet az USA UNESCO-ból való kilépésének veszélyeire is.
Többször bukkant fel a hírekben a múzeum egyre aggasztóbb pénzügyi helyzete miatt is – a túlköltekezés végül az elmúlt év derekán Thomas Campbell vezérigazgató lemondásához vezetett. A súlyos deficit miatt a múzeum elbocsájtásokra kényszerült, jelentősen csökkentette az egyes épületszárnyak felújítására szánt összeget, bizonytalan időre elhalasztotta egy 600 millió dolláros bővítési projekt megvalósítását is és módosította az időszaki kiállítások programját is.
A pénzügyi források áttekintése során időről időre felmerült a belépődíj kérdése is, bár a jegyeladásokból befolyó összeg – az utóbbi években évi 40-43 millió dollár – a múzeum több mint 300 millió dolláros költségvetésének csak kis hányadára nyújt fedezetet. A belépődíj tekintetében a Met eddig a két véglet – az ingyenesség és a fix összegű belépődíj – közötti átmenetet képező, főként Amerikában viszonylag gyakran alkalmazott politikát folytatott: a látogatók – egy, a múzeum által javasolt összeg, 25 dollár tudatában – annyit fizettek, amennyit akartak. Ennek az összegnek a megfogalmazása is változott az elmúlt években: a 25 dollár korábban „suggested” (javasolt) címkével szerepelt, amit később a „recommended” (ajánlott) váltott fel, de a látogatók – főként a nem angol anyanyelvűek – ezt a nüansznyi különbséget aligha érzékelték.
Hosszas vajúdás után a múzeum a napokban végül bejelentette, hogy a 25 dollár márciustól a külföldi és a New Yorkon kívülről érkező belföldi látogatók számára kötelezően fizetendő, fix összegű belépődíjjá válik; az ajánlott ár a jövőben csak a helyiekre lesz érvényes, a jogosultságukat igazoló dokumentum felmutatása mellett. A 2017 júniusában zárult pénzügyi évben a látogatók száma új rekordot felállítva meghaladta a 7 milliót – ezzel a MET a világ ötödik, a művészeti profilú intézmények között a második leglátogatottabb múzeuma volt – s ebben a számban közel azonos súllyal képviseltetik magukat a külföldiek, a new yorkiak és az USA más régióiból érkezők. Ez annyit jelent, hogy a változások a látogatók kétharmadát érintik. Az intézmény nehéz anyagi helyzete miatt fontos érv volt a bevezetendő szigorítás mellett, hogy míg 2005-ben még a látogatók 63%-a fogadta el a múzeum ajánlását, azaz fizetett 25 dollárt, addig a múlt évre ez az arány 17%-ra csökkent.
A MET mostani döntésével tulajdonképpen több más amerikai múzeum gyakorlatát vette át; ugyanígy lakóhelyfüggő a belépődíj például a Los Angeles-i LACMA-ban vagy az Art Institute of Chicago-ban is, sőt még az árak is azonosak.
A döntés, nem meglepő módon, széleskörű kritikát váltott ki. Sokan úgy látják, hogy a várható kb. hatmillió dolláros bevételtöbblet az alapvető pénzügyi problémákat nem oldja meg, ugyanakkor egyrészt komoly imázs-károkat okoz, másrészt sokakat megfoszthat a múzeumlátogatás lehetőségétől. Egy olyan országban, ahol a kultúra mecénásai esetenként 6 millió dollárnál jóval nagyobb összeggel is támogatnak múzeumokat, néhányuk hozzájárulásával a belépődíj összegének választhatóságát fent lehetett volna tartani. Bill de Blasio New York-i polgármester érve az új rendszer mellett – „szívesen látnám, ha az orosz oligarchák többet fizetnének azért, hogy bejuthassanak a Met-be” – jól hangzik, ám a látogatók között nem ők vagy a hozzá hasonló anyagi helyzetűek vannak többségben.
A fix belépődíj bevezetése vélhetően nem a látogatószámra lesz a legnagyobb negatív hatással, hanem a múzeumnak a város életében betöltött szerepére. Ezt a változást az ismert művészettörténész, Maxwell L. Anderson – aki pályáját maga is a Met-ben kezdte – fogalmazta meg a legpontosabban: „A fix belépődíjak nem kedveznek a spontán látogatásoknak és a művészeti múzeumokat inkább az attrakciók, látványosságok kategóriája felé viszik.” Jóval kevesebben lesznek, akik csak egy-egy kedvenc kép, vagy egy új időszaki kiállítás kedvéért ugranak be a múzeumba és erősen visszaszorul a közösségi tér-funkció is: aligha valószínű például, hogy a 25 dolláros belépődíj mellett valaki a Met kávézójába beszéljen meg egy találkozót.
Nyitókép: Szobor a Metropolitan Museumban. Fotó: Patsy M_/Flickr