Sigmar Polke régi fényképeket, rézkarcokat és pornófelvételeket használ festményeihez, melyek pont ettől érdekesek és ejtik rabul a tekintetet.
”A festmény élvezete célzási gyakorlat mind a festőnek, mind a nézőnek.”
Sigmar Polke reggeli kávéjához nagy csomag újságpapírt fogyaszt ollóval. Polke 40 éve alkot miközben művészetét maga is egy nagyon komoly viccnek tartja. A művész 1953-ban született Sziléziában (a mai Lengyelország területén), majd Nyugat-Németországba emigrált. Neve később Gerhard Richterrel együtt üvegfestőként vált ismertté, mint bukott pop-art művész. A meg nem értett Polke bosszút állt.
Polke képeihez képest a legtöbb festmény unalmas és mentes minden újtól. Bár képei gyakran másodlagos anyagokra épülnek – újságkivágás, talált fényképek, régi rézkarcok, régi műalkotások, régi pornó – a művek mégis elbűvölnek, összezavarnak és megvadítanak mindenkit, aki megpróbálja azokat megérteni, vagy legalábbis értelmezni.
Polke első nagy londoni kiállítása, a „History of Everything” azaz a mindenség történelme, idén októberben nyílt meg a Tate Modern galériában. A cím ellenére ez nem egy Polke retrospektív kiállítás, hanem a friss műveket mutatja be, de néhány képet a 60-as és 70-es évekből is felsorakoztat. Polke folyamatosan rendezi át a kiállítást, új anyagokat ad hozzá a tárlathoz, másokat elvesz, próbálja frissen tartani az anyagot.
Polke képei meditatív jellegűek, a látott kép többrétegű értelmét emelik ki, és azt próbálják meg bemutatni, hogy lehetetlen egy jelentéssel felruházni amit látunk. A képek értelmezésekor a néző hozzáállása is számít. A festmények mintázata, egyes részek szürkeárnyalatos megjelenítése mind-mind jelentést hordoz, és az események mikrokozmikus rétegét gyakran a lakkozás mintájának változása fedi fel. Sok esetben a festmény felső rétege is mintázott, a lakkozás sejtszerű vagy félig átlátszó mintázatú, mint a levedlett kígyóbőr. Egyes képek alapja áttettsző high-tech poliészter lemez, amin keresztül a fal is felsejlik. Ahogy a néző elmozdul, az anyag máshogy fogja fel és veri vissza a fényt, minden szögből más hangulatot árasztva. Polke műveinél a keret ablakot nyit a túloldalra, még akkor is, ha ott semmi nincs.
A kiállítás január 4-ig tekinthető meg a londoni Tate Modern galériában.
(The Guardian, szerk: Varga Zsolt)