Metz legrégebbi épületében, a XIII-ik századi Hôtel Saint-Livier-ben kapott otthont a lorraine-i Fonds Régional d’Art Contemporain. Az új létesítmény jelentőségét növeli, hogy a környező megyék mellett, a szomszédos Németország, Luxemburg és Belgium lakóinak is lehetőséget nyújt a kortárs képzőművészet megismerésére. A két évig tartó restaurációs munkálatok után átadott palota tornyának egyik falán a gyűjteményben szereplő mintegy hatszáz mű alkotójának neve olvasható, amivel a kiállítóhely már távolról felhívja magára a figyelmet. A White Spirit címmel rendezett avatókiállításra nemcsak az épület falai közt került sor, de azon kívül, a belváros utcáin is, amelynek útvonalát – Jancsi és Juliska meséjére emlékeztető módon – földre szórt fehér kavicsok jelzik. Mind a kiállítást, mind a várost a fehér szín uralja. A köztéri szobrokat fehér vászonnal burkolták be, az üzletek kirakatait – a tulajdonosok saját kezdeményezésükre – fehér színű árukkal töltötték meg, míg a szűk utcákban az ez alkalomból kifeszített köteleken, a magasban, fehér fehérnemük lengedeznek. A kiállítóhely valamennyi terme fehér, de a termekre nem könnyű rátalálni, mivel az osztrák Hans Schabus koncepciójának köszönhetően, csak egy, szintén fehérfalú labirintuson keresztül lehet egyikből a másikba eljutni. A tájékozódási képességét vesztett látogató hol egy mellékhelyiségbe, hogy egy irodába nyit be, míg végül rátalál egy kiállítóteremre, ahol szerencsés esetben még nem járt. E termekben azonban sem szoborral, sem festménnyel, sem installációval nem találkozik. Az egyik helyen a bolgár Nedko Solakov performansza, az «A Life (Black and White)» zajlik folyamatosan: két férfi a falakat festi, az egyik fehérre, a másik feketére, azután váltanak, és egymás falait átfestik az ellenkező színre. Sziszifuszi munka, akárcsak a művészé, aki szünet nélkül kénytelen a múzeumok meghódításán fáradozni – vallja Solakov. Egy másik helyen Tino Seghal, angol művész performanszát, a «Kiss»-t adja elő egy fiatal pár. Amikor valaki belép a terembe, csókolózni kezdenek, majd a tánc és mozgásművészet határán mozgó, erotikus élőképeket formálnak meg. Izelítőül ennyit a május 30-áig tartó formabontó kiállításról…..
Metz „régi-új” kiállítóhelye
Metz legrégebbi épületében, a XIII-ik századi Hôtel Saint-Livier-ben kapott otthont a lorraine-i Fonds Régional d’Art Contemporain. Az új létesítmény jelentőségét növeli, hogy a...