Azok vagyunk mind. De jure vagy éppen de facto. Vagy mindkettő. Kicsik vagyunk és adózunk. Antal Balázs és Hatházi László régebb óta, pontosabban 2007 óta dolgoznak együtt művészként Laci&Balázs néven, és elég rég óta közös a pénzkeresős munkájuk is. (Tényleg, ön hogy nevezi: megélhetős vagy pénzkeresős?) Nos, a szigorú kettéválasztást (munka, illetve egyéb művészeti tevékenység) a két művész most megszünteti, és a kiállításuk anyagait és témáit is az építőiparból hozzák át a kiállítótérbe. Felújítás vagy bontás? Kész, vagy csak félig kész? Néha eldönthetetlen, az építőipar húzóágazatnak van szánva, de gyakran lehúzóágazatként működik. Számlával?, ja, úgy drágább lesz, majd jövünk a jövő héten, vagy az azt követőn, vagy nem jövünk egyáltalán. Anyagok, szerszámok, helyzetek és emberek, Debrecenben. Nem kevés iróniával.
Kik? Antal Balázs és Hatházi László
Hol? MODEM, 4026 Debrecen, Hunyady János u.1-3
Mikor? március 7-ig
Faun realness
Ha már anyaghasználat, akkor itt valami különlegessel találkozunk: méhviasz. A méhek kipusztulása ténylegesen fenyegető lehetőség (utánuk nem sokkal pedig mi jövünk), pedig nemcsak, hogy nagyon szükségünk volna rájuk, de tanulhatnánk is tőlük. Horváth Gideon képzőművész önállóan is és az xtro realm csoport tagjaként is az ökológiával, a klímakatasztrófával és úgy egyáltalán, a jelző nélküli katasztrófával, a kivezető utakkal, a világ tényleges megváltoztatásának esélyeivel foglalkozik. Miközben minden, amit csinál, az emberi társadalomra vonatkozó és egyben mélyen személyes is. Ebben a kiállításban különösen az. A faun, a kecskelábú, csak félig emberi kreatúra, amely (aki?) részben valahonnan máshonnan, valami ősiből jön át ide, akár jókedvű lény is lehetne, de itt és most nem teljesen az. Felforgató, ösztönös, sebezhető, hiperszenzibilis.
Ki? Horváth Gideon
Hol? ISBN könyv+galéria, 1084 Budapest, Víg utca 2.
Mikor? február 5-ig
Sok szó esik mostanság a kilencvenes évekről. Csak vicceltünk, dehogy. Szinte egyáltalán nem beszélünk erről az évtizedről. Pedig volna miről. Például arról, hogy a rendszerváltás mit hozott a hazai művészeti felsőoktatásban. Ha erről többet tudnánk, akkor talán nem mondhatnák most azok, akik letarolják az SZFE-t, hogy itt nem történt semmi harminc éve. Persze hogy történt. A Képzőn is történt, sőt, ott történt először. Ez a kiállítás is kiemeli, hogy az akkori Magyar Képzőművészeti Főiskola szellemiségében is fordulat történt, “ekkoriban került a főiskola oktatói közé Beke László, Maurer Dóra, Jovánovics György, Károlyi Zsigmond, Klimó Károly, Peternák Miklós és Sugár János. Továbbá, ekkor indította el Károlyi Zsigmond monokróm kurzusát, amely a 19. századi pedagógiai elvekkel szemben, a monokróm/radikális festészetet tekintette az új akadémiai gondolkodás alapjának.” A kiállítás Károlyi Zsigmond “monokróm” festő osztályának történetét mutatja be az osztály tanárainak – Károlyi Zsigmond, Bernát András, Gál András – munkáin és a kurzusokat látogató hallgatók – Braun András, Erdélyi Gábor, Gálik András, Havas Bálint, Káldi Kata, Szabó Dezső, Uglár Csaba – válogatott alkotásain keresztül. És abból indul ki, hogy “a művészetpedagógiát fontosnak tartó Károlyi felismerte a magyar művészeti felsőoktatás korszerűtlenségét”. Érdekes lesz visszanézni (oda-vissza), hogy mi volt akkor és, hogy miként értelmeződik ez most.
Hol? Godot Kortárs Művészeti Intézet, 1036 Budapest, Fényes Adolf u. 31.
Mikor? jan.15-ápr.15.
A nyitókép Erdei Krisztina fotója
