Mi jut eszünkbe a Baltikumról a kortárs képzőművészet és kultúra kapcsán? Van kedvenc balti művészünk, vagy galériánk? Akad-e arrafelé érdekes kiállítótér, múzeum, ahova betérhet a kultúrafogyasztó turista, ha esszenciális balti kortárs művészetre vágyik? Nem valószínű, hogy abba a problémába ütköznénk, hogy azt se tudjuk, hol kezdjük a felsorolást. Mi lehet vajon az oka az általános zavarnak, ami a Baltikum körül kering, és van-e esély az eloszlatására? A kérdésre csak akkor kaphatunk választ, ha megnézzük, hogy mi zajlik ott fenn, északon.
Tartu Art Museum. Forrás: Flickr
Első állomás: Észtország
Balti kortárs művészeti kalauzunk első állomása a keleti blokk „legnyugatibb” államaként emlegetett Észtország. Nem árt előre megjegyeznünk, hogy három igen apró országról beszélünk, ahol hazánkhoz hasonlóan a művészeti vérkeringés erősen főváros centrikus. Ám rögtön, a szabályt erősítő kivételként meg kell említenünk a Tartu Art Museumot, és gyűjteményének kortárs részét, mely az észt videó- és fotóművészetre koncentrál, de nem kizárólag.
Tallinban kétség sem férhet hozzá, hogy a KUMU-ban, az Észt Művészeti Múzeumban kezdjük a tájékozódást. A Kadriorg parkbeli szimbolikus helye és impozáns épülete ellenére nem teljesíti be maradéktalanul elvárásainkat, pedig megfelelő távolságból nézve egy nyugati színvonalú intézménynek tűnik. A szocializmus egyenruhájából kiszabadulva ugyan érthető az olykor erőszakos nacionalista kultúrpolitika, sőt ismerős is, de valljuk be, hogy egy releváns kortárs intézménytől mást várnánk. A KUMU azt hozza, amit egy klasszikus nemzeti galériától várnánk. Az észt nemzeti identitás és állam alakulásai és hányattatásai mentén mutatja be a képzőművészetet. A legfelső szinten elhelyezkedő, közel 1000 m2-es kortárs kiállítótér gyakran kihasználatlan, és le van zárva s ha éppen funkcionál, akkor se várjunk tőle többet, mint az előbbi narratíva kiegészítését már legitimált, középgenerációs művészek biztonságos és a legkevésbé sem kortárs szemléletű szerepeltetésével.
KUMU, Tallin. Forrás: Wikipedia
Belső tér a KUMU-ban. A szerző fotója
Hiányérzetünket enyhítheti a Contemporary Art Museum Estonia (EKKM), amely némiképp a KUMU ellenmúzeumaként is definiálható kortárs intézményképződmény. A turbinagyárban található kiállítótér az Észt Művészeti Akadémia körüli mozgolódások terméke, és hamar a tallini művészeti élet szerves részévé vált. Konzekvensen foglalkozik aktuális társadalmi problémákkal, és a kultúrkritikai elméletek gyakorlatba való átütetésével, ám szűkös költségvetése csak fél éves működést engedhet meg magának a nyári időszakban. Az EKKM nonprofit intézményként az államtól hiába várt kortárs múzeum önjelölt szerepe és a művészek do-it-yourself megoldásai között egyensúlyozva próbálja releváns módon szolgálni és művelni a kortárs kultúrát. Különös figyelmet fordítva a fiatal, feltörekvő generációra, ami mondjuk nem meglepő ismerve akadémiai gyökereit. Az EKKM hozta létre a Köler Díjat, mely 2011-es alapítása óta a legfontosabb művészeti díj Észtországban.
EKKM, Tallin. Fotó: dianapashkovich.tumblr.com
A kereskedelmi szektorban szétnézve nagyon hasonló helyzettel találkozhatunk, mint hazánkban. Mindhárom apró balti országban a rendkívül szűk gyűjtőkör és piac okozza a legnagyobb problémát. Érthető tehát, hogy egy-egy nemzetközi vásáron való részvétel létkérdés lehet a galériák számára, az ezzel járó anyagi terheket azonban ritkán képesek vállalni. Az Art Market Budapest felismerve a közép-kelet európai régión belüli network fragmentált jellegét, a tavalyi évben a megszokott berlini galériák mellett a Balkánra és a balti államokra helyezte a fókuszt. A Baltic Triangle szekcióban 2-2 lett és litván galériával találkozhattunk, akiket az észt oldalról a VAAL egészített ki. A ViennaFair New Contemporary szekciójában pedig rendszeresen képviselte magát a Baltikum az Erste Bank kifejezetten régióspecifikus szponzorprogramjának köszönhetően egészen 2014-ig, a támogatási lehetőség megszűnéséig.
Vaal. Forrás: Vaal-Facebook
A Temnikova &Kasela ennek ellenére rendszeres vendége a nagy nemzetközi vásároknak Miamitól Istanbulig, sőt a térségtől korántsem remélt módon az Art Baselra is betörtek. (Nemrég az artPortal is beszámolt arról, hogy az európai galerista szövetség, a F.E.A.G.A díjjal ismerte el Olga Temnikovát, a galéria egyik tulajdonosát.) Olga Temnikova szerint a régióban egy galériának extra segítségre van szüksége az életben maradáshoz, ám el kéne kerülni a mártírkodást, és helyette megragadni a lehetőségeket, mert úgy tűnik, azért mégiscsak akadnak. A Temnikova & Kaselá-ról például köztudott, hogy az Észt Kulturális Minisztérium és az európai uniós Estonian Enterprise nevű vállalkozásokat támogató szervezet segítségével végzi izgalmas nemzetközi tevékenységét. Úgy tűnik, hogy a szocializmus okozta sebek nyalogatása és a piac szűkében kialakuló önsajnálat nem hungarikum, sőt az északi melankóliával megfejelve, könnyen állandó közhangulattá is válhat.
Folytatás hamarosan, Lettországgal!
A cikk nyitóképének forrása: EKKM, Tallin
A cikk lejjebb folytatódik.