Az English Glass Association üveggyűjtőket, kereskedőket, kurátorokat tömörít és kétévente rendez tagjainak szakmai kirándulásokat. Az utak legnagyobb vonzereje, hogy nemcsak nyilvános gyűjteményekbe jutnak el a résztvevők, hanem múzeumi raktárakba, magángyűjtők otthonaiba is ellátogathatnak. Eredetileg Barcelona lett volna az idei célállomás, ám végül Bécs és Budapest lett az úticél. A feszes program augusztus 28-tól szeptember 3-ig zajlott, s a látogatók között ott voltak a British Museum és a Victoria and Albert Museum kurátorai is. Jártak a Róth Miksa gyűjteményben, de a dömsödi Báthory Júlia Üveggyűjteményben, a Nemzeti Múzeumban és műtermekben is. A Bécs-Budapest üvegtúra szervezője egy Angliában élő magyar pár volt, Molnár Zsuzsanna és Sík Attila, akik maguk is üveggyűjtők. Az artPortal velük beszélgetett a túra céljáról és tapasztalatairól.
Virág Hajni munkája
artPortal: Főállásban is az üveggel foglalkoztok?
Sík Attila (S.A.): Agykutató vagyok, Zsuzsa pedig egy üzletben dolgozik. Debrecenben jártam egyetemre, utána az MTA Kisérleti Orvostudományi Kutató Intézetében dolgoztam két évig, onnan kerültem ki az USA-ba, majd Kanadába nyolc évre, végül visszajöttem Angliába, hogy közelebb legyek a családomhoz. Az üveg szeretete Angliában kezdődött 2008-ban, meglehetősen profán módon: elindultam egy gyümölcstálat venni az asztalomra, megláttam az egyik galériában Smetana Ágnes tárgyait. Megkerestem, beszélgettünk, rendeltem tőle. Mára már viszonylag nagy tematikus gyűjteményünk lett magyar üvegtárgyakból. Belefogtam valamifajta kereskedésbe is, európai üveggel foglalkozunk a 18. századtól a kortárs üvegekig, ez a fő profil, de a Christie’s -nél elég sok festményt is eladtunk. Sokat járunk aukcióra, ez nem nehéz, naponta akár tizenötöt is rendeznek. Veszünk, eladunk, a hozzáértésünkből csinálunk profitot. A National Glass Art Fair-en, – ami egy nagy vásár 150 kereskedővel, három teremben -, áprilisban már saját standunk volt. A vásáron az egyes kereskedők standjai mellett, mindig van egy tematikus kiállítás, most mi kaptuk a felkérést, hogy a november 10-én kezdődő őszi vásáron rendezzünk egy történeti áttekintést adó tárlatot a magyar üvegművészetről a 17. századtól napjainkig. Készítünk hozzá egy tanulmányt is hozzá, ami a rendezvény kísérő lapjában fog megjelenni.
artPortal: Visszatérve a Bécs-Budapest szakmai útra, melyik volt a bécsi program legtanulságosabb része a csoport számára?
Molnár Zsuzsa (M.Zs.): A legnagyobb attrakció egy ilyen kiránduláson, amikor valaki beenged a saját terébe és megmutatja a gyűjteményét. Természetesen a szervezésnek is ez a legnehezebb része, ezt összehozni. Magyarországon szinte lehetetlen, de külföldön sem egyszerű, a gyűjtők ódzkodnak tőle, minden mozgás ráirányítja a figyelmet a lakásra, és működik a félelem, hogy később esetéleg betörhetnek. Ráadásul Bécsben a három legnagyobb gyűjtő azt jelezte vissza, hogy még szabadságon vannak, így a legérdekesebbnek végül a több mint 200 éves Lobmeyer cégnél tett látogatás bizonyult. Családi vállalkozás, több testvéré, egyikük, Péter Rath kalauzolt minket. Ráthék egyébként magyar származásúak, Szeged környékéről.
Sipos Balázs munkája
A túra magyaroroszági részében mi bizonyult a legérdekesebbnek a brit szakemberek számára?
S.A.: A Glass Assotiation-nál, amikor ránk bízták a szervezést, azt javasolták, hogy főként régi üvegekre kocentráljunk. Hiszen zömmel múzeumi szakemberek, kurátorok jönnek, például a British Múzeum üveg- és kerámiaosztályáról. De mi pontosan tudtuk, milyen értékek vannak itt a kortárs üvegművészetben is, és ezt mindenképp meg akartuk mutatni, a klasszikus üvegművészet, Róth Miksa ablakai és a múzeumi gyűjtemények mellett. A határt átlépve el kellett mondanom, hogy az egész országban egyetlen üveggaléria van, Pannonhalmán, ez lesz az első megállónk. Vezetője Hefter László, a Róth Miksa üvegablakok első számú restaurátora az országban, ő felügyeli a munkálatokat az Országházban is. Miközben az angolok rácsodálkoztak, hogy mennyire más ez az üvegművészet, mint ami Angliában van, elhangzott a kritika is, hogy sajnos mindentől túlságosan távol található. Persze azért hollandok és németek rendre odatalálnak. Jött velünk egy brüsszeli házaspár is, akik épp egy múzeumot állítanak össze, és ehhez vásárolnak dolgokat, vettek is egy festett üveg panelt, ami az üvegkészítés stációit mutatja be.
Gáspár György munkája
M.ZS.: Az ajkai üveggyár más szempontból volt izgalmas. Míg Pannonhalmán a legfrissebb irányzatokról kaptak képet és a komoly mesterségbeli tudásról, hozzáértésről, itt az derült ki a látogatók számára, hogy milyen régóta és magas színvonalon folyik gyártás, az angliai üzletekben található csiszolt üvegek jó része innen származik. Meglepődtek, hogy Fabergét is gyártanak, hivatalos pecséttel, és mennyire kiemelkedő itt az üvegcsiszolás. Az egyik résztvevőnk a skóciai üvegek történetéről ír éppen könyvet, az ajkai látogatástól ő villanyozódott fel a legjobban, mert a könyvéhez talált anyagot.
Utaltatok már rájuk, de foglaljuk össze, kik is voltak a résztvevők!
S.A.: A British Museum valamint a Victoria and Albert kurátorai, egy szakértő, aki skót üvegekkel foglalkozik, a brüsszeli múzeumalapító házaspár – őket már emlegettük. Rajtuk kívül kereskedők, gyűjtők, a másik szakmai szervezet, az antik üvegekkel foglalkozó Glass Circle elnöke.
Botos Péter munkája
A budapesti Ponton Galériában volt egy komoly kiállítás és prezentáció számukra. Ennek mi volt a visszhangja?
S.A.: Itthoni ismerőseink, Barabás Lajos gyűjtő és Kóródi Zsuzsa, Gáspár György üvegművészek, szervezték meg, hogy a kortárs üvegművészek krémje állítson ki, és prezentáljon a programban. Erős anyag gyűlt össze, a művészek maguk beszéltek a munkáikról, mi foglalkoztatja őket, milyen technikával dolgoznak. Ez szintén arról szólt, ami a túráink lényege: teljesen más úgy látni a munkákat, hogy a alkotójukkal is találkozol.
M.ZS: Ennek a programpontnak nagy sikere volt, s reméljük, elindulnak majd kapcsolatok több szálon is. Mi összehoztuk a feleket, a többi rajtuk múlik. Tervezünk folytatást is, itt van a november elején nyíló National Glass Art Fair-es kiállítás, és egyéb ügyeken is gondolkodunk. Szerencsére több akvizíció is történt, négy-öt alkotótól már ott helyben vásároltak, és úgy tudom, többekkel tárgyalásban vannak. Szeretnénk beindítani Angliában egy kiállítássorozatot nagyjából azoknak a művészeknek a munkáiból, akiket a Pontonba is meghívtunk, mert noha Gáspár Györgyöt két éve beválasztották a világ negyven legjobb fiatal üvegművésze közé, Európában számos rangos kiállításon szerepelt, Lukácsi Lászlótól pedig vásárolt is már a Victoria and Albert Museum, mégis, van mit javítani az ismertségükön. 2014-ben Stourbridge-ben megrendezik a Glass Biennálét, ahová szintén szeretnénk kihozni a kortárs magyar üvegmunkákat, majd az anyagot az Egyesült Királyságba utaztatjuk.
A zártkörű kiállításra meghívott művészek: Borkovics Péter, Botos Péter, Bohus Zoltán, Buczkó György, Czebe István, Gáspár György, Lukácsi László, Kóródi Zsuzsanna, Smetana Ágnes, Sipos Balázs, Melcher Mihály, M.Tóth Margit, Varga Dóra, Virág Hajnalka