2003 őszén az N&n galéria alapítója, Tanácsadó Testülete és kurátorai építészeti díj alapításáról döntöttek. Szükségesnek tartottak egy új építészeti elismerés létrehozását, mert a díj hatékony eszköz az építészeti minőségről alkotott álláspontjuk nyilvánosság előtti megjelenítéséhez.
A díj névadója Molnár Farkas építész (Pécs, 1897. június 21.–Budapest, 1945. január 12.)
A díj évente egy alkalommal adható, a névadó születésnapján, az építészet területén végzett kimagasló teljesítményért.
A 2004 évben első alkalommal kiadandó díj átadására készül el a galéria kiadásában Molnár Éva: Szubjektív emlékezés Molnár Farkasra című könyve. A könyv szerkesztője Apáti Nagy Marianna, a nyomás a HTSART-ban készül.
2004. június 21-én, 18-órakor, Molnár Farkas születésének 107. évfordulóján Molnár Éva adja át első alkalommal a díjat.
A díjazott nem csak építész lehet, hanem bárki, aki a feltételnek megfelel: író, szerkesztő, kiadó, teoretikus, művészettörténész, oktató, fejlesztő, kutató, kivitelező, befektető, hatóság, aki valami jelentőset hozzátett, hozzátesz a magyar építészet fejlődéséhez. A Tanácsadó Testület és a kurátorok tehetnek egy vagy több javaslatot a díjazandó személyre, csoportra vagy intézményre.
A díj Molnár Farkas „Vörös kocka” (1923) háza, emeleti alaprajzának feldolgozása, Megyik János alkotása. A díjat a TT és a kuratórium tagjaiból alakult, évente más-más összetételű bizottság ítéli oda. A díjjal pénzjutalom jár. A díjazottat felkérik, hogy a továbbiakban vegyen részt a TT munkájában.
A 2004. április 14-én kelt felhívásra a 37 jogosult ajánlattevő közül 32-en nyújtották be jelölésüket. Összesen 46 vélemény érkezett, 22 személyre – csoportra – intézményre.
Az első évben a zsűri összetétele: Apáti Nagy Marianna újságíró, Borvendég Béla építész /a zsűri elnöke/, Passuth Krisztina művészettörténész, Tillmann J. A. filozófus, Zombor Gábor építész.
Molnár Farkas építész
(Pécs, 1897. június 21.–Budapest, 1945. január 12.)
1915-17 • beiratkozik a Képzőművészeti Főiskola festő szakára.
1917-től • a József Nádor Műszaki Egyetemen tanul.
1920 • a Megfagyott muzsikus szerkesztője, baloldali nézetei miatt kizárják az egyetemről.
1921 • a Bauhaus tagja lesz (tanárai: Johannes Itten, Kandinszkij, Theo van Doesburg, Oskar Schlemmer).
1922 • megszervezi és meghirdeti a KURI-mozgalmat.
1923 • a Bauhaus első kiállítását szervezi, amelyen Vörös kockaházának tervét is kiállítja.
1924 • a Bauhaus építészeti és belsőépítészeti tervezéssel foglalkozó osztályának tagja lesz. Megalkotja az U-színház tervét.
1926 • a Bauhausbücher sorozat első kötetének borítóját tervezi. Új építés címmel kiállítást rendez weimari terveiből.
1926 • megalkotja a Vasbetonvázas lakóház tervét.
1927 • a 6×6-os lakóház terve, baloldali lapok munkatársa (Új Föld, 100%). A 100% borítójának tervezője.
1929 • Gropius meghívja a CIAM frankfurti kongresszusára, hazatérve többekkel együtt megalakítják a magyar csoportot.
1930 • a KUT kiállításán saját lakásának terveit mutatja be. A Mérnöki Kamara felveszi tagjai közé.
1931 önálló tervezőirodát nyit. Részt vesz a magyar CIAM Kolház-tervének megalkotásában.
1932 • Az új építésért címmel a CIAM magyar csoportjának bemutatóját szervezi a Tamás Galériában, majd Ház, város, társadalom címmel rendeznek kiállítást. Az anyag egy részét elkobozzák, bírósági eljárás indul ellene, egy hónapi fogházra ítélik. A Mérnöki Kamara kizárja soraiból.
1933 • Pécsen kiállításon mutatja be munkáit, a megjelenő katalógus előszavát Moholy-Nagy László írja. A milánói triennálén Lejtő úti házával első díjat nyer.
1934 • Gropius amerikai kivándorlása előtt felkeresi Lotz Károly utcai lakásában.
1935 a Budapesti Nemzetközi Vásárra a Vállalkozók Lapja és a Tér és Forma pavilonjait tervezi.
1936 • visszaveszik a Mérnöki Kamarába. Júniusban kiállít a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok kiállításán. Svájcba utazik ahol Breuer Marcellel találkozik.
1937 • megszervezi a CIAM kelet-európai csoportját. A párizsi kongresszusra kollégáival javaslatokat készítenek Magyarország mezőgazdasági területeinek ujjászervezésére.
1938 • a Mérnöki Kamara 1932-es kiállítása miatt ismét eljárást indít ellene és kizárja. Részt vesz a CIAM 1938-as kelet-európai kongresszusán, majd hazatérése után feloszlatja a csoportot. Kivándorlási tervek foglalkoztatják, írásban keresi meg az Egyesült Államokba emigrált Gropiust. Gropius a Mérnöki Kamaránál tiltakozik Molnár kizárása ellen. A Szentföld-templom első terveit ekkor készíti el, tanulmányútra Palesztínába utazik.
1939 • a Mérnöki Kamara visszaveszi tagjai sorába. A „nemzeti radikális” Országépítés című lap szerkesztőbizottságának tagja, a lappal közösen kidolgozza egy kísérleti szövetkezeti falu tervét.
1945 • Lotz Károly utcai lakásukat ért bombatalálatban megsebesül és pár nappal később sérüléseibe belehal. (©N&n galéria)
*******************************************************************
A CIAM magyar csoportja
A ~ a modern magyar építészet legradikálisabb képviselőit tömörítő szervezet 1929–38 között. A CIAM (Congrčs Internationaux d’Architecture Moderne – A Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusai), amelyet 1928-ban alapítottak a svájci La Sarraz-ban Le Corbusier és Siegfried Giedion vezetésével az 1930-as években a modern építészet és várostervezés meghatározó nemzetközi fóruma volt. 1928 és 1937 között rendezett öt kongresszusán elsősorban a szociális lakásépítés és a funkcionális várostervezés kérdéseivel foglalkozott. Az 1929-ben Frankfurtban rendezett II. kongresszusát követően – ahol Molnár Farkas és Rácz György már bemutatták minimállakás-terveiket – alakultak meg a CIAM nemzeti csoportjai, így a magyar is. Ez utóbbi a korabeli sajtóban általában a CIAM végrehajtó testületének, a CIRPAC-nak a nevét használta. A ~ legfontosabb előzményének a Ligeti Pál építész körül, főleg építészekből szerveződött kör, az ő műtermében folytatott viták tekinthetőek. Ligeti Új Pantheon felé c. művészetfilozófiai könyvében a modern építészetet egy új szintézist teremtő kor előhírnökeként értelmezte. A kör tagjai közé: Dóczi György, Fischer József, Körner József, ifj. Masirevich György, a Bauhausban tanult, annak építészeti felfogását közvetítő, a körben központi szerepet játszó Molnár Farkas, Pajor Zoltán, Preisich Gábor, Rácz György, Révész Zoltán tartoztak. A ~ több tagja kapcsolódott Kassák Lajos Munka-köréhez; több építész – Fischer J., Rácz Gy., Molnár József – mellett a ~ kiállításaiban közreműködő Bakos István, Juhász László, Kovács Zsuzsa belsőépítészek és Gönci Frühof Sándor, Haár Ferenc, Lengyel Lajos, Tabák Ferenc fotográfusok is innen kerültek ki. A ~hoz később több építész is csatlakozott – előbb Major Máté, Forbát Alfréd és Szentkirályi Gyula, még egyetemi hallgatóként Démán Pál, Földes Róbert és Ivánka András, majd Bierbauer Virgil és Kósa Zoltán. Breuer Marcel ugyan az érintett időszakban csak rövid ideig tartózkodott Magyarországon, de a csoport tagjai közé számították és közösen is publikált velük. A CIRPAC-ban a ~ot Molnár F. és ifj. Masirevich Gy., majd az utóbbi 1932-es kiválása után Fischer J. delegátusok képviselték, Molnár és Fischer voltak a ~ meghatározó személyiségei, mind az elméleti munka, mind az építészeti tervezés terén.
A ~ első, aktívabb korszaka az 1929–32 közötti évekre esett, fő tevékenysége ekkor a létminimumon élő városi lakosság lakáshelyzetének javítására és ennek eszközeként a modern építészet elveinek, módszereinek elfogadtatásáért folytatott küzdelem volt. A ~ tagjainak baloldali felfogásából következően ez éles társadalomkritikával is párosult. A ~ legfontosabb közös vállalkozása az általuk rendezett három, egyre szélesebb tematikát feldolgozó, az építészeti, várostervezési, gazdasági és szociális kérdéseket együttesen vizsgáló kiállítás volt. 1931-ben az Iparcsarnokban rendezett lakberendezési kiállításon Kolház tervüket (a kollektív ház röv.) és a ház egy emeletének jellemző helyiségeit eredeti méretben kivitelezve és berendezve, mutatták be. A 800 fő számára tervezett parkban álló, sávos elrendezésű magasházpáron belül az egyes lakók minimálisra csökkentett személyes terei mellett sokfajta közösségi teret kívántak kialakítani, hogy a hagyományos családi életforma helyett a kollektív együttélést segítsék elő. A Molnár F. által készített épületterv és a Bakos I. és Révész Z. által tervezett berendezés a szovjet és német kollektívházak-tervek hatását tükrözte. Második, 1932 márciusában a Tamás Galériában rendezett kiállításukon fotómontázsok, tervek, rajzok, statisztikai adatok felhasználásával állították szembe az általuk javasolt, a CIAM elveit követő egészségesebb és gazdaságosabb megoldásokat a meglévő rossz minőségű munkáslakásokkal, beépítési módokkal. Az OTI albertfalvai lakótelepének lakásalaprajzával szembeállított ellenterven a sok kis, differenciált funkciójú helyiségből álló lakás, a rákosi kertváros ellentervén pedig a funkcionálisan szétválasztott úthálózatra épített, egyemeletes előkertes sorházak előnyeit demonstrálták. Ezen a kiállításon mutatták be a funkcionális sávokra osztott Kolváros tervét. A harmadik, 1932 szeptemberében, újra az Iparcsarnokban rendezett Ház, város, társadalom című kiállításukon a korábban bemutatott anyagot bővítették ki, szociális építészetet, állami, városi lakásépítést sürgetve. A kiállítás anyagát izgatás vádjával a rendőrség a megnyitó napján elkobozta, Molnár Farkas és hat másik szervező ellen eljárást indítottak, majd egy hónapi felfüggesztett fogházbüntetésre ítélték őket.
1932 után a ~ tagjainak egyéni építészeti tevékenysége vált jelentősebbé, munkáikat közösen publikálták a Tér és Forma évente összeállított CIRPAC-számaiban. Közös munkájuk a nemzetközi kongresszusi, kiállítási anyagok elkészítésére szorítkozott. 1934-ben a ~ kezdeményezte Walter Gropius magyarországi látogatását. A ~ tagjai, közületi megbízások hiányában főleg családi házakat, villákat és néhány bérházat terveztek az új építészet iránt fogékony bp-i középosztály, értelmiség tagjai számára. Lakóépületeik a korszak magyar építészetének legigényesebb és legátgondoltabb művei közé tartoznak, néhány háznál többféleképpen változtatható belső terekkel. Épületeikre a 30-as évek első felében a szigorúan funkcionalitást, szerkezetiséget sugalló forma, geometrikus tömegalakítás, a széles üvegfelületek és a vakolt, fehér, falsíkok gondosan mérlegelt ellentétére épülő síkszerű homlokzatalakítás a jellemző. Az évtized második felében – részben Le Corbusier hatására – oldottabb, plasztikusabb formavilágot és változatosabb anyaghasználatot alakítottak ki. Korábbi szemléletük felülvizsgálata, a funkcionális és művészi szempontok egyenrangúságának elismerése ekkor a ~ több tagjának (Molnár F., Breuer M.) írásaiban is megjelent.
A ~ közös tevékenysége 1936–1937-ben rövid időre újra megélénkült, ezúttal nem a nagyváros, hanem a helyi igényeket és cselekvési lehetőségeket felismerve a regionális tervezés, a vidéki, falusi lakosság gazdasági és lakásfeltételeinek javítása került érdeklődésük előterébe. 1937 januárjában Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, Jugoszlávia, Görögország és Magyarország CIRPAC küldöttei S. Giedion által vezetett budapesti tanácskozásukon cseh javaslatra létrehozták a CIAM-OST-ot, a részben hasonló gondokkal küzdő országok építészei együttműködésének erősítésére, a szervezet titkárául Molnár Farkast választották. Közös feladatként a városok, régiók és országok kölcsönös viszonyainak, majd a második, brno-i tanácskozáson az olcsó munkáslakások mellett a megfelelő falusi lakások építésének vizsgálatát határozták meg. Ezzel párhuzamosan több regionális vizsgálat dokumentációját is elkészítették a CIAM V. párizsi kongresszusára, melynek napirendjére Bierbauer Virgil javaslatára vették fel a vidéki építkezés vizsgálatát. A ~ megélénkült aktivitása azonban csak rövid ideig tartott, 1938-ban belső ellentétek és saját egzisztenciális válsága miatt Molnár Farkas feloszlatta a csoportot. 1947-ben Fischer József megkísérelte új tagok – ifj. Kismarty Lechner Jenő, Hönsch László, Málnai László, Kozma Lajos – bevonásával újjászervezni a ~ot, ez azonban nem járt sikerrel.
A két vh. közötti Magyarországon a ~ képviselte legkövetkezetesebben, legradikálisabban az új építészetet művészi elvek és a társadalmi szerepvállalás tekintetében egyaránt.
Irod.: GÁBOR E.: A CIAM magyar csoportja, Bp., 1972; Uő: Magyar építőművészet, 1983/2.; MEZEI O.: A Bauhaus magyar vonatkozásai: előzmények, együttműködés, kisugárzás, Bp., 1981. (©Kortárs Magyar Művészeti Lexikon, CS. T.)