A „Sokat Megélt Szakembereknek” nem hiszem, hogy pánikba kellene esni attól, hogy a szakterületükön most éppen a MaNDA őrület kezd kialakulni, hiszen oly sok digitalizáló programot túléltünk már.
Volt már, és van még: Neumann ház, Nemzeti Audiovizuális Archívum, Nemzeti Digitális Adattár, MEK és még sok más jól és kevésbé jól működő gyűjtemény, project és vállalkozás. A különböző szakemberek és az arra valóban alkalmas múzeumok, levéltárak, gyűjtemények stb. rengeteg munkával, idő és pénz ráfordításával sok-sok anyagot digitalizáltak (nemcsak nálunk). Működött a Filmarchívum, az MTI, a TV Archívum és még számtalan dokutár. Ha kellett egy anyag, akkor nagyjából tudtuk, hogy merre kell elindulni, keresgélni.
Több „országszerte” digitalizálandó anyag készítésében vettem részt. Elkészítettük a „Tanszermúzeum”, a „Magyarok a világ műszaki és természettudományos haladásáért”, térképtörténeti és más tudománytörténeti CD ROM-okat, DVD-ket, videót az 1000 éves magyar iskolákról, oktatásról. Kijutott hát a jóból, az országjárásból, a múzeumok raktáraiban porosodó tárgyak tisztogatásából, mert akkor még nem volt olyan internetes adatbázis, ahonnan meg lehetett volna szerezni a tárgyak, anyagok képeit. Most majd megoldja ezeket a problémákat a MaNDA. Az a project, amiről sokfelé, sok mindent lehet olvasni. (Nem is beszélve a szakmai körökben terjengő folyosói pletykákról.)
Szinte hihetetlen, de úgy hírlik, hogy Ózdon lesz egy digitalizáló centrum, ahová oda lehet szállítani az anyagokat feldolgozásra, sőt a nagyközönség számára egy raktármúzeum is létesülne, ahol bemutatnák a múzeumok raktáraiból odaszállított „szakemberek” által kiválasztott „másod vonal béli” képeket, szobrokat és még mit tudom én micsodákat.
Rémálmaimban elképzeltem, amint a Pannonhalmi Apátság féltve őrzött anyagait, esetleg a sárospataki iskolatörténeti anyagot, vagy a debreceni reformátusok kőzetgyűjteményét, a győri bencések Jedlik dokumentumait, netán az ELTE Könyvtár és Levéltár ősnyomtatványait Ózdra (vagy bárhová) szállítják digitalizálni. Természetesen ezzel munkahelyeket lehet teremteni a környéken. Arról még nem rémálmodtam, amint a nemrég még munkanélküli martinász felveszi a cérnakesztyűt és a speciális szkenneléshez, vagy digitális fotózáshoz előkészíti a tárgyakat. Ózdon talán vasat és acélt kéne gyártani, abból még lehetne valami.
Mivel alapvetően kulturális mazochista vagyok, elkezdtem olvasni a MaNDA alapkoncepcióját, aminek helyes kis címet találtak: Mandalat. Néhány oldal elolvasása után a jogi résznél feladtam, de senkit nem akarok megfosztani az élvezettől (http://work.mandarchiv.hu/).
A tervezetből nekem (aki megint csak akadékoskodik) azért sok minden sejlik. Valahonnan valakik megint pénzt akarnak egy olyan projectre elkölteni, amit nem biztos, hogy átgondoltak, vagy ha igen akkor még rosszabb. Egyenlőre úgy néz ki, hogy a meglévő internetes helyeket szeretnék összekötni, elérhetővé tenni. Az olyan babra munkával, mint a feldolgozás, digitalizálás, meg foglalkozzanak a helyi pórnépek, akik persze hiába próbálnak ehhez forrásokat szerezni, mert pályázatot nem igen fognak kiírni, mivel a NAGY PROJECT felemésztette a forrásokat. Pedig a feldolgozás is pénzbe kerül. Meg aztán honnan lesz egyszerre annyi megfelelő szakember, felszerelés. Meg aztán tudjuk-e hogy a rögzített anyagok meddig archiválhatóak? Mert a fél világ ezen vitatkozik, hiszen láttunk már több száz éves nyomtatott anyagot, de még nem láttunk legalább száz éves digitálisan rögzített akármit. Volt idő, amikor a mikrofilmet kiáltották ki csodának, aztán rájöttek, hogy nem is olyan egyszerű a probléma. Ha ma egy szintén csodának kikiáltott videót valaki le akar játszani, nemcsak a felvétel minőségével kell megküzdenie, de valahonnan egy korabeli lejátszót is elő kell varázsolnia.
Természetesen a project elképzelői belefutottak a szerzői jog csapdájába, amivel ráadásul a fél világ küszködik, mert nemcsak nálunk probléma a probléma és nemcsak e vonatkozásban, de az E-könyvek és az egész internetes katyvasz rendezetlen.
Biztosan nincs igazam, hiszen a készítők is sok megoldandóval kűzködnek, hogy csak egyet említsek a köteles példányok problematikája, aztán majd jönnek a kiadók, a jogvédők, az anyagilag kisemmizettek, mert a múzeumok, gyűjtemények elég szép összegért adták/engedték felhasználni anyagaikat, amiben lássuk be igazuk van, hiszen azokat szakszerűen tárolni, gondozni, restaurálni de legalább is portalanítani kellett volna.
Lehet, hogy ki leszek tiltva Ózdról, de én a szűkös forrásokat inkább egy jól átgondolt rendszerre és a digitalizálásra, mint helyi programra fordítanám. Ha már mindenképp központosítani kell, akkor speciális mobil „feldolgozó kocsikban és szakemberekben” gondolkoznék. Valahogy úgy, mint a focimeccsek. Nem biztos, hogy egy stadionban kell lejátszani a 90 percet, amikor létezik közvetítő kocsi is.
Hogy mi lesz a vége, a jó szándékú elgondolás sorsa? Remélem egyszer majd megvalósul vagy ez, vagy egy másik.
Addig is elpiszmogunk a nem véletlenül elindított a Michael+ projecttel (http://www.neumann-haz.hu/hu/projektek/michael) és az Europeanaval
(http://www.neumann-haz.hu/hu/projektek/europeana)