Érdekes tanulmányt hozott nyilvánosságra az elmúlt hetekben a műtárgybiztosításait 25 országban kínáló AXA Art Biztosítótársaság.
A cég online kérdőív segítségével tavaly végzett nemzetközi felmérést a műgyűjtők körében, különös figyelemmel motivációjukra, preferenciáikra, gyűjteménygyarapítási stratégiájukra. A felmérésben – valamennyi kontinens képviseletében – közel ezer gyűjtő vett részt, többségük a művészeti élet legfontosabb nemzetközi központjaiból, elsősorban az USÁ-ból, Franciaországból, Nagy-Britanniából, Németországból és Svájcból.
A mintába kiválasztott gyűjtemények eltérő nagyságúak: 1 millió dollár feletti értékűre csak a gyűjtők 11%-a becsülte kollekcióját, igaz, az értéket firtató kérdésre a megkérdezettek egyharmada nem válaszolt.
A felmérésből konzervatívabb kép látszik,
mint amit számos piaci megfigyelő az aukciókon, nemzetközi vásárokon, biennálékon szerzett tapasztalatai alapján feltételez. Nem igazolja például az elemzés a progresszív műfajok jelentős előretörését: a gyűjtemények 89%-ában a festmények dominálnak, 63% gyűjt – nagyobbrészt a festmények mellett – papíralapú munkákat. A kollekciók 60%-ában találhatók szobrok, 49%-ában fotók, 29%-ában design-objektek és bútorok, 21%-ában kerámiák és porcelánok is. Ugyanakkor az installációk és videomunkák eddig együtt is csak a válaszadók 14%-ának érdeklődését keltették fel.
A gyűjtők között továbbra is a férfiak dominálnak
(76%) és túlnyomó többségük felsőfokú végzettségű (84%). Közel 50% vállalkozó, illetve szabadfoglalkozású. Bár a fiatal gyűjtők száma emelkedik, a túlnyomó többség még mindig a 40-69 év közötti korosztályokból kerül ki. Kortárs művek iránt 82%, impresszionista és modern művek iránt 39% érdeklődik, XIX. századi műveket viszont csak 23%, régi mestereket 13%, antik művészetet pedig mindössze 12% gyűjt. Utóbbi három kategória képviselői főként az idősebb gyűjtők közül kerülnek ki.
Kunstmesse, München
A beszerzési források
között a galériák vezetnek 73%-kal. A közvetlen műtermi vásárlások 63%-os gyakoriságát a legtöbb elemző meglepően magasnak tartja, az aukciók 59%-os előfordulása a beszerzett műtárgyak forrásai között ugyanakkor megfelel a várakozásnak. Egyre többen – jelen felmérésben 39% – vásárolnak vásárokon is, és figyelemre méltóan sokan (34%) jelölték meg forrásként az internetet is. (Igaz, több mint 40% úgy nyilatkozott, hogy semmiképp sem vásárolna műtárgyat a világhálón.) A válaszokból kiderül, hogy a gyűjtők túlnyomó többsége igyekszik sokoldalúan tájékozódni. Fő információforrásként a vásárok, kiállítások, előadások szolgálnak (64%); 62% gyűjt információkat a galériákban, 58% szaklapokból, könyvekből is tájékozódik. 56% számára ebből a szempontból is fontos a személyes kapcsolat a művészekkel és 52% cseréli ki tapasztalatait ismerősi körével. 21%-uk tart kapcsolatot művészeti tanácsadókkal és 5%-uk bízza gyűjteményének építését szakemberre.
Érdekes eredménnyel szolgált a gyűjtők családi állapotára vonatkozó kérdés: a többség párkapcsolatban él, de az átlagosnál lényegesen magasabb, 42%-os a gyermektelen párok aránya, amit a kommentárok jobbára a gyűjtés idő- és tőkeigényével magyaráznak.
A motivációt
firtató kérdésekre adott válaszokból négyféle gyűjtőtípus rajzolódik ki: a lelkes művészetbarát (37%), a „gyűjtemény-őrző”(16%), a befektető (24%) és a „hibrid”(23%). Az első csoport számára a gyűjtés szenvedély, lélekemelő foglalatosság, ellensúly a hétköznapok szürkeségével szemben; a második kategóriához tartozók egy családi hagyomány folytatóinak tekintik magukat, míg a harmadik számára a műtárgy főként a befektetési portfólió diverzifikálását szolgálja, az értékmegőrzés és növelés eszköze. Természetesen e csoportok között is vannak átfedések, de a negyedik, „hibrid” csoportnál a motiváció olyannyira komplex, hogy képviselői az előbbi három csoport egyikébe sem sorolhatók be.
Az első csoporthoz tartozók, a szenvedélyből gyűjtők kétharmada saját felkészültségét jónak, illetve igen jónak tartja, egyharmaduk számolt be szisztematikusan, előzetesen kialakított koncepció alapján épülő gyűjteményről, a megkérdezettek 30%-a kölcsönzött már birtokában lévő műveket kiállításokra. A galériák ügyfélkörének döntő többségét ehhez a csoporthoz tartozó gyűjtők alkotják, de ők a leggyakoribb vásárlátogatók is. A „gyűjtemény-őrzök” között nemcsak vagyonos és előkelő származású családok sarjai vannak; körükben ugyanúgy megtalálhatók a különböző társadalmi rétegek képviselői, mint más kategóriákban, de ők a műfajokat és a beszerzési forrásokat tekintve konzervatívabbak a szenvedélyből gyűjtőknél. Portfóliójuk gyakorta szélesebb, az átlagosnál jóval gyakrabban tartoznak bele bútorok és iparművészeti alkotások, régebbi korokban született munkák. A műtárgypiac aktuális trendjeit általában kevésbé árgus szemekkel figyelik. A „befektetők” az értéknövelés mellett gyakran adták meg a gyűjtés indokaként a spekuláció élvezetét és elért társadalmi pozíciójuk demonstrálásának lehetőségét. Ebben a csoportban erősebb az érdeklődés az impresszionista és modern művek iránt (43%), a műfajok között pedig az átlagosnál is erősebb a festészet dominanciája (91%). A „befektetők” vásárolnak a leggyakrabban aukciókon és ők veszik a legtöbbször igénybe tanácsadók szolgálatait is.
(A felmérésben sem magyar, sem térségünk más országaiban élő gyűjtők nem vettek részt.)