Az 50-es, 60-as évek eufórikus újjáépítési hullámában az építészet „jobbá tétele” érdekében művészeti elemekkel tarkított házak lepték el Bécs városát. A művészet az építésben, az építésnél (azaz Kunst am Bau) előfutárnak tekinthető az itteni köztéri művészetben. A külcsín nem oldotta meg a belső ergonomikus problémákat, a művészet azonban könnyebben kezdeményezett dialógust a környezettel és a társadalommal, így alapozva meg az intézményen kívüli jelenlétét.
A helyzet kezdetben itt is statikusabb volt, és még ha modern művészektől is (Fritz Wotruba), mégis többnyire szobrokra koncentrálódott. Később a bécsi akcionisták vagy Valie Export „tesztelték” a városi lakosságot. Azonban igen korán, a 70-es években már megmozdult valami: 1971-ben például a Kärtner Strassén óriási, levegővel felfújt, akár több méter átmérőt is elérő „futball” labdák tűntek fel a járókelők között (Coop Himmelblau, StadtFussball), hogy a városi tér használhatóságának a sokszínűségére hívják fel a figyelmüket.
A város köztéri projektjei pedig azóta fokozatosan csak gyarapodtak és színesedtek, épp ezért azt 2004 óta a KÖR (Kunst im Öffentlichen Raum) irodája irányítja, amely adatbázisában azonban már 1962-től kereshetőek a munkák. A projektek megvalósulásáról pályázatok és felkérések útján, három évre választott szakmai zsűri dönt. Az utóbbi hónapok összképe pedig épp elég változatos ahhoz, hogy betekintést nyújtson az itt zajló események folyamába.
A Stefansplatz közelében az amerikai művész Matt Mullican nem feszeget határokat, és nem döntöget tabukat sem, egyszerű ülőalkalmatosságokat készített. Az egyik oldalon fekete fehérben játszik a padok mintázatával, a másikon pedig színekben. Mindkettőhöz saját meglévő repertoárjából merített a piktogramszerű ábrák összeállításakor. A két padsor épp elég messze helyezkedik el egymástól, és épp elég széles ahhoz, hogy kapcsolatok kialakítására ne legyen szükség. A művészi szándékot amúgy sem biztos, hogy észreveszi a járókelő. A helyzet komikuma, hogy a padokról szóló rövid tájékoztató leírás nem a padok mellett, hanem tőlük pár méterrel távolabb, régi ülőalkalmatosságok között kapott helyet. Vagyis ha a régi padokra szorultunk, hiába olvassuk a tájékoztatást, ha pedig az újakra kerültünk, talán már jobb, ha nem veszünk el fölösleges részletekben. (Matt Mullican: 5 WORLDS 12 BENCHES, november 3-ig, Kunstplatz Graben, Höhe Graben Nr. 21, 1010 Bécs)
Jakob vagy Lena Knebl (a választás tetszés szerinti), a durva beszédmódot is magára rántó Meleg disznó címmel időszakos emlékművet állít a nemzetszocializmus alatt üldözött és meggyilkolt melegekért, leszbikusokért és transzneműekért. Knebl természetesen a saját testét használja kiállítási és projekciós felületként, a magát olykor Picassó vagy Mondrian vásznának képzelő művész/nő látszólag már gátlások nélkül kezeli a testét akár férfi, akár női szerepbe bújik. Még a bécsi meleg felvonulás előtt kiállított installációja köztéren, bár mégsem a középpontban kapott helyett, valahogy sikerült a Schwedenplatz mellett termetes mérete ellenére is megbújnia. Az intsalláció még áll, pár firkát azonban nem sikerült elkerülnie, de ez másoknak sem sikerül, így tragédia nem történt. Hozzátartozik az itteni helyzethez, hogy a júniusi meleg felvonulást kísérő egy hónapos rendezvénysorozat alatt a bécsi villamosok szivárványszínű zászlóval közlekedtek. (Jakob Lena Knebl, „Schwule Sau„, november 10-ig, Morzinplatz, 1010 Bécs)
A nemzetközileg is ismert, elismert londoni street art művész, ROA már másodszor fogadta el a bécsi INOPERAbLE Galéria meghívását. Először 2011-ben állított ki, majd most 2013 nyarán, amikor is a megnyitót követő napokban megfestette legújabb köztéri munkáját. Az állatok rajzolásától elszakadni képtelen ROA most is egy különösen összekuszálódott csoportot illesztett jó szokásához híven ajtók, ablakok, a ház természetes kanyarulatai és ívei közé. Fekete, fehér, szürke színek, aprólékos kidolgozás, finom részletek, mást mondani nem lehet, látni kell. (ROA, időszakos installáció, meghatározatlan ideig, Schadekgasse, szemben a 18-as szám, 1060 Bécs)
Összefoglalva egy pad a gazdag nyugdíjas turistáknak, egy emlékmű a lakosság felvilágosult részének egy mindig botránygyanús, szaftos témával, majd egy kellően dekoratív, mégis a fiatalok szívéig hatoló igazán „cool“ falfestés. Mi ez, ha nem sokszínűség és jó marketing?