Minden kortárs fotográfiával foglalkozó galériának örülni lehet, főleg annak, amelyik a saját lábán áll. A saját lábon állás ebben az esetben nem politikai kapcsolatokat feltételez, még csak nem is a közpénzt, hanem egy speciális üzleti koncepciót, ami a működés pénzügyi feltételeit biztosítja. Illetve sok energiát és időt a marketing felépítéséhez, a galéria működtetéséhez és szinten tartásához.
Bátori Zsolt és Domján Krisztina, a PH21 Galéria művészet vezetője illetve ügyvezetője, úgy tűnik, értenek ezekhez, mert az általuk létrehozott és vitt hely már három éve él és megél a Ráday utcában.
Az egykori zöldségesbolt falain havonta cserélődnek a fotók, minden alkalommal körülbelül harminc fényképezéssel (is) foglalkozó ember munkáit választják ki abból a többszáz fotóból, amit az adott hónapban a galéria által meghirdetett témára küldenek nekik a világ sok tájáról azok, akik a PH21 falain szeretnének megjelenni.
A pályázók nevezési díjat fizetnek, és az így befolyt pénz kell, hogy fedezzen mindent. Az, hogy ezek a rendszeres, havi kiállítások kellően markáns szemléletet, ízlésvilágot képviselnek-e, vagy megmutatnak-e valami lényegeset a kortárs fotográfia nehezen áttekinthető, de kétségkívül dinamikusan változó és fejlődő világából, egyáltalán, hogy mutatnak-e valamit, ami fotográfiai szempontból igazán izgalmas lenne, már más lapra tartozik.
Kiállítások rendezésének ez a módja elsősorban angolszász területen ismert, szerveződési területük pedig elsősorban az internet: pályázati oldalakon, gyűjtőszájtokon, hírleveleken, fotográfiával hobbi-, félprofi- vagy profi szinten foglalkozó oldalakon terjed a felhívások híre, no meg a résztvevők maguk is terjesztik a különféle közösségi oldalakon keresztül.
A PH21 galéria két vezetője a beérkezett ajánlatokból saját ízlésük és belátásuk alapján válogat, és ha arra gondolunk, hogy a galéria eddigi fennállása alatt több, mint 1000 fotós képét installálták a falakra, akkor el tudjuk képzelni a munka nagyságát. A mennyiség, mint tudjuk, önmagában nem eredményez minőséget, bár nem is mond ellent annak. A művészet esetében mindenesetre nem bombabiztos kiindulópont.
Jelenleg Mobile Only címmel mobilképekből álló kiállítás látható a galériában, és az összkép nem igazán meggyőző. Az ember nyilván abból főz, amije otthon van, és az lehetséges, hogy a pályázati felhívásra beérkezett körülbelül ötszáz fotóból ez a harmincöt volt a legizgalmasabb. Ha ez a kép valamennyire is reprezentatív lenne, akkor ezt a műfajt/technikát akár el is lehetne felejteni. De nyilván nem így van, elég csak az Instagram néhány kurált oldalát követni – például ezt vagy ezt –, esetleg megnézni néhány kortárs fotográfiában mérvadó best-of listát – mint amilyen ez is –, ahhoz, hogy lássuk, milyen képeket lehet mobiltelefonnal készíteni. A kérdések persze izgalmasak maradnak, azaz, hogy pusztán az eszköz, a mobil teremt-e bármiféle közös képnyelvi platformot, és alkalmas-e arra, hogy különböző fotókat a technika talaján állva összevessünk, akár versenyhelyzetbe hozzunk?
Bár a PH21 felhívásai nem versenyfelhívások, a galéria mindig választ egy kvázi győztest (Juror’s choice), illetve három kiemelt (Honourable mention) munkát. Ebben az esetben most így néz ki a sorrend:
Juror’s choice:
Erik Deerly (USA): Databent 54
Honourable mention 1:
Nina Weinberg Doran (USA): Untitled
Honourable mention 2:
Jiri Havrda (Csehország) : Paris No.1
Honourable mention 3:
Kaz Kondo (Japán): Sakura 2017
A kiállítás augusztus 2-ig látható.
