Koronczi Endre képzőművész november elején egy cikket publikált a Műértő című folyóiratban, Kultúra, mint falat kenyér címmel. Az írás a Ludwig Múzeum Rejtett mintázatok. A hálózati gondolkodás nyelve című aktuális kiálításához kapcsolódik, amely a fizikus és hálózatkutató Barabási Albert-László kutatóműhelyének munkásságát mutatja be. A kiállításon a magyar művészeti mező kapcsolati hálóit bemutató adatvizualizációk is helyet kaptak. Ezek kapcsán gondolkodott el cikkében Koronczi Endre, aki nem mellékesen az egyik olyan művészeti online platform, az ikOn kitalálója és szerkesztője, amelynek adatbázisára támaszkodva készítette el a BarabásiLab az ábrákat. Azokat, amelyek Koronczi szerint nem pontosak, mert nem is lehetnek azok.
Többek között azért, mert a kortárs művészeti intézményrendszert az utóbbi években számos olyan torzulás érte, amelyek következtében egyes intézmények, akár országosak is, elvesztették jelentőségüket – miközben volt és van tevékenységük, kommunikációjuk, csak éppen nem releváns, és egyszerűen kikerülnek a kortárs művészeti mezőből. Illetve azért, mert az együttműködéseken alapuló – és amúgy is sérülékeny – hálózatok szétzilálódtak. A művészek CV-jében hirtelen cezúrák keletkeznek, eltűnnek bizonyos kiállítástípusok, mert egyre kevesebb a kortárs csoportos, intézményi kiállítás. A nem létező platformokra, nem létező felkérésekre pedig művek sem készülhetnek. Erősödik az informalitás, az esetlegesség, egyes művészi, szakmai aktivitások a magántérbe szorulnak (vissza), és van olyan művészeti iniciatíva is, amely tejlességgel figyelmen kívül hagyja a közpénzen fenntartott művészeti infrastruktúrát. Emellett a különféle tevékenységek megfelelő dokumentálása, a „nyomhagyás” is hiányzik.
Koronczi írásából – amely csak a print Műértőben olvasható – idézünk: „Az ikOn üzemeltetőjeként tudatában vagyok a munkánk és a missziónk fontosságának, de világosan kell látnom az adatbázis hiányosságait is. A „rejtett mintázatok” talán még jobban manifesztálódnak ezekben a hiányokban, mint a szándékos adatközlésekben. A nem-cselekvés, a nem-kommunikálás, a nem-egyeztetés ugyanúgy nyomot hagynak az adatszöveten, mint a túl hangos jelenlét, vagy az agresszív megmozdulások – bár az utóbbiak moderálása egyszerűbb feladatnak tűnik. Az ábrázolható adatok, az ábrázolhatatlan hiányok, és az ezeket szubjektív viszonyba állító ismereteink a szcéna állapotáról beszélnek. Látleletet mutatnak arról a helyzetről, melyben a hálózat egyes szereplőinek az együttműködéshez és az egyeztetéshez fűződik nagyobb érdeke, más szereplőknek viszont az önállósághoz.”
A Potméter Koronczi Endrét kérdezte írása mögötteseiről, illetve arról a problématérképről, amelyet a hálózatábrák, jóllehet indirekt módon, mégiscsak megjelenítenek.
Főcím:
hang: Erlich Gábor
zene: Tarr Dominik
Nyitókép: a BarabásiLab adatvizualizációjának részlete a Ludwig Múzeum Rejtett mintázatok c. kiállításáról. Forrás: ikOn
A cikk lejjebb folytatódik.