A pandémia továbbra is nehezíti a múzeumok életét és különleges erőfeszítéseket igényel a nagy nemzetközi összefogást igénylő kiállítások szervezésében, a Szépművészeti Múzeum mégis olyan programot hirdetett meg erre az évre, amely bárhol megkülönböztetett figyelmet keltene. Az intézmény idei nagy kiállításait különböző művészettörténeti korszakok egy-egy kiemelkedő mestere – Hieronymus Bosch, Henri Matisse és El Greco – életműve köré szervezik. A három tárlatnak több közös vonása van: az említett művészek neve nemcsak közönségcsalogató hívószóként szerepel a címekben, hanem valóban számos jelentős alkotásuk érkezik Budapestre – Bosch esetében például fennmaradt műveinek csaknem felét kiállítják, míg néhány további alkotását korabeli, önmagukban is komoly értékkel bíró másolatok képviselik. Ahogy ezt már megszokhattuk a Szépműben, a „főszereplő” művészeket a tárlatok széles kontextusba helyezve, életművük előzményének számító, illetve műhelyükből és követőiktől származó alkotásokkal együtt mutatják be.
A menny és pokol között. Hieronymus Bosch rejtélyes világa című, április 8.-július 17. között látogatható tárlat a németalföldi mester világát, a késő középkor szellemi és vizuális kultúráját az emberi létezésről alkotott elképzelések bemutatásával idézi meg. Olyan örök emberi témákra fókuszál – az erény és a bűn közötti választástól a hit és az igazság kérdésein keresztül a vágyak korlátlan megéléséig és féken tartásáig –, amelyeket Bosch senki mással össze nem téveszthető és rejtélyekkel telített módon fogalmazott meg.
Bármilyen meglepő, Henri Matisse-nak eddig nem volt reprezentatív kiállítása Magyarországon. A címében is a művész nevét viselő, július 1-október 30. között megtekinthető kiállítás most a párizsi Pompidou Központ gyűjteményére építve, az onnan érkező kulcsműveket más közgyűjteményekből kölcsönzött darabokkal kiegészítve 8 kronologikus-tematikus szekcióban, több mint 100 alkotás segítségével mutatja be a francia mester műfaji értelemben is rendkívül sokszínű életművét.
Ha az időpontok nem változnak, a Matisse-tárlat még néhány napig nyitva lesz, amikor október 27-én megnyílik El Greco nagyszabású, 2023. február 19-ig nyitva tartó kiállítása. El Greco munkáit viszonylag jól ismerheti a hazai közönség, hiszen Európában, Spanyolországon kívül, a Szépművészeti Múzeum őrzi a legtöbb alkotását. Ezekhez most a világ vezető múzeumaiból kölcsönzött alkotások társulnak; a bemutatandó mintegy 80 mű több mint fele El Greco munkája, míg a többi azt a kontextuális környezetet hivatott bemutatni, amiben az egyetemes festészet történetének egyik legismertebb mestere élt, tanult és alkotott. A tárlat vendégkurátora El Greco művészetének egyik legavatottabb ismerője, készülőben lévő életmű-katalógusának szerzője, a spanyol királyi gyűjtemények igazgatónője, dr. Leticia Ruiz Gómez lesz.
A három „nagy” tárlat mellett a Szépmű két kamarakiállításnak is otthont ad. Az idei év első, február 10-én nyíló tárlatának tartalmát pontosan leírja címe: Isteni csábítás. Erotika és szenvedély öt évszázad mitológiai ábrázolásain. Az anyagot a Szépmű és az MNG gyűjteményéből állítják össze, és Michelangelo rajza után készült rézmetszet, vagy Daumier és Gauguin grafikai lapjai éppúgy láthatók lesznek a múzeum Michelangelo-termében, mint Benczúr Gyula és Székely Bertalan festményei.
Az évet a Hantai/Klee. Egy másik absztrakció című, december 7-től látható kiállítás zárja, ami Hantai Simon 100. születésnapját köszönti. A tárlat bemutatja a magyar származású mester, illetve családja által a múzeumnak adományozott, az életmű valamennyi állomását tükröző műveket és azokat az inspirációs forrásokat, nevezetesen Paul Klee munkáit, melyek nagy hatással voltak Hantai első párizsi éveire.
A múzeum tervezett programja tehát igen gazdag, sőt három blockbuster egy évben szinte túlzásnak is tűnik – miközben persze nagyszerűen igazolja a Szépmű igen komoly kapcsolatrendszerét, kiváló beágyazottságát a nemzetközi szcénába. Nem arról van szó, hogy a közönség ne látná nagy örömmel a programban szereplő világhírű mesterek munkáit, inkább arról, hogy e blockbusterek mellett és miatt most nem lesznek olyan, talán kevesebb nézőt vonzó, de nagyon fontos, pl. egy-egy irányzatot, iskolát, művészcsoportot, stb. bemutató tárlatok, mint amilyen a preraffaelitákat bemutató Vágyott szépség volt tavaly, vagy a Bacon, Freud és a Londoni Iskola 2018-ban. A régi vagy legalábbis régebbi mesterek javára idén le kell mondanunk a mindig szellemi izgalmat jelentő kortársakról is, akik közül a múzeum az elmúlt években olyan kiemelkedő mestereket hozott Magyarországra, mint Georg Baselitz, Sean Scully vagy legutóbb Gerhard Richter.
A Magyar Nemzeti Galéria programja ilyen szempontból kiegyensúlyozottabbnak tűnik. A nyitányt az Art deco Budapest. Plakátok, tárgyak, terek (1925-1938) című tárlat jelenti április 11. és augusztus 28. között. Az Országos Széchenyi Könyvtárral és az Iparművészeti Múzeummal együttműködésben létrejövő kiállítás a magyar art deco vizuális kultúra első átfogó bemutatója lesz.
Szeptember 15-én nyílik a Vaszary. Az ismeretlen ismerős című bemutató. Nem csak és nem is elsősorban Vaszary János töretlen népszerűsége indokolja, hogy nagy életmű-kiállítása után újabb Vaszary-tárlatnak adjon otthont a Galéria, hanem főként az a tény, hogy a múzeum egyik pinceraktárában 2016-ban két, egyenként 20-20 Vaszary-olajfestményt rejtő vászontekercsre bukkantak, melyek korábban a szakma számára is ismeretlenek voltak. E művek közül kerül most kéttucatnyi a múzeum falaira Vaszary más, a múzeumban őrzött remekműveivel és magángyűjteményekből kölcsönzött, kevésbé ismert alkotásaival együtt.
Az év – csaknem fél évszázaddal utolsó hasonló bemutatkozása után, születésének 120. évfordulója alkalmából – Czimra Gyula életmű-kiállításával zárul. A tárlaton a romantikus realizmustól a posztimpresszionista, fauve-s, majd a naiv művészet hatása alatt született, később novecentós alkotásokon át a végsőkig letisztult, geometrikus, puritán szobabelsőkig, csendéletekig valamennyi alkotói korszakának művei szerepelnek.
A Galéria is két kamarakiállítást tervez. Az egyik, április 28-augusztus 28. között az Art deco Budapest grafikai kísérő kiállítása, középpontjában Vértes Marcell Dancing című mappájával, míg a másik A festő poéta: Tichy Gyula, a magyar szimbolizmus mestere címmel a magyar grafika kiemelkedő mesterének a múzeum, illetve az MKE gyűjteményében szereplő munkáit állítja ki.
A Szépmű felújítása alatt a két múzeum számos külföldi kiállításon mutatta be gyűjteményének egy-egy nagyobb szeletét; erre az újranyitás óta kevesebb a lehetőség, de az idei programban mégis szerepel egy fontos külföldi tárlat: november 3-án a tekintélyes berlini Berlinische Galerie-ben nyílik az egyelőre Magyar modernek 1910-1933 munkacímen futó kiállítás, ami a címben szereplő időszakban hosszabb-rövidebb ideig Berlinben élt magyar művészeket és itt készült és/vagy kiállított műveiket mutatja be. A befogadó intézménnyel közösen rendezett kiállításban, melynek magyar részről Zwickl András a kurátora, az itthonról érkező anyag mellett német köz- és magángyűjteményekben őrzött munkák is helyet kapnak. A tárlat képzőművészek művei mellett építészek, fotográfusok, filmesek alkotásait is bemutatja.
A sajtóbeszélgetésen szó volt a Vasarely Múzeum és a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum idei programjáról és természetesen a Liget Budapest Projektről is, ami idén fontos állomásaihoz érkezett, illetve érkezik. A Magyar Zene Házát januárban már átadták; az épület fogadtatása itthon és külföldön is igen pozitív, a koncertekre már 10 ezer jegy kelt el elővételben. Márciusban átadják a Néprajzi Múzeum új épületét is. Baán László megerősítette, hogy a további épületek sorsa az áprilisi országgyűlési választások eredményétől függ. A kormány már jelezte: amennyiben újabb négy évre felhatalmazást kapnak a választóktól, akkor az érvényes és végrehajtható építési engedély birtokában nekilátnak az egyelőre csak papíron létező tervek megvalósításának, azaz az Új Nemzeti Galéria, a Magyar Innováció Háza és a Városligeti Színház építésének. Egy Kúria-döntésre hivatkozó érvelésük szerint ugyanis nem budapesti, hanem országos ügyről van szó. Baán főként az Új Nemzeti Galériával foglalkozott és felépítése mellett azzal is érvelt, hogy – szerinte – egy világszínvonalú, kortárs építésű művészeti múzeum nélkül nemzetközi szempontból „radar alatt” maradna a városligeti fejlesztés, elveszítve ezzel a ráfordított közpénzek megtérülésének lehetőségét. Lehetne persze elmélkedni arról, hogyan és miként mérjük a kultúrára fordított közpénzek megtérülését, de ha a kormány „erőből” végig viszi a Liget Projektet, akkor ennek úgysincs gyakorlati jelentősége. Baán szerint az épület, ha a választások után zöld utat kap, 2026-ra készülhet el.
A sajtóbeszélgetés záróakkordjaként a főigazgató Geskó Judit kurátor társaságában bemutatta a múzeum új szerzeményét, amit már a nagyközönség is láthat a Cezannne-tól Malevicsig című, február 13-ig megtekinthető időszaki kiállításon. Paul Cezanne árverésen megvásárolt művének egyik oldalán a svájci Colombier-kastély, míg a másikon egy facsoport-tanulmány – mindkettő akvarell – látható. A Christie’s 2021. november 13-i New York-i aukcióján 250-350 ezer dolláros becsértékkel indított mű komoly licitcsatát generált, s végül a Szépműnek, pontosabban a vásárlást támogató magyar államnak ennek az összegnek a több mint kétszeresét is megérte: 750 ezer dollárért került a Szépművészeti Múzeumba, ahol, mint említettük, máris bemutatták. A múzeum a vásárlás indoklásaként szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy ezzel a Szépmű kollekciójának alapját képező Esterházy-gyűjtemény 1871. évi állami megvásárlásának 150. évfordulója előtt tisztelegnek…
