Metropolitan Museum, New York
Nagyjából abban az időben, amikor Európa ébredezni kezdett a középkor sötétjéből, hasonló változások történtek Ázsiában is. 1368-ban Kína megszabadult a mongol hódítóktól és elkezdődött a Ming dinasztia csaknem háromszáz évig tartó uralkodása. Új erőre kaptak a mongolok alatt a háttérbe szorult kínai művészeti és filozófiai tradíciók.
A neo-konfuciánus életfelfogás filozófus királyok és tudós állami hivatalnokok gondjaira kívánta bízni az ország irányítását, az emberi kapcsolatokat pedig az államhoz, a közösséghez és a családhoz való hűség megszabta etikai törvények bonyolult, minden részletében kidolgozott rendszerével szabályozta. A Ming uralkodók alatt virágzott a művészet, a költészet, az elbeszélő irodalom, a drámai színház. Filigrán díszítésű, faragott lakk edények és változatos, nagy technikai tudással és művészi képzelőerővel készített porcelán tárgyak, hímzett selymek, jade és elefántcsont faragványok, intarziás rózsafa bútorok, pihekönnyű csipkék emelték a tehetősebbek otthonának fényét. A művészek nagy megbecsülésnek örvendtek, jól fizették és szentként tisztelték őket. A feljegyzések szerint például Qiu Ying festőművész csaknem három kilogramm ezüstöt kapott egy gazdag művészetkedvelőtől fia születésnapi tekercsének megfestéséért. Ennyi ezüst árán előkelő házat és hatalmas földbirtokot lehetett Kínában vásárolni abban az időben. A Ming dinasztia uralkodása idején, a 16. század közepén publikálták az első nyomtatott újságokat Kínában, messze megelőzve Európát. Gyorsan új fejlődésnek indult a tudományok és a technológia, nem kis részben az akkortájt Kínába érkező európaiaktól tanultak következtében. A Ming dinasztia alatt vették át a kínaiak az európai időszámítást és Kopernikusz tanait. Az európai utazók lelkesen számoltak be az olyan kínai találmányokról, mint a vitorlával felszerelt szekér, a búvárszemüveg és a gyöngyhalászatot lehetővé tévő légzőkészülék, vagy a vasöntés kiváló minőségű acélt eredményező kínai technológiái és a puskaporral megtöltött, érzékelővel ellátott tengeri aknák.
Három évtizeddel az első Ming uralkodó trónra lépése után hasonló, a kreatív energiákat felszabadító változások kezdődtek Koreában is. Az országot addig kormányzó, fejlődését konzervativizmusával gátló arisztokráciát az állam által képzett hivatalnok elit váltotta fel, és a buddhizmus államvallása helyébe a konfuciánus szekularizmus lépett. Kínához hasonlóan a hagyományos koreai művészeti formák is megújultak, hogy képesek legyenek az új korszak életérzését átadni. Persze a régi koreai értékek és az emberek lelkületét mélyen átható buddhizmus nem tűntek el, csak a háttérbe szorulva gyakorolták befolyásukat. A változás igénye volt az 1392-ben, nagyjából az európai reneszánsz születésével egyidőben hatalomra került Choson dinasztia uralkodásának esszenciája. A dinasztia neve „friss hajnal”-t jelent. Az első Choson uralkodók legfőbb kötelességüknek a fáradt, régi, kiüresedett hagyományoktól való megszabadulást tartották. A példát legfőbb szövetségesüktől, a Ming dinasztia Kínájának társadalom- és szemléletújító megoldásaiból vették.
A New York-i Metropolitan Museum Art of the Korean Renaissance, 1400-1600 című kiállításán látható koreai műtárgyakat sokszor alig lehet megkülönböztetni a kor kínai művészetétől. Egy szépséges, sólymot ábrázoló képet eddig Xu Ze-nek, a híres 14. századi kínai állatkép festő munkájának tulajdonítottak a szakértők. A kép hátoldalán lévő pecsétet alaposabban megvizsgálva nemrég fedezték fel, hogy a képet valójában Yi Am koreai festő festette. Egy folyókat ábrázoló fali tekercs sorozat témája, stílusa, a művész által használt tus miatt klasszikus kínai munkának látszik, csak a kínai művészetben nem használt megemelt perspektíva – a tájat mintha a felhők között lebegve szemlélnénk – bizonyítja, hogy koreai művész alkotását csodáljuk. A kínai eredmények befogadása mellett a Choson uralkodók feladatuknak érezték a koreaiság meghatározását és népszerűsítését is. Sejong király uralkodása alatt az udvari tudósok kidolgozták és 1443-ban nyilvánosságra hozták a „hangul”-nak nevezett koreai fonetikus ábécét, megszüntetve a kínai írásjelek használatát az országban. Az új írásmód bevezetése a neo-konfuciánus szellemiséggel szinkronban lehetővé tette a mindenki számára elérhető iskolarendszer létrehozását. Egyre több koreai tault meg írni és olvasni. A Kínából importált nyomdatechnika segítségével hamarosan iparszerűen beindult a könyvnyomtatás az országban. A kiállításon megcsodálhatunk egy hangul írással ellátott, kifinomult szépségű, a buddhista mitológiából vett jeleneteket ábrázoló festményt, amelyen a fehérrel írt írásjelek a lágyan hulló eső benyomását keltik. A kínai hatások mellett egyre erőteljesebben jelentek meg a tipikusan koreai tartalmak és stílusok. Ilyen például az évenkénti vizsgájuk után felsorakozott hivatalnokokat ábrázoló, az érettségi tablókhoz hasonló képek, amelyen az egyes hivatalnokok neve alatt tőlük vett idézeteket – „Még mindig keményen dolgozom”, „Hiányzik a feleségem”, „Az öregkor pokol”, stb. – is olvashatunk. Ezek a képek számos identikus másolatban készültek, hogy minden rajtuk látható hivatalnok hazavihessen emlékbe egy kópiát. A legnagyobb különbség a kínai és koreai művészet között a kerámiákban mutatkozik. A porcelán és zománcozott, égetett anyag, vagy lakkból faragott tálakat, vázákat, temetkezési edényeket összetéveszthetetlenül koreai motívumok és színharmóniák díszítik, olyan finom kidolgozásban, mintha nem is emberi kéz alkotta volna meg őket. A királyi udvar kerámikusai hozták létre a speciálisan koreai fehér porcelánt, amely még a legszegényebb háztartásokba is eljutott, egyszerű használati eszközök formájában. 1592-ben a japán hadsereg megtámadta és kifosztotta Koreát. A megszállók nemcsak porcelán edényeket, festményeket, bútorokat, de koreai fazekasokat, festőművészeket, asztalokat is vittek magukkal Japánba. Nekik köszönhető a japán kerámiagyártás, festészet, új, ma már klasszikus, ősi japánnak gondolt stílusú bútorok gyártásának elindulása.
Najmányi László: A koreai reneszánsz művészete, 1400-1600
Metropolitan Museum, New York
Nagyjából abban az időben, amikor Európa ébredezni kezdett a középkor sötétjéből, hasonló változások történtek Ázsiában is. 1368-ban Kína...