A Hidegszoba Stúdió, azon túl, hogy tökéletes választás a meleg nyáreleji klímában, másrészt (a viccet félretéve) az utóbbi idők egyik legizgalmasabb budapesti művészeti helyszíne is. Egy nagy, U-alakú lakás egyik feléről van szó a Dob utcában, közel a Klauzál térhez, a város lüktető szívében. Itt állít ki Pacsika Rudolf, az egyik legüdébb gondolkodású hazai képzőművész. Munkái odavetettnek és esetlegesnek tűnnek, de ha jobban megnézzük őket, ez az esetlegesség mégiscsak csak e művek megvalósulásának egyetlen lehetséges módja. Szóval, a háttérükben gondolkodás, elmélkedés, sőt, filozófia húzódik, és ami efemernek, véletlenszerűnek tűnik, az konzekvens művészi stratégiából fakad. Az egymásra utaltság, az egymás mellé kerülés kérdéseit boncolgatja a kiállítás, azokat a viszonyokat, amelyekben mindenki a másikra van utalva, kilépne, de nem lehet, mert megbomlik valami, és mint egy (figyelem: képzavar!) ördögi spirál, mégiscsak minden pörög tovább. Ismerős?
Ki? Pacsika Rudolf
Hol? Hidegszoba Stúdió, 1064, Budapest, Dob utca 24., II. emelet
Mikor? május 18-ig
Ez a programsorozat jelenleg überelhetetlen, azaz nem tudunk nagyobbat és fontosabbat mondani most. A Küszöb konkrét és metaforikus: a pályakezdés nehézségeiről van szó. És nem csak úgy általában. Itt, az artportalon számtalanszor írtunk már a hazai művészeti intézményrendszer de facto összeomlásáról. És akkor itt van a helyzet kézzelfogható következménye is: a pályakezdők ma ténylegesen légüres térbe érkeznek, tényleg nincs semmilyen kirajzolható perspektívájuk, tényleg alig teremthető forrás, alig maradt kritikai közeg, tényleg alig építhető föl egy művészi pálya. Hogy kurátoriról már ne is beszéljünk. Ezen nem változtat sem kétszázezres (és nem kicsit korrumpáló) ösztöndíjprogram, sem semmi, ezen csak az változtathatna, ha volnának szabad, autonóm, felelős kulturális közintézmények ebben az országban. De ezt most ne is fűzzük tovább. A Küszöb pozitív választ kíván adni a kérdésekre: tucatnyi non profit és for profit kisintézményt, galériát kapcsol össze, hogy valóságosan fillérekből rakjanak össze kiállításokat pályakezdőknek. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa, a kiállítások megrendezését komoly szakmai munka előzte meg, szó szerinti terápia, a problémák konstruktív ki- és megbeszélése, műhely-jelleggel, építő stratégiák kitalálásával. Nem álljuk meg, hogy ne tegyük hozzá: az egész annyiból készült, amennyinél az MMA-ban szerintünk a szobanövényekre is többet költenek egy hónapban. Muszáj megnézni! Lássunk és olvassunk: részletek a projektről itt!
Kik? Ők
Hol? Tucatnyi helyen Budapesten
Mikor? május 3. és június 10. között
“Hiszünk a halál előtti életben”
Nemrégiben kétrészes nagyinterjút közöltünk Pados Gáborral, az acb galéria tulajdonosával, és ebben megemlítette, hogy az ő, még Szombathelyen megalapozott gyűjteményéből, az Irokéz kollekcióból nagyszabású kiállítás nyílik Veszprémben. A hely itt nagyon is lényeges, ugyanis nem Szombathely mutatja be az anyagot, hanem hát kvázi a szomszédvár. Vagy legalábbis konkurens. De persze nem ez a lényeg, hanem az újranyitó Dubniczay palota a Várban, és benne két emeleten ez a kiállítás. A két szint más-más anyagot vonultat föl: a másodikon a neoavantgárd, az elsőn a kilecvenes évektől kezdődő művészet szerepel. Nem tudjuk itt most részletezni mindezt, mert tényleg nagy a merítés, de a megtekintést nagyon is ajánljuk, már csak azért is, mert például útban az északi part felé meg lehet állni egy fél napra a városban, és tényleg van mit nézni.
Kik? Ők
Hol? Művészetek Háza Veszprém/ Dubniczay Palota, 8200 Veszprém, Vár u. 29.
Mikor? december 31-ig
A nyitókép A megnyitón nem lehet kiállítást nézni című sorozat része, és a Minden nem látszik – Türk Péter (1943-2015) életműkiállításának megnyitóján készült a Ludwig Múzeumban. Fotó: Erdei Krisztina
