Baglyas Erika kérdésére harmadik körben Bak Imre, Benczúr Emese, Dékei Kriszta és Szurcsik József válaszolt.
„Nekem leginkább az a siker, ha az emberek szeretik a munkámat.”
Benczúr Emese, képzőművész
„Nyilván az ambíció mértékétől függ, hogy az alábbiak közül például egy most induló művész melyik – a művészettörténészek, kritikusok, kurátorok által elismert és értékelt – ”állomás” elérésekor érzi magát sikeresnek:
1. Jelenlét, ismertség a magyar művészeti életben
Egyéni kiállítások: kis nonprofit galériától (pl. Liget Galéria) egyre ”feljebb”, egészen a Ludwig Múzeumig. A Velencei Biennále magyar pavilonja. Meghívás fontos külföldi biennálékra, rangos nemzetközi kiállításokra. Pozitív kritikák. Nagyobb tanulmányok. Katalógusok. Életművét még a halála előtt összefoglaló könyvek. Név szerinti említés, pozicionálás, egyes műveinek leírása a kortárs magyar művészet tendenciáit, alkotóit felsoroló szakkönyvekben. Alkotói ösztöndíjak – magyar és külföldi. Díjak, állami elismerések. + Művészeti szcénán kívüli ismertség.
2. Anyagi megbecsültség
Elvtelen kompromisszumok nélküli élet – műveinek eladása fedezi maga (családja) megélhetését.
Jó galerista. Állandó magyar gyűjtőkör. Külföldi galerista. Stabil külföldi gyűjtőkör. Jelenlét nemzetközi vásárokon. Cikk, fénykép, pozitív tanulmány rangos nemzetközi művészeti folyóiratban. Belépés – amennyiben van ilyen – a legjobb tíz magyar, a legjobb háromszáz nemzetközi művész közé.
3. Szubjektív siker
Egy feladat megoldása, (bármilyen hülyén hangzik, de) az alkotás öröme. Barátok pozitív visszajelzése. Kritika, amely előrelendít. Esetleg az 1. és 2. pontok negligálása, a belső értékrend követése.”
Dékei Kriszta, művészettörténész
„Nagyon egyszerű.
Tipikus problémája a magyarországi művészeknek a siker kérdése. A probléma gyökere pedig maga a siker hajszolása hétköznapi értelemben. Ez a megfelelési kényszer alapja. Sokak számára a siker annyi: megfelelni mindenkinek minden szinten. Törekedni a pénz irányába. Egyenrangú művészetet, mondhatnám összetéveszthetetlenül ugyanolyat csinálni, amilyet a Nyugat művészei csinálnak. Sokak legfőbb célja a pénzes nyugati piac és az ismertség. Megfelelni a kurátori, műgyűjtői elvárásoknak. Lihegő nyelvvel pitizni a véleményformálóknak, dörgölőzni a kritikusoknak, galériásoknak, menő művészeknek, behódolni a sajtónak és hírességek társaságában dagonyázni.
Szerintem viszont sikeresnek lenni, annyi, mint megélni a belső örömöt. Az öröm forrása tehát bennünk van, önmagunkból fakad. A belső ÉN vezérli. Ez a siker független a külső hatásoktól. Ha ezt az örömöt az alkotótevékenység által éli meg az ember, láthatóvá válhat mások számára is. Ilyenkor beszélhetünk a siker második szintjéről. A szakmai sikerek és sikertelenségek egyaránt a külvilág hatásainak eredményei, ezek megélése ezen a szinten a tudatos cselekvéseinkre képesek hatni. Ezért sosem szabad, hogy a művész lelkéig hatoljanak a sikerek vagy a siker elmaradása. Nagyon fontos a belső egyensúly és bizalom önmagunkban, a saját mércénk pedig nem függhet a külső értékrendektől és trendektől.
A sikerrel és sikertelenséggel járó érzelmi benyomások igen erősek lehetnek. Ezért az ezekkel járó tudati reakció sokszor önigazolásokra késztet bennünket. A sikerek dölyfössé, önhitté és önteltté tehetik a művészt. A sikertelenség éppen ellenkezőleg, depresszív szorongásokkal teli komplexusok rabságába zárhatja az alkotót.
Nem szabad hagyni, hogy a belső ÉN-re bármilyen hatással is legyen ez a külső siker!
A siker az önmagammal vívott belső harc végeredménye, melyből (akárhogy is nézem) csakis ÉN jöhetek ki győztesen.”
Szurcsik József, festőművész
“Mi a siker? Ki a sikeres? A népszerű művész? A sztár? Van ma Magyarországon a képzőművészetben sztár? Kinek a szemében sikeres valaki? A szakma megítélése számít, vagy egy szélesebb közönségé? Attól sikeres valaki, hogy sok pénzt keres? Mennyi a sok? Feltétel az, hogy beírják a művészettörténetbe? A hazaiba csak, vagy az egyetemesbe? Kossuth-díjas kell, hogy legyen? A sikeres művésznek sok kiállítása van ”fontos” kiállítóhelyeken? Művei megtalálhatók a hazai és külföldi múzeumokban, ”jó nevű” gyűjtők kollekcióiban? Sikeres a művész, ha neves, felkészült kritikusok jó kritikát írnak róla? Vannak ilyenek? Ha a Műcsarnok, a Ludwig Múzeum és élvonalbeli galériák kiállítják?
Lehet, hogy egy zavaros, értékrend nélküli művészeti életben a siker annyira relatív, hogy semmi értelme sincs? Hogy a komoly művészt a siker – ha van, ha nincs – nem érinti?”
Bak Imre, festőművész
A körkérdés első része itt olvasható: Mit jelent ma a siker egy magyar művésznek? I.
A körkérdés második része itt olvasható: Mit jelent ma a siker egy magyar művésznek? II.
Regisztráció után írja meg saját véleményét!