Kulturális antropológia? Művészetelmélet? Mindez együtt. Sebők Zoltán írásai mindig szellemi kalandot ígérnek. Első blogbejegyzéséből idézünk: „Szerbiában, ahol az emberek vallása éppúgy pravoszláv, görögkeleti, illetve ortodox, mint például az oroszoké, hagyományosan nem a születésnapot, hanem a névnapot ünnepelték. Azért a névnapot, mert minden családfő valamely szent ős nevét viselte, s ez a szent egyben a család és adott esetben a szélesebb közösség védőszentje is volt. Az igen bonyolult rítusokból álló, és helyi szokásokkal is fűszerezett ünnep tehát nem valamely személy ünneplése volt, hanem a védőszenté, aki a távoli múltban felvette a kereszténységet, s ezzel lehetővé tette az egész közösség számára, hogy bejusson Isten országába.
Azzal, hogy az utóbbi évtizedekben a hangsúly a névnapról egyértelműen a születésnapra tolódott át, már eleve úgy tűnik, mintha elillant volna az ünnep szakrális-közösségi vonatkozása, nagy kérdés viszont, hogy a helyébe lépő képződmény vajon micsoda. Beszélgetőtársam csak utalt a lehetséges válaszra, de ha érdekelnek a részletek, mondta mosolyogva, forduljak a kedves feleségéhez, aki vezető antropológus Belgrádban és épp ezzel a speciális kérdéskörrel foglalkozik.”
A teljes postot elolvashatja itt!
A cikk lejjebb folytatódik.