A biennále-matek azt diktálta volna, hogy 2015 és -17 után tavaly, azaz 2019-ben valósuljon meg az OFF-Biennále Budapest (OFF), de végül is 2020 tavaszán jön a független képzőművészeti eseménysorozat harmadik kiadása. Még félévnyi laufot adott magának az OFF, megszervezni ugyanis egyre nehezebb: ha belegondolunk, hogy például a kortárs, kritikus kultúra pozíciója vagy a médiahelyzet hogyan alakult 2015-höz képest, könnyen belátható, semmi nem lett egyszerűbb, sőt.
Az OFF, mint a mai sajtótájékoztatón is elhangzott, éppen a radikálisan változó körülmények miatt is működik állandóan megújuló formában. „Metaintézmény”, amely folytonosan változtatja alakját, létszámát, működési módjait. „Az OFF folyamatos kísérlet, amely fenntartható, demokratikus intézményt képzel el és valósít meg a civil szférában” – szólt az egyik idei tételmondat. Változatlan maradt ugyanis az OFF fő célja, hogy építse a művészeti civil szférát, illetve az a karakteres vonása, hogy nem pályázik a magyar állami kultúrafinanszírozás pénzeire és nem működik együtt az állam által fenntartott kulturális intézményekkel. „Ez egyrészt politikai állásfoglalás, másrészt praktikus megoldás, hogy megvédje a művészi kifejezés szabadságát” – kommentálnak a biennále szervezői.
Az idei OFF kevesebb projektre koncentrál, ez tizenkettőt jelent, valamint a hozzájuk kapcsolódó kísérőrendezvényeket. Ezeket a projekteket azonban nagyobb volumenben képzeli el, és nemcsak a bemutatásukban, hanem producerként a megvalósításukban is mélyebben vesz részt, mint a korábbi kiadások esetében. Merthogy – áll az OFF sajtóanyagában – „sok korábbi résztvevő eltűnt a színtérről: felhagytak a tevékenységükkel, külföldre költöztek, bezártak. Világossá vált, hogy támogatás, intézményi keret nélkül a független színtér hosszabb távon olyannyira elgyengül, hogy pusztán azzal, ha tevékenységeit keretbe foglaljuk, nem adunk elég segítséget. Azt láttuk, hogy az OFF-Biennále csapatának szakmai tudása és tapasztalata úgy hasznosulhat a leghatékonyabban, ha producerként lépünk fel: ezért döntöttünk úgy, hogy a harmadik kiadásban sokkal kevesebb projektet mutatunk be, azokkal viszont szorosan együttműködünk, a munka minden aspektusában asszisztálunk.”
Az első OFF-ot, ahogy ezt a szervezők többször elmondták, elvitte „a saját sztorija”, hogy egyáltalán megvalósulhatott az országban és talán a térségben is a legnagyobbnak számító, közpénztől független, nemzetközi, kortárs művészeti nagyesemény. Öt hét alatt akkor kétszáz esemény zajlott, több száz önkéntes, művészek, kurátorok, szervezők, segítők munkája nyomán. A 2017-es OFF szűkebb tematikus kerettel, címében (Gaudiopolis – Az öröm városa) a második világháború után létezett szabad gyerekköztársaságot megidézve gondolkodott el a romokon való építkezés lehetőségeiről. Az idei OFF-on koncentráltabb lesz a program, és minden projekthez külső partnerek is társulnak, illetve némelyiknek nemzetközi utóélete is lesz.
„Sokat tanultunk és sokat erősödtünk az első kiadás óta” – mondta a sajtó képviselői előtt Somogyi Hajnalka, az OFF vezetője. Az OFF-ot „új magyar brandként” mutatta be, amely már külföldről is jól látható. Ehhez elhangzott egy illusztráció is: amikor például az El Pais spanyol napilap a magyar kultúra és művészet helyzetéről ír nagy riportot, akkor az OFF-ot keresi föl és nem a Műcsarnokot.
Somogyi Hajnalka kifejtette, az OFF elsősorban a fiatal magyar művészetnek kíván bemutatkozási felületet és lehetőséget teremteni, ezenkívül szeretne részt venni a legfontosabb közügyeinkről szóló párbeszédben, illetve ilyen diskurzust kezdeményezni. Az OFF szerint a kortárs művészet „nem dekoráció és nem valamilyen politikai agendának a végrehajtása”. Az OFF azért lépett ki az intézményi keretek közül, mert csak a saját agendáját akarja követni. Ez anyagilag nem könnyen fenntartható helyzetet is jelent. Az OFF idei költségvetése mintegy 70 millió forint lesz, ennek nagyobb része külföldi pályázatokból, kisebb része hazai magántámogatóktól érkezett – és, mint az OFF vezetője elmondta, büszkék arra, hogy az OFF fennállása óta legalább 150 millió forintot meg tudtak mozgatni a magyar kortárs művészet számára.
Az idei programról Erőss Nikolett kurátor beszélt. Ő is a szűkebb fókuszt emelte ki, valamint a produceri szerepet: míg 2015-ben az OFF inkább ernyő volt, most kezdeményező. A projekteket nyílt pályázaton választotta ki az OFF, és a kritikai művészeten némileg túl akart tekinteni. Arra ösztönözte a művészeti közeget, hogy megoldásokon gondolkodjanak, alternatívákon, amelyek a korszak alapkérdéseire adható válaszlehetőségek.
Az idei OFF címét József Attila 1935-ös verse adta. A Levegőt! cím és koncepció itt és most a klímaválságra, az egyéni szabadságjogok helyzetére, a félelem és a rend viszonyára, a megfigyelés és hatalmi kontroll technikáira utal elsődlegesen. De a projektekben szó lesz alternatív történelmekről és nemzetképekről is, valamint az élelmezés jövőjéről, a magyar szegregátumokban élők életlehetőségeiről. És jön egy igazi nemzetközi húzónév is, az aerocene projekt, amely Tomás Saraceno és csapata nevéhez fűződik. Egy olyan lebegő szerkezetet hoznak el Budapestre, amely fosszilis energia nélkül, csak a nap és a szél segítségével közlekedik és amely egyébként az elmúlt hónapok szenzációja volt világszerte.
A Levegőt! (a biennále angol címében, az OFF fordításában Inhale!) arról is beszél, hogy mi magunk mit tudunk tenni egy élhetőbb világért – hangsúlyozta Erőss Nikolett. Ennek az is része lesz, hogy az OFF idén még több energiát fordít a közérthetőségre és a közönséggel való kapcsolattartásra. Podcast-sorozat indul, amely az összes projektet bemutatja, Lődi Virág képzőművész személyében pedig olyan munkatárs érkezett az OFF-hoz, aki a családoknak, iskoláknak is szóló művészetpedagógiai, mediátori programokat koordinálja majd.
Budapesten, 1980-as évek. Fotó: FORTEPAN
Az OFF április 24-én egy nyitóbulival indul, a tervek szerint az Akvárium klubban. Majd sorra zajlanak több héten át a kiállítások, performanszok, események. Néhány mondat a projektek részleteiről is elhangzott.
A PAD csoport Hétköznapi hiánycikkek projektje a szegregátumokban élők mindennapjaival foglalkozik, a hiányzó víz-, villany- és csatornaszolgáltatás közepette. A Kisolvasztó egy 1848-49-ben felmerült és eltűnt sajátos nemzetállami javaslathoz fordul, és azt igyekszik végiggondolni. Az Aclim! projekt az antropocén korszak beköszöntének konzekvenciáival foglalkozik, a Menü Imaginaire az étkezés, a világélelmezés jövőjével, az Aki nem velünk van, az is velünk van a hungarofuturizmust lövi fel az égboltra, és olyan törekvésekkel foglalkozik, amelyek eltérítik, meghekkelik a nacionalista diskurzusokat. A Hírdalcsokor a népdalok szövegvilágát és terjedésmódjait próbálja hírforrásként felfogni, a bezárult és kontrollált hazai médiacsatornák alternatívájaként. A Globális Kelet-Európa és Globális Dél a térségünk és az úgynevezett „harmadik világ” múltbeli és jelenlegi kapcsolódásait, azonos pontjait vizsgálja, a Gépleviatán az információtechnológia valóságformáló hatásaival foglalkozik. A RomaMoma egy roma kortárs művészeti múzeum koncepcióját igyekszik elgondolni, a Rend és képzelet pedig a harmincas évek és a ma párhuzamait tárja fel a kortárs művészet eszközeivel.
Mint elhangzott, az eddigi OFF-okhoz hasonlóan idén is számos informális helyszín lesz, köztér, használaton kívüli városi terek, magánterek. Minden program ingyenes. Nyitás április 24-én, zárás május 31-én.
