Ha nem a legtekintélyesebb német lapok, így a Der Spiegel, a Focus és a Die Zeit számoltak volna be a következő történetről, szinte biztosra vennénk, hogy hírlapi kacsáról van szó. Hiszen tényleg elég valószínűtlennek hangzik, hogy egyszer csak nyomozók jelennek meg egy 80 éves müncheni öregúr lakásában, és lejárt élelmiszerkonzervek sokaságát eltakarítva az útból, elsötétített szobákban házilag barkácsolt polcokon összezsúfolva 1.500 (nem tévedés, ezerötszáz) nagy értékű festményt találnak. Többek között olyan mesterektől, mint Dürer, Picasso, Matisse, Chagall, Beckmann, Klee, Kokoschka, vagy Kirchner. A „lelet” értéke óvatos becslések szerint is meghaladja az egymilliárd dollárt.
A hír tehát igaz, de a történet ettől még nem lesz kevésbé rejtélyes. A lakás tulajdonosa Cornelius Gurlitt, egy, az 1930-as-40-es években aktív műkereskedő fia. Apját ugyan a nácik elbocsájtották múzeumigazgatói állásából, kitűnő nemzetközi kapcsolatai miatt később mégis megbízták a zsidó kereskedőktől és műgyűjtőktől lefoglalt, illetve az Entartere Kunst, az „elfajzott művészet” kategóriájába sorolt és a múzeumok falairól levett képek külföldi értékesítésével. Gurlitt a háború után azt vallotta, hogy a még el nem adott képeket drezdai lakásában tárolta, s ezek a várost ért 1945. február 13-i bombatámadás során megsemmisültek. Özvegye ezt a vallomást később megerősítette, amikor a hatóságok rajta kerestek néhány olyan képet, amelyekre egykori tulajdonosaik vagy azok örökösei restituciós igényt jelentettek be.
Goebbels az 1937-es müncheni Entartete Kunst kiállításon, a Haus der Kunst-ban. Forrás: Wikimedia
Gurlittnál 2010-ben egy rutin vámvizsgálat során a német-svájci határon 9 ezer eurót találtak, ami ugyan még csak bejelentési kötelezettség alá sem esik, de onnantól kezdve a hatóságok figyelni kezdték. (A német vámosok az adófizetés elől külföldre menekített euró-kötegek után kutatva egészen a közelmúltig előszeretettel néztek Svájcba utazó honfitársaik zsebébe.) Azon persze el lehet gondolkodni, miért kezdenek el figyelni valakit, aki semmi törvénysértőt nem követett el – legalábbis az akkor rendelkezésre állt információk szerint. Ugyanakkor tény, hogy a nyom „forrónak” bizonyult, és amikor egy évvel később a nyomozóknak sikerült házkutatási engedélyt szerezniük, a fentebb leírt kép tárult eléjük.
Ám éppen itt rejlik a következő furcsaság: a házkutatás 2011-ben zajlott, az első hírek mégis csak a múlt héten jelentek meg róla. Arra a kérdésre, miért nem hozták az ügyet rögtön nyilvánosságra, az illetékes augsburgi ügyészség a folyamatban lévő nyomozás érdekeire hivatkozva nem válaszolt. A legkézenfekvőbb magyarázat az, hogy a hatóságok, tudván, hogy az ügy hatalmas hullámokat kelt, előbb meg akartak bizonyosodni arról, hogy nem hamisítványokat foglaltak-e le, és megpróbálták feltérképezni a művek eredeti tulajdonosi hátterét. Ez nem kis feladat, eddig 300 képről derült ki egyértelműen, hogy az „elfajzott művek” közé tartoztak és 200 olyat találtak, melyekre már számon tartanak restitúciós igényt.
Kérdés, mi lesz a művekkel és őrzőjükkel? Az utóbbi kérdés tűnik egyszerűbbnek, de mégsem egészen az: egyelőre csak adócsalás miatt indult eljárás Gurlitt ellen, mert kiderült, hogy kiadásait képek időnkénti eladásából fedezte, s ezek után „elfelejtett” adót fizetni. Legutóbb egy Max Beckmann-festményt értékesített a kölni Lempertz aukciósháznál 864 ezer euróért. A művek sorsa szempontjából perdöntő lehet, hogy Gurlitt anyjának, a kereskedő özvegyének bizonyítottan hamis vallomása a művek sorsáról, kellő jogalapot ad-e a képek lefoglalásához. Jogi szakértők szerint nem kizárt, hogy a műveket idővel vissza kell adni Gurlittnak – feltéve, hogy megéri a minden valószínűség szerint évekig húzódó jogi procedúra végét. Akár így, akár úgy, a restitúciós igények felmérése nyilvánvalóan új lendületet kap, de az igénylők esélyei szempontjából sem mindegy, hogy a képek eddigi birtokosával vagy a német állammal szemben kell-e fellépniük. A művek egyelőre egy szigorúan őrzött München melletti raktárban várják, hogy döntés szülessen sorsukról.
A cikk lejjebb folytatódik.