Schiffer János szerint az építésnek kell követnie az értékmentés korszakát
(NSZ /2003. november 19. /Szerző: N. K. J., a cikket rövidítettük)
Budapest szinte napról napra változik, a fejlődés rendkívüli iramú. … a mai keretek között működő főváros első tizenkét éve a kultúra terén elsősorban az értékmentés korszaka volt. A város akaratából azonban csak kevés látványos, új alkotás jött létre ebben az időben. Itt van hát az ideje, hogy Budapest megteremtse azt az új intézményrendszert, amely amellett, hogy a mainál jobban megfelel a városlakók kívánalmainak, arra is alkalmas, hogy a magyar fővárost regionális kulturális centrummá avassa.
A főpolgármester-helyettes elsősorban a kortárs művészet „helyzetbe hozásában”, térhez juttatásában látja a továbblépés lehetőségét. Mint mondja, tisztában kell lennünk azzal, hogy a klasszikus művészet terén Budapest mindig másodhegedűsi szerepre fog kényszerülni Európában. Hiába nemzetközi rangú például a Szépművészeti Múzeum kollekciója, számos gazdagabb és nevesebb versenytársa akad a kontinensen. Ám ahogy a XX. században mindig, a kortárs művészet terén ma is ott lehetünk az élvonalban. Ennek ellenére egyelőre legfeljebb a képzőművészetnek alakult ki kiterjedt intézményrendszere: a galériák sokasága mellett ma már több – állami, illetve magánalapítású – múzeum is segíti a művészek és a közönség találkozását.
Schiffer János elérkezettnek látja az időt, amikor le lehetne végre rakni az évek óta tervezett óbudai múzeumi negyed alapjait. Az egykori Gázgyár területére szánt kulturális centrum olyan léptékű városfejlesztési akciót feltételezne, mint amilyen a millennium idején a parkosított Városliget és a Hősök tere kialakítása volt. A jelentősége is csak ahhoz lenne mérhető. Mindez azonban tudatos tervezést, következetes megvalósítást tenne szükségessé.