A Royal Academy Edvard Munch önarcképeit bemutató kiállításának csaknem 150 rajza és festménye a Stokholmi Moderna Museet-ből érkezett Londonba. A képek és vázlatok a teljes életpályát felölelik ellentétben a korábbi kiállításokkal, melyek főleg az 1908-as idegösszeomlás előtti szimbolista periódusra fókuszáltak. Munch vizuális autobiográfiája a művész neurózisainak és kapcsolatainak naplójaként is értelmezhető. A norvég művész önarcképein nem festőként ábrázolta magát, sokkal jellemzőbb volt rá az egzisztenciális megközelítés. Nem művészként, hanem modern gondolkodóként és esendő emberként tekint ránk a vásznakról. Szellemi állapota gyakran szöges ellentétben áll összefogott, erőteljes ecsetvonásaival.
A kiállított vázlatokon Munch vizuális gondolkodásának fejlődését, alkotásainak stációit követhetjük nyomon.
Festményeinek tanusága szerint a szexualitás és a halál kérdései foglalkoztatták leginkább. Önarcképein örökítette meg betegségeit és hangulatváltozásait is, a kiállítás néhány kiemelkedő műve az Önarckép Borral és az Önarckép Spanyolnátha után. Késői Az ágy és az Óra között című önarcképe a halál allegóriája. Munch művein az idő múlását úgy ábrázolta, mintha az órák és percek vírusokat hozdoznának, melyek a művész életeréjéből táplálkoznak.
A kiállítás néhány Munch-ről készült fotó mellett a Sikoly egyik nyomatát is tartalmazza, melyet a művész szintén önarcképként aposzrofált.
Munch Londonban
A Royal Academy Edvard Munch önarcképeit bemutató kiállításának csaknem 150 rajza és festménye a Stokholmi Moderna Museet-ből érkezett Londonba. A képek és vázlatok a teljes...