Vannak olyan országok, múzeumok, galériák, amelyek fontosnak érzik, hogy a kortárs képzőművészet egyik nagyhatású alkotója előtt tisztelegve, kiállítással köszöntsék Molnár Verát kilencvenedik születésnapja alkalmából. Korábban már beszámoltunk az ez alkalomból rendezett párizsi tárlatról a Granville Gallery–ben, ezúttal egy németországi kiállításról adunk hírt, de tervben van már egy zürichi is.
Ingolstadtban, a Museum für Konkrete Kunst nagyszabású retrospektív kiállítást rendezett a művész tiszteletére, melyhez a vele készített interjút, Isabelle Ewig Molnár Vera művészetének lényegét jól megragadó tanulmányát, valamint gazdag képanyagot tartalmazó katalógust is kiadott.
Óda a nyugati szélhez, 1980 – 2010, (kétrészes) Részlet, No 3/A, No 3/B, Tus, vászon
© 2014 VG Bild-Kunst, Bonn, Fotó: Linde Hollinger
Az 1947 óta a pályán lévő Molnár Vera, akire leginkább úgy tekintenek, mint a számítógép egyik első felhasználójára a képzőművészetben, és akinek munkáit a konkrét művészet korlátoktól, sőt doktrínáktól sem mentes műfajába sorolják, sokszínű, izgalmas életművel rendelkezik. Ezt igazolja az ingolstadti kiállítás is, mely kiváló válogatásban és rendezésben teljes áttekintést ad Molnár Vera több évtizeden átnyúló munkásságáról a legkorábbi rajzoktól egészen a legfrissebb alkotásokig. Ahogy Isabelle Ewig írja tanulmányában, „Klee rendszerbe beültetett hibái, Cézanne kétségei, Natalie Sarraute állandó újrakezdése, Christiane Morgenstein vidám szkepticizmusa vagy Umberto Eco költőisége – mindezekre utalást találunk Molnár Veránál.”
Derékszögű útvonal, 1997/2004, Gobelin © 2014 VG Bild-Kunst, Bonn
Tusrajz, relief, festmény, gouache, komputerrajz; megannyi technika; kör, négyzet, háromszög, rombusz, vonal; számtalan módon feldolgozott alaptémák; az állandó újrakezdés, a korábbi munkák felülvizsgálata, átértékelése, az évek múlásával változó szemléleten, megszerzett tapasztalatokon, ismereteken alapuló újraértelmezés teszi elgondolkodtatóan frissé, izgalmassá az életművet. Az egészen korai alkotások, mint a Geometrikus dombok (1946) vagy az első Hommage á Dürer tusrajz-sorozat (1948-1952) mellett megismerkedhetünk a művész jegyzetfüzetbe régen lejegyzett, de félretett, és csak sok évvel később valóra váltott elgondolásaival, valamint korábban már megvalósított elképzelések újra és újra átdolgozott variációival is. Ez utóbbiak közé tartozik többek között az első alkalommal 1957-ben elkészített Perspective és annak 2008-as újragondolása vagy az Histoire des „I” (Az I-k története), amelynek első változata 1967-ben, egy későbbi 2005-ben született meg. Kevéssé ismert, különleges színfoltja a kiállításnak az a Molnár Vera által készített színes fotósorozat 2009-ből, amely a művész tengerparti homokba rajzolt efemer Etudes-eit (Tanulmányok) teszi maradandóvá.
Jobbra dőlő trapézok, 1987/88, (Részlet) Kollázs ragasztószalaggal, karton © 2014 VG Bild-Kunst, Bonn
Ha Magyarországon nem is került sor hasonló, a születésnapot köszöntő bemutatóra, legalább annak örülhetünk, hogy az egri Kepes Intézetnek köszönhetően Molnár Vera szülőhazájából is érkezett mű Ingolstadtba.
Museum für Konkrete Kunst, Ingolstadt, június 29-ig
Museum Haus Kontruktiv, Zürich, 2015.február 5 – március 3.
