A koronavírus okozta járvány miatti szinte teljes leállás a képzőművészeket és a művészeti intézményrendszer minden elemét súlyos veszélybe sodorta, a művészeket és a non-profit intézményeket, így a múzeumokat éppúgy nem kímélve, mint a műpiacon tevékenykedő cégeket, galériákat, műkereskedéseket, aukciósházakat. A világ különböző országaiban sorra születnek meg a nemegyszer példátlan volumenű, részben a leginkább érintetteknek egyfajta védőhálót nyújtó, részben a járvány utáni újraindulást segítő programok, ám, hogy ezekben mekkora figyelmet kap a kultúra általában és azon belül a képzőművészeti színtér, az már országonként nagyon különböző. Van, ahol gyakorlatilag elfeledkeznek róla és van, ahol éppen most tartják fontosnak nemcsak szavakban deklarálni, de nagyszabású pénzügyi támogatással is alátámasztani, hogy a kultúrára, a művészetekre éppen a mostani, embert próbáló helyzetben van a legnagyobb szükség. Persze nemcsak az állam mozdul meg – már ahol megmozdul –; sok támogatást kap a szféra magánforrásokból is és a színtér egyébként egymással kemény konkurenciaharcot vívó szereplői is sokhelyütt összefognak a súlyos helyzetből való mihamarabbi kilábalás reményében. Eközben a művészetek „fogyasztói”, a művészettörténet iránt érdeklődők, a kiállításlátogatók, a műgyűjtők szerencsére nem maradnak szellemi táplálék nélkül és noha a művészekkel és művekkel való élő találkozásokat semmi sem pótolhatja teljeskörűen, a múzeumok, az aukciósházak, a galériák, és maguk a művészek is – akár egyénileg,akár csoportosan – igen kreatívnak és találékonynak bizonyulnak a kapcsolattartás, a művészeti ismeretterjesztés és a művekkel való kereskedés online formáinak kialakításában és működtetésében. Ez nemcsak a közönségükkel való kontaktus folyamatosságának fenntartását, vagy szerencsés esetben akár e közönség bővítését is szolgálja, hanem az érintett, az elbocsájtásokat jelen körülmények között nehezen elkerülni tudó intézményekben munkahelyek megmentését is szolgálja.
Németország: mélyen a zsebükbe nyúlnak
Szemlénket azért kezdjük Németországban, mert a legjobb hírek e tekintetben talán ebből az országból érkeztek. Pedig ott a kultúra ügyei nem is országos, hanem tartományi hatáskörbe tartoznak, ez azonban nem akadályozta meg a szövetségi kormányt – aminek azért a CDU-s politikus Monika Grütters személyében mégiscsak van egy kulturális államminisztere –, hogy válságkezelő programjában nagyon komoly súlyt fektessen a kultúrára. „A kultúra nem luxus, amit csak jobb időkben engedhetünk meg magunknak. A kreatív emberek alkotói bátorsága segíthet a krízisen való túljutásban; a művészekről jelenleg nemcsak, hogy nem mondhatunk le, ők most egyenesen létfontosságúak – Grüttersnek ez a kijelentése egy olyan országban, ahol a politikusok szavának még van némi hitele, önmagában is gyógyír a szcéna sajgó sebeire, annál is inkább, mert a szavakat azonnal tettek követték. Grütters hangsúlyozta azt is, hogy a kultúrpolitika legfontosabb prioritása az elkövetkező hónapokban a kulturális intézmények életben tartása és mindazok egzisztenciájának biztosítása lesz, akik kulturális és művészeti területen dolgoznak.
A német válságkezelő programnak vannak általános, a művészeti színtér szereplői számára is elérhető elemei és vannak olyanok is, amiket kifejezetten az ő szükségleteikhez szabva dolgoztak ki. Az előbbiek közé tartozik az az 50 milliárd eurós (!) csomag, ami az egyéni vállalkozóknak és a kisvállalkozásoknak nyújt segítséget – a művészeti színtér szereplőinek döntő többsége ebbe a kategóriába tartozik. A csomag része többek között a bürokráciamentesen és igen rövid határidőkkel igényelhető azonnali egyszeri pénzügyi támogatás a következő három hónapra, aminek összege szabadúszók és egyéni vállalkozók esetén 9 ezer, 5 főnél kevesebbet foglalkoztató vállalkozások esetén – a galériák például többnyire ebbe a kategóriába tartoznak – 15 ezer euróig terjedhet. Az összeg felhasználható az aktuális likviditási gondok enyhítésére, a folyó üzemeltetési és fenntartási költségek fedezésére is. A már korábban felvett hitelek könnyített feltételekkel fizethetők vissza. Az adótartozások megfizetésének határidejét meghosszabbítják. A helységbérletekre vonatkozó jogszabályok módosításával biztosítják azt is, hogy a jelenlegi helyzetre való tekintettel a bérleti díj fizetésével való két hónapos elmaradás ne szolgálhasson alapul a bérleti szerződés felmondásához.
Kifejezetten a kulturális szférára vonatkozó intézkedés, hogy a kormány, ha nem is automatikusan, de a körülményeket mérlegelve lemond azoknak a korábbi támogatásoknak a visszafizetéséről, amelyeket az érintettek a koronavírus miatt meghiúsult vagy csak részben megvalósult projektek lebonyolításához kaptak. A művészi alkotómunkát végzők számára elérhető programokban a támogatásokat belátható ideig főként olyan kulturális intézményeknek, illetve szabadúszó alkotóknak ítélik oda, amelyek, illetve akik a járvány miatt kerültek nehéz helyzetbe. Könnyítik a művészek számára a társadalombiztosítási szolgáltatásokhoz való hozzáférés feltételeit is, illetve átmenetileg enyhítik, szükséges esetekben szüneteltetik befizetési kötelezettségüket.
A szövetségi szintű intézkedések mellett számos tartomány is tett további lépéseket. Berlin például 300 millió eurót különített el a kreatív ágazatokban, művészeti területen, az oktatásban és a turizmusban működő kisvállalkozások támogatására. Egy-egy vállalkozás maximum 5 ezer euró azonnali támogatást kaphat; egyéni vállalkozók hat, kisvállalkozások három hónap elteltével újra pályázhatnak, ha a járvány okozta kritikus helyzetük továbbra is fennáll. Érdemes itt idézni Klaus Lederert, Berlin kulturális szenátorát: „A kulturális infrastruktúrának központi jelentősége van egy demokratikus társadalom működése szempontjából. A 2008-as pénzügyi válság idején néhány nap alatt lehetséges volt sokmilliárdos összeget mozgósítani a bankok megmentésére. Ha ez akkor sikerült, most is megoldhatónak kell lennie a kulturális infrastruktúra működése biztosításának”. Barbara Klepsch szászországi kultuszminiszter bejelentése szerint a tartományi kormány a szövetségi szintű támogatások kiegészítéseként kamatmentes kölcsönök biztosításáról és a kölcsönökre nyújtott kezességvállalásról döntött a leginkább rászoruló művészek és kulturális munkások számára. Hasonló, illetve hasonló nagyságrendű támogatásokra számíthatnak az érintettek más tartományokban is, különbségek többnyire csak a kisvállalkozások létszámkorlátozásában vannak.
A szövetségi, illetve tartományi szintű források mellett egyre több alapítvány is a bajbajutott intézmények segítségére siet. Az Ernst von Siemens Művészeti Alapítvány például a múzeumoknak nyújt támogatást olyan projektek megvalósításához, amikre a zárvatartás ideje alatt több kapacitás áll rendelkezésre. Így például műtárgyak restaurálását, vagy életmű-katalógusok előkészítését segítik 2-25 ezer euró közötti összegekkel.
Egyesült Államok: nagy számok röpködnek, de hova?
Az USÁ-ban grandiózus, 2 billió dollárt megmozgató programot fogadott el a Kongresszus, amiben vannak egészen figyelemreméltó elemek is, ám ezek nem a művészeti szférát, sőt, nem is a kulturális életet érintik. Mint néhány napja megírtuk, az American Alliance of Museums (AAM) például 4 milliárd dolláros támogatási programra tett javaslatot, amit a Metropolitan Museum of Art egy komoly kampánnyal nyomatékosított, hangsúlyozva, hogy ezt elsősorban nem önmagára gondolva teszi, mert tudja, hogy számos kisebb intézmény sokkal nehezebb helyzetben van. Nos, a néhány napja jóváhagyott kongresszusi csomagban a kért összegnek egészen pontosan a 7,5%-a szerepel. Egyenként 75 millió dollárt kapott a hazai Nemzeti Kulturális Alaphoz hasonló funkciójú két intézmény, a National Endowment for the Arts és National Endowment for the Humanities, 7,5 milliót a washingtoni Smithsonian Institute, ami az összeget a hozzátartozó 20 múzeum fenntartására fordíthatja és 50 milliót az Institute of Museum and Library Services, ami ezzel az összeggel elsősorban a múzeumok online kínálatának bővítését szolgáló projekteket támogathat.(A 300 millió dollár fennmaradó részét az előadóművészetek kapják.) Az összegek nagyon szerények annak fényében, hogy a Met önmagában 100 millió dollárra becsüli a múzeum kárát és kieső bevételeit és az AAM felmérése szerint a most kényszerszünetet tartó intézmények egyharmada nem fog tudni újra kinyitni a vészhelyzet elmúlása után jelentős külső támogatás nélkül. A döntést a kongresszusban élénk vita előzte meg, amiben a demokrata párti képviselők lényegesen nagyobb támogatást – a két központi alap számára például a végül elfogadott összeg négyszeresét – szorgalmazták. A kongresszus mindazonáltal megszavazott számos olyan, nem a kulturális szférára szabott alapot is – pl. 300 milliárd dollárt a kisvállalkozások „életmentésére” –, amire kulturális szervezetek is pályázhatnak.
A művészek és a művészeti intézmények az USA számos tagállamában és városában helyi szintű segítségre is számíthatnak. New Yorkban például a 100 főnél kevesebbet foglalkoztató vállalkozások 75 ezer dollárig terjedő kamatmentes kölcsönt kaphatnak, ha forgalmuk a járvány következtében 25%-nál nagyobb mértékben esett vissza, az 5 főnél kevesebbet foglalkoztatók pedig bérköltségeik 40%-ának megfelelő kompenzációt igényelhetnek, egyelőre 2 hónapra. Ugyancsak New Yorkban magántámogatók hozzájárulásaiból egy új alap is született; a NYC Covid-19 Response & Impact Fund, ami máris 75 millió dollárból tud támogatni – adományok és kamatmentes kölcsönök formájában – a művészeti színtéren dolgozó, 20 millió dollárnál nem nagyobb büdzsével rendelkező nonprofit szervezeteket.
San Francisco „művészeti kárenyhítő programot” indított, amihez 2,5 millió dollárt bocsájtott rendelkezésre. Ebből a művészek 2 ezer, a művészeti területen dolgozó kisvállalkozások 5-25 ezer dolláros egyszeri támogatást kaphatnak, továbbá igényelhetnek kamatmentes kölcsönt is. Hasonló programok indultak más városokban, így Seattle-ben és Bostonban is, amik kisebb összegű azonnali, bürokráciamentesen odaítélt segélyeket biztosítanak a jövedelem nélkül maradt művészek számára.
És még egy hír Amerikából, ami jelzi, hogy a színtér nemcsak kívülről várhat segítséget, hanem az erősebb szereplők is segíthetik a gyengébbeket. David Zwirner, a világ egyik vezető galériása, aki a szakma egészére való odafigyelésének már akkor tanújelét adta, amikor két éve kezdeményezte, hogy a nemzetközi vásárok a gigagalériáktól kért magasabb részvételi díjakból csökkentsék a kisebb galériákra jutó költségeket, most újabb kezdeményezéssel állt elő. Zwirner 2017-be az elsők között vezette be az online kiállító teret, s ennek új „termeit” most 12, a bezárás miatt nehéz helyzetbe került, saját online kiállítótérrel még nem rendelkező galéria rendelkezésére bocsájtotta. Ezek a galériák áprilisban ingyen használhatják a teret, jutalékot sem fizetnek Zwirnernek az eladott művek után, sőt a vevők adatai sem kerülnek Zwirner birtokába, mert a virtuális galéria ezen szekciójában nincs szükség semmilyen adat megadására a belépéshez. Zwirner egyébként nem hozott nyilvánosságra adatokat az online viewing room forgalmáról, de annyit elárult, hogy az galériáinak kényszerű bezárása óta az ötszörösére nőtt.
Nagy-Britannia: összefogott rendszer
A briteknél az állami szintű támogatási programokat a Tate egykori legendás igazgatója, Sir Nicholas Serota által irányított Arts Council England fogja össze. A járvány okozta károk enyhítésére 160 millió fontos alapot hoztak létre, emellett a folyamatosan odaítélt támogatásoknál is kiemelten kezelik a vírus okozta károk enyhítését szolgáló programokat. A 160 millióból 90 millió azoknak a szervezeteknek jut, amelyek finanszírozásában az Arts Council rendszeresen részt vesz – ezek száma mintegy 800 –, 50 millió pedig olyanoknak, amik most egyedi jelleggel szorulnak segítségre. A fennmaradó 20 milliót személyre szabott támogatásként osztják szét szabadúszó kulturális munkásoknak és művészeknek; e támogatás összege maximum 2.500 font lehet. Ez utóbbi keret azért különösen fontos, mert a kormány által elfogadott általános válságkezelő programok a szabadúszóknak jóval kisebb biztonságot nyújtanak, mint a főállásban, vagy részmunkaidőben foglalkoztatottaknak.
Franciaország, Olaszország, Belgium, Svájc, Ausztria: eurokonform megoldások
Franciaországban, Olaszországban és Belgiumban a koronavírus miatt nehéz helyzetbe került egyéni vállalkozók és szabadúszók, ideértve a kulturális munkásokat és a művészeti szférában tevékenykedőket – országonként eltérő kritériumok alapján – 600 és 1.500 euró közötti egyszeri gyorssegélyre jogosultak, a további intézkedések kidolgozása folyamatban van.
Svájcban a kormány által összeállított csomag 40 milliárd frank felett rendelkezik. Az általános támogatási programok közül a művészek számára is fontos lehetőség, hogy az egyéni vállalkozók és a szabadúszók a járványhelyzet miatt bekövetkező jövedelemkiesésért kompenzációt kérhetnek, továbbá állami kezességvállalással kaphatnak hitelt és kamatfizetési kötelezettség nélkül késleltethetik nyugdíj- és egészségpénztári befizetéseiket. Létrehoztak egy 280 millió frankos különalapot is, amiből azok a művészek igényelhetnek vissza nem térítendő támogatást folyó költségeik fedezésére, akik a járványhelyzet miatt jövedelem nélkül maradtak, megélhetésük veszélybe került. A non-profit kulturális intézmények, így a művészeti alapítványok a kantonokhoz fordulhatnak a likviditásuk megőrzését szolgáló kamatmentes kölcsönökért.
Az osztrák mentőcsomag nagyjából a svájcival azonos méretű, 35 milliárd eurós, hasonló tételeket is tartalmaz, de ebben egyelőre nem találtunk kifejezetten a művészeti szférára szabott lehetőségeket.
Egyesült Arab Emirátusok: az állam vásárol
Végezetül lássunk egy példát az Egyesült Arab Emirátusokból: az ottani művészeket különösen érzékenyen érintette a térség legnagyobb művészeti vására, az Art Dubai és a hozzá kapcsolódó egyéb rendezvények lemondása. Az így elmaradt vásárlók helyére az Emirátusok külügyminisztériuma lépett és több mint 400 ezer dollár értékben vásárolt műveket kortárs művészektől. A kiválasztott alkotók között befutott mesterek mellett sok feltörekvő fiatal művész is van. A megvásárolt alkotásokat előbb Dubai művészeti negyede, az Arserkal Avenue online galériájában mutatják be, majd később az Emirátusok diplomáciai képviseletein helyezik el. A vásárlásokat bejelentő és az akció folytatását is kilátásba helyező Zaki Nusseibeh államminiszter hangsúlyozta, hogy a kormány lépése a helyi művészeknek küldött szolidaritási üzenet, ami demonstrálja a nemzeti identitás kialakításához való létfontosságú hozzájárulásuk elismerését. Az akció addig folytatódik, amíg szinte valamennyi külképviseletre jut a kortárs műalkotásokból. A továbbiakban már nemcsak olyan művészektől vásárolnak, akik az Emirátusok polgárai, hanem itt letelepedett és munkásságukkal ide kötődő külföldiektől is, azaz mindazoktól, akik „részei az ország gazdag művészeti ökoszisztémájának”.
A fenti programok többsége a későbbiekben várhatóan bővülni fog; azokat létrehozóik általában a kialakult helyzetre adott első válasznak, sokszor „elsősegélynek” tekintik. A további lépések kidolgozása minden említett országban folyamatban van, ezek azonban csak később, a koronavírus-járvány okozta károk nagyságrendjének pontosabb felmérése után lesznek véglegesíthetők.
Nyitókép: Egy kilenc éves kisfiú munkája Eugene Delacroix: A szabadság vezeti a népet című festményének felhasználásával. Forrás: Andre Pijet
