Az erőszakmentesség tibeti hatalma a háborús övezetként is emlegetett Newark páratlan múzeumában.
Két évvel a múzeum 1909-es alapítása után, Dr. Albert L. Shelton misszionárius gyűjteményére alapozva hozta létre Edward N. Crane a Newark Museum tibeti gyűjteményét, amelynek kincseit és a tibeti kultúrát a következő hónapokban kiállítás- és eseménysorozattal mutatják be a nagyközönségnek.
A 277 ezer lakosú Newark New Jersey állam legnagyobb városa. A New York árnyékában – Newark kb. 13 km-re nyugatra fekszik Manhattan szigetétől – hosszú ideje pusztuló, most mintha magához térni kezdő település az Egyesült Államok egyik legfontosabb kulturális energiaközpontja. A középosztály a belvárosból a környező kertvárosokba költözött az elmúlt évtizedekben. Esténként kiürülnek az utcák, nem ajánlatos errefelé magányosan, fegyvertelenül sétálni. Öt évvel ezelőtt a TIME magazin Newarkot a hatalmas ország legveszélyesebb városának minősítette. Bár a közbiztonság sokat javult azóta (Newark most Amerika 23. legveszélyesebb városának számít), a belváros hangulata még most is Budapest VIII. kerületének legrázósabb részeire emlékeztet. Ez a nem túl derűs hely azonban páratlan kincseket rejt.
A város ékessége az évente filmfesztivált is rendező Newark Museum, New Jersey állam legnagyobb, számos speciális gyűjteménnyel, szoborparkkal és saját, hipermodern planetáriummal rendelkező kulturális fellegvára. A kiállításoknak, fesztiváloknak is gyakran otthont adó, saját, értékes műgyűjteményt is gondozó városi könyvtár több mint egymillió kötetet, köztük sok ezer régi, máshol nem fellelhető ritkaságot tartalmaz. A 2007-ben létesült Zsidó Múzeum – noha a valaha 70 ezres, a mostani lakosság 40%-át kitevő zsidó középosztály már régen kiköltözött a városból – a New York-i hasonló intézmény után a világ második legnagyobb zsidó műgyűjteménye. Híres, befolyásos művészeti galériák – köztük az Aljira, City Without Walls, Gallery Aferro, Rupert Ravens Contemporary, Sumei Arts Center és Paul Robeson Galleries – működnek és indítanak az egész világot bejáró trendeket Newarkban.
A New Jersey Historical Society 11 épületében Amerika és a világ történelmét bemutató kiállításokat, eseményeket rendeznek rendszeresen. A washingtoni központú Smithsonian Intézet már építi az óriási koncertteremmel, színházzal, mozival kiegészített Afroamerikai Zene Múzeumát a városban, amely bizonyosan az afrikai zene, a jazz, blues, rock, soul, funk, gospel és a hiphop kultúra rajongóinak Mekkája lesz. A vasútállomás közelében ugyancsak épül a Gyermekek Múzeuma, ami a tervek szerint a világ legnagyobb játék- és mesekönyv gyűjteményével, állat- és növénykerttel, futurisztikus játszótérrel, uszodával, cirkusszal, bábszínházzal, mozitermekkel, interaktív kiállításokkal fogja várni a kisgyermekes családokat és kiránduló iskolai osztályokat. Több nagyhírű oktatási intézmény, köztük a Rutgers University és a New Jersey Institute of Technology működik a városban.
A „nemcsak kenyéren él az ember” ősi igazságát, és az amerikaiak kultúra-éhségét bizonyítja, hogy az őket is keményen sújtó gazdasági válság ellenére – New Yorkban még mindig csaknem 20%-os a munkanélküliség, a helyzet New Jersey államban sem jobb – Newark kulturális intézményeinek rendezvényeit, kiállításait rendszeresen tömegek látogatják. A városba érkezők ugyan nem bolyonganak este a belvárosban, de szívesen töltenek el délutánokat, estéket a kiállítóhelyeken, rendezvényeken.
Az akkor még alig 40 ezer lakosú város művészeti, tudományos, történelmi és technológiai múzeumát John Cotton Dana könyvtáros kezdeményezésére létesítették 1909-ben. A műgyűjtemény magját egy helyi patikus japán nyomatai, selymei és porcelánjai képezték. Az eredetileg a városi könyvtár negyedik emeletét elfoglaló múzeum Louis Bamberger német zsidó származású üzletember adománya révén 1920-ban saját, a neves chicagói építész, Jarvis Hunt által tervezett épületbe költözhetett. Azóta számos új épülettel gazdagodott az intézmény, amelyet 1990-ben a világhírű építész, Michael Graves tervei alapján újjáépítettek.
A múzeum a világ egyik legnagyobb tibeti gyűjteményével büszkélkedhet. Nem sokkal az intézmény megalakulása után az egyik alapító, Edward N. Crane egy Japánból Amerikába tartó, Mongolia nevű hajón megismerkedett a hatévi, Kínában és Tibetben töltött szolgálat után hazatérő Dr. Albert L. Shelton orvos-misszionáriussal. Shelton doktor a pusztító kínai-tibeti határháború idején dolgozott a Himaláják hegyei között. A Tibetet megtámadó kínaiak – ahogy az ország 1950-ben történt elfoglalása óta is teszik – kolostorokat raboltak ki, romboltak le. A külvilág számára addig teljesen ismeretlen tárgyak, rituális eszközök, festmények, sok száz éves kéziratok, szent könyvek, ékszerek, hangszerek, a ceremóniák során használt öltözékek kerültek az orvos birtokába. Terve az volt, hogy eladja gyűjteményét Amerikában, s a befolyt összeget tibeti missziója, ottani kórháza működtetésére fordítja. A newarki múzeum alapító kurátorának sikerült meggyőznie, hogy eladás előtt mutassa be gyűjteményét az új kulturális intézményben. Shelton doktor gyűjteményének kiállítása 1911 februárjában nyílt meg, óriási sikerrel. Egész Amerikából, sőt, még Európából is érkeztek a New Jersey-i kisvárosba a távoli, titokzatos Tibet kincsei iránt érdeklődők.
Edward N. Crane nem sokkal az általa szervezett kiállítás után meghalt. Családja megvásárolta a misszionárius teljes gyűjteményét – mintegy 150 műtárgyat – és a múzeumnak adományozta. Szerződést kötöttek Shelton doktorral, hogy visszatérve az addig nyugatiak számára tiltott területnek számító országba további műtárgyakat küld Tibetből a múzeum számára. A rendkívül jó ízlésű, Tibet hagyományait, kultúráját alaposan ismerő Dr. Shelton 1913-tól, kilenc éven keresztül műkincsek százait küldte Newarkba. 1922-ben az orvos-misszionáriust banditák megölték a Himaláják egyik rejtett völgyében. Az azóta eltelt több mint kilenc évtized során a Newark Museum gyűjteménye, magánszemélyek nagylelkű adományai és vásárlások révén folyamatosan gyarapodott. Különösen az 1960–70-es években adományoztak sok műtárgyat a múzeumnak, amikor amerikai fiatalok tízezrei töltöttek rövidebb-hosszabb időt Indiában, Nepálban, és jópáran közülük a kínaiak által terrorizált Tibetbe is bemerészkedtek.
Most először láthatja a nagyközönség szinte teljes terjedelmében a múzeum méltán világhírű tibeti gyűjteményét, és a kiállításokkal párhuzamosan rendezett konferenciákon, előadásokon, előadóművészeti bemutatókon behatóan megismerkedhet a „Világ Tetejének” sokdimenziós történelmével, hagyományaival, kultúrájával. A megnyitó ünnepséget követően a múzeum átriumában a Mao Ce Tung utasítására lerombolt tibeti Drepung Gomang kolostornak, a kínai megszállás előtt a világ legnagyobb oktatási intézményének Indiába menekült szerzetesei készítettek óriási figyelmet igénylő, négy napig tartó munkával a kozmoszt, az emberi tudatot és Tibet végtelen szellemi birodalmát egyszerre megjelenítő homokmandalát. Elkészülte után a színes homokszemekből alkotott műalkotást megsemmisítették, a homokot összeseperték és a Newark legveszélyesebb negyedein énekelve, imádkozva áthaladó, több ezer fős processzió élén, díszes edényben a Passaic folyó partjára vitték, majd áldásként a vízbe szórták.
A kiállítás középpontjában buddhista oltár áll, amelyet a Dalai Láma szentelt fel húsz éve, s az eseménysorozat megnyitóján újra meglátogatott és megáldott. A műtárgyak az oltárt övező galériákban tekinthetők meg. Láthatunk egy gondos válogatást a gyűjteményt megalapozó Shelton kollekcióból, amelynek központi darabja a Kr.u. 810-ben Indiából Tibetbe érkezett és a következő 55 évben ott tanító Guru Dragpoche, közismertebb nevén Padmakara, a tudat megzabolázásán alapuló tibeti orvostudomány megalapítójának a 17–18. században festett, mandalaszerű portréja.
Guru Dragpoche meghökkentően pontosan jósolta meg Tibet sorsát, többek között a több mint 1100 évvel később bekövetkezett kínai inváziót, amelyet valóban egyszerre, 1949-ben bekövetkezett három természeti katasztrófához kötött. Arra is figyelmeztette a tibeti vallás jövendő vezetőit, hogy ne engedjék intellektuális spekulációkkal meghamisítani Buddha eredeti, emberközpontú, realisztikus, közérthető tanítását, amely nem vallás, hanem pszichológia, az emberi lélek és tudat működésének legmagasabb rendű tudománya. Neki köszönhető, hogy a tibeti buddhizmus egyik lényeges vonása a humor, a „bolond bölcsesség” lett. A tibeti a világ egyetlen hitrendszere, amelynek követői roppant mulatságosnak, szórakoztatónak tartják hitük hagyományait, tanításait. A Dalai Láma az egyetlen olyan vallási vezető a világon, aki mer és tud önmagán is nevetni.
A tibetiek szerint 3600 éve újra és újra, más és más helyeken, mindig fontos történelmi pillanatokban reinkarnálódó nagy tanító portréját szemlélve nem feltétlenül a békesség jut eszünkbe. A Tüzes (fordítható hevesnek, vadnak, ádáznak, szenvedélyesnek is – NL megjegyzése) Védelmezők Kápolnájának nevezett galériában Guru Dragpoche félelmetes figurák gyűrűjében, fején koponyákkal díszített koronával, kékszárnyú, madárszerű, vicsorgó lény ölelésében, vámpírfogakat villantva, kezeiben tőrrel és szigonnyal tombol. Inkább egy horrorfilm főszereplőjéhez, mint a derűs béke általunk elképzelt szelíd propagátorához hasonlít. Az ismeretlen festő azért ábrázolta félelmetesnek, hogy a kép elkergesse a betegség-démonokat, amiket ma vírusoknak és bacilusoknak hívunk. Démoni lények ébresztenek fel bennünket öntudatlanul élt életünk halált hozó álmából és kergetnek fel a megvilágosodáshoz vezető meredek ösvényen. A portré társaságában mészárszéki eszközökhöz hasonlító kultikus, rituálék során használt tárgyak, kések, húskampók, bárdok emlékeztetnek bennünket az önismeret igénye nélküli élet végén váró magányos, szörnyű agóniára.
A Mesterek Kápolnája nevű galériában jóval derűsebb a hangulat. Az ajtónál a Gelug rendbe tartozó szerzetes öntudatos magabiztosságot, éberséget sugárzó aranyozott lakk szobra fogadja a látogatókat. Ebbe a rendben tartozik a Dalai Láma is. A szobor mögött tisztelt tanítók mini-egyeteme helyezkedik el. Itt van az indiai tudós, Atisha mosolygó bronz szobra és az őt ábrázoló kép, amelyekből árad, hogy modelljük olyasmit tudott, amit mi is szeretnénk megismerni. Egy narratív részletekben gazdag festményen a szónoki képességeiről, meggyőző, humoros érveléséről híres 13. századi szerzetes, Sakya Pandita táncol. A tibeti kolostorokban vizsgázniuk kell a szellemes vita művészetéből a szerzeteseknek. A nagy vitatkozó mezítelen karját kecsesen kinyújtva mutat rá a térben rezgő láthatatlan igazságra. Világos színű, finombőrű karja, mozdulata kifejezetten nőies. Arra csábít, hogy képzeljük el rajta a csatlakozó galériában megcsodálható ékszereket.
A kiállított ékszereknek csak egy része – türkiz kövekkel díszített amulettek, övön viselhető, miniatűr ezüst ereklyetartók, karkötők, gyűrűk, láncok, ruhadíszek – készült rituális célokra. A többit azért alkották meg a nagy türelmű, kifinomult kézügyeséggel, rendkívüli formaérzékkel rendelkező, ismeretlen régi mesterek, hogy viselőik, férfiak és nők egyaránt remekül, gazdagnak nézzenek ki, stílusosak, elegánsak legyenek. A Newark Museum kiállításának egyik legfőbb erénye a szekuláris tárgyak bőséges bemutatása. Tibetről meglehetősen romantikus kép alakult ki a nyugati kultúrában. Sokan kizárólag a spirituális ideálok megtestesüléseként tudják elképzelni, de ez csak a sztori egyik oldala. Az ország történelme véres konfliktusok sorozata. Gyakran a szerzetesek is harcoltak egymással. Remek, kegyetlen katonák is tudtak lenni, ha ilyenekre volt szükség.
A tibeti társadalom szigorúan hierarchikus, merev kasztrendszerbe szerveződött volt, legalján a rabszolgák és jobbágyok sínylődtek. Minden hatalom és gazdagság az arisztokrácia, köztük a vallási vezetők kezében összpontosult. Ahogy a kiállításon bemutatott szépséges ékszerek, fülbevalók, brossok, filigrán mintázattal ellátott hajtűk, karperecek, láncok, övcsatok bizonyítják a modernizmus előtt élt tibetiek ugyanolyan materialisták, hiúk, kapzsiak, harácsolók, önzők tudtak lenni, mint a nyugat kiváltságosai. Bár a tibeti buddhizmus lényege az empátia gyakorlásának elkerülhetetlen szükségességére való tanítás, ennek elfogadását a tehetősek, hatalommal rendelkezők nagy része nem érezte magára nézve kötelezőnek.
A gyakran háborús övezetként emlegetett Newark a múzeum páratlan gyűjteményét és Tibet kultúráját bemutató, „Az erőszakmentesség hatalma” jelmondattal megrendezett, a Dalai Láma által megnyitott eseménysorozat idejére a világ egyik legbékésebb helyévé válhat. Tibet mágiája – és persze a városba özönlő látogatók által generált, talán a mélyszegénység bugyraiba is lecsorgó anyagi haszon – remélhetőleg hosszú távon is képes lesz csillapítani a helyi kedélyeket.
Newark Museum, Newark, New Jersey
2011. 05. 05. – 12. 31.