Baglyas Erika kérdésére utolsó körben Csontó Lajos, Drozdik Orsolya, Gerhes Gábor és Faa Balázs válaszolt.
„Ha van ideje, pénze és kedve a munkára. Amikor vélt vagy valós megfelelések nélkül, önfeledten tud és akar dolgozni.
De lehet, hogy elég, ha elhiszi magáról és másokkal is el tudja hitetni ugyanezt.”
Csontó Lajos, képzőművész
„Érzem, nagyon közel már az idő, hogy sikeres legyek. Talán lehet még néhány hét, de az is lehet, hogy csupán néhány óra, vagy perc; és akkor itt lesz.
Én tudok majd vele mit kezdeni, nem fog váratlanul érni, mert már régóta készülök rá, annak a pillanatnak minden részletét százszor is újra és újra átgondoltam.
A múlt héten már tényleg nagyon közel voltam hozzá: egy igazán nagyszerű tervet sikerült megvalósítanom, de csak az egyik társaság ismerte el végül, bele is kerültem vele a Magyar Vadászba, pedig művészeti projektnek szántam.
Amint sikeres leszek egyik nap, mindjárt könnyű kézzel összeütök, és gond nélkül megjelentetek egy nagy ívű jegyzetet egy ismert napilapban, ahol elmondom majd az embereknek, hogy mi az igazi művészet – nem csak szerintem, hanem őszerintük is.
Attól kezdve esténként végig tőlem megy a vacsoracsata, disznólkodom majd a fábrisóban és a képeimmel az oligarchák szaunái lesznek kitapétázva. És ekkor száz eszkimó szűz hárfázik majd.”
Gerhes Gábor, képzőművész
„Ha így teszed fel a kérdést, az azt jelenti nekem, hogy nem beszélhetek csak a saját nevemben. Képzeld csak el, hogy megnézed a kiállításomat, és utána le kell írnod cikkben, hogy mit gondol róla egy magyar művészettörténész. Én nem beszélhetek a többiek nevében. Főleg azért nem, mert tőlünk azt várja mindenki, hogy egyéniségek legyünk, mindenki előtt legalább eggyel hasító zsenik. Így azután egyikünk sem lehet tipikus képviselője a magyar művésznek, ebben a szakmában a tipikus az lúzer.
A kérdésedre kicsit pontatlanul tudok válaszolni, én csak azt tudom, hogy én mit képzelek a tulajdon sikeremről. Szerintem művész nem lehet sikeres, csak mű. A sikeres műnek közönsége van. A sikeres mű hat a közönségre. Akkor is, ha nem tudják, ki csinálta. A sikeres mű túléli az időt, mert képes együtt változni a korral.
Ki tesz sikeressé egy művet? Sokan. A művész, aki megcsinálja, a közönség, aki áldoz rá az idejéből, a művészettörténész, aki szavakat ad a szájába, a kurátor, aki pénzzel egyengeti az útját. De ezek közül is leginkább azok, akik képesek értékekre megnyitni az emberek szemét, vagy legalább nem a látás elhomályosításán dolgoznak.
Mindez nem jelenti azt, hogy oszlopszent vagyok. Hogy elbújnék, ha a munkáimért egymást tépnék a kurátorok, vagy az értük kapott pénzt teljesen szétosztanám a szegények között, vagy legalább nem tölteném egy száraz, világos és tágas műteremben az időmet ahelyett (és amivel), ahol most töltöm. De ez senkit se érdekel, így aztán szóra sem érdemes.”
Faa Balázs, képzőművész
„Siker az is, ha elégedettek vagyunk azzal amit csinálunk, mert örömet okoz, de a művész becsvágya és az ambíciója gyakran többet kíván: azt, hogy mások is elismerjék, amit létrehozott. A sikerre irányuló vágy, a belső és a külső elvárásoknak való folyamatos megfelelés, és az ellene való hadakozás, sok kreatív energiát emészthet fel vagy akár indukálhat.
Sikernek tekinthető az az aktivitás, ami érdeklődést vált ki a szakmai közösségből. Siker, ha a mű vagy a gondolat, amiket létrehoz a művész, érvényes abban a korszakban, amiben létrejött. ”Ha a figyelem középpontjába kerül és munkája az adott kulturális környezetben érdekesnek hat. Ha kivívja a szakmai vagy a média nyilvánosságot.” Elsősorban a többi művészből elismerést vált ki és nem utolsósorban azokból, akik művének, gondolatainak intézményes keretet tudnak teremteni. Sikeres az a művész, aki szakértelmét, tapasztalatát összpontosítva hozza létre a művet. Siker, ha teljesítménye a képzőművészeti diskurzus része lesz. A diskurzusban a ”beszéd” tárgyává válik. Sikeres, ha az intézmény (galéria, múzeum, kritika), ”a kulturális közeg” megérti a műalkotást, a művész elképzelését, gondolatát, amely a művet és a művészt mozgatja, és ezt a szélesebb körű közönségnek is megközelíthetővé tudja tenni.
Sikeres az a művész, akit gondolkodó, művelt és tapasztalatát összpontosítani tudó művészeti közeg vesz körül. A szcéna, az intézmény fel- és elismerni tudja a művész munkáját és eredményét. A művész pedig a felé forduló figyelemmel jól tud élni és nem szakad el saját törvényszerű fejlődésétől a siker folyamatosságának fenntartása érdekében.
A művész és a kulturális környezete átgondolt célokat tűz ki és a téteket is fel tudja mérni. Ehhez mind a művésznek, mind a kulturális közegben dolgozónak kiegyensúlyozottságra, kitartásra, folyamatos munkára, szakképzettségre, helyzetfelismerésre és nagy szerencsére van szüksége. ”A művész sikere kollektív produktum.”
Nemcsak a művész sikeréhez, de öntudatához is kell a kulturális közeg tudása, kitartása, szigorú munkája és stabil értékrendszerére. Egy kultúra ereje, képessége lemérhető abból, ahogy a sikeres művészeit kiválasztja. Fontos, hogy a szcéna által sikeresnek elfogadott és támogatott művészek munkáját évtizedek után se kelljen kiköltöztetni a múzeumokból és a köztudatból. A sikeres művészek és művészeti szcéna munkájára a művészet jövőjét lehet építeni.
A siker az emberi élet különböző periódusaiban különböző jelentéssel bír. Egy pályakezdő művésznek mást jelent a siker, mint az élete és karrierje késői szakaszában levő művésznek. A fiatal művész megalapozza sikerét és reméli, hogy folyamatosan alakulni fog, az idősebb művész összefoglalja az életművét. Az egymásból következő gondolatok, művek, célok és lehetőségek sorozatából épül az életmű. A siker időszakos, periodikus jellege miatt nem mindig látható. Vannak sikeres korszakok, vagy talán csak sikeres percek. Nincs folyamatos siker. Siker művésznek maradni. Siker az is, ha bizonyos periódusokat sikertelennek élünk meg, és mindennek ellenére, tovább tudjuk folytatni művészetünket.
A siker nem mindig felismerhető. 1980-ban, New Yorkba érkezésemkor sikerre vágyó fiatal művészekként egymást és saját magunkat kérdezgettük, vajon hogyan fogjuk felismerni, ha már sikeresek vagyunk. Közben Andy Warholt is idéztük, ”indenki lehet pár percig sikeres”. Féltünk, mire felismertük, már el is múlt.
Minden művész másként éli meg a sikert. Pár hónappal ezelőtt megdöbbenve néztem egy New York-i TV-csatornán, hogy Dennis Hopper a sikeres hollywoodi sztár – a halála előtt készült interjúban Jack Nicholson sikeréhez hasonlítva magát – magáról mint sikertelen színészről beszélt. Talán jogosan neheztelt a világra tehetségének mértéke és a számára ki nem osztott Oscar-díj miatt, de kívülről nézve megdöbbentő volt, hogy egy rendkívül sikeres színész magát sikertelennek érezte.”
Drozdik Orsolya, képzőművész
A körkérdés első része itt olvasható: Mit jelent ma a siker egy magyar művésznek? I.
A körkérdés második része itt olvasható: Mit jelent ma a siker egy magyar művésznek? II.
A körkérdés harmadik része itt olvasható: Mit jelent ma a siker egy magyar művésznek? III.
Regisztráció után írja meg saját véleményét!