Politikát vinni a kortárs művészetbe trükkös dolog. Talán ezért kerül a fókusz mostanában inkább arra, ahogy a politikáról és a közvéleményről a média jelent. Ez a cím nélküli csoportos kiállítás azért olyan csodálatosan diszharmonikus és frissítően zavarbaejtő, mert a résztvevő művészek politika által inspirált munkáinak alig van közük egymáshoz. A kockázatos kurátori koncepció nagy hasznot hozott. Eric Baudelaire kapja el az új média trükkjeit és vizuális kliséit a legközvetlenebbül. Nagyméretű fotográfiai diptychonja az amerikai megszállás okozta vérontás, szenvedés és elnyomás tablója. A helyszín – letakart hullák, letépett végtagok, gyászoló hozzátartozók és gépfegyveres amerikai katonák – bárhol lehet a Közel Keleten. Lehetetlen megállapítani, hogy a katonák követték-e el a mészárlást, vagy arra válaszolva vannak jelen. Jospehine Meckseper öt fényképe az afgán háború ellen tiltakozó, 2002-es berlini tüntetést dokumentálja. A művész a rendőri akciókat, az égő utcákat és a megzavarodott bámészkodókat fényképezte. Az idealizált demonstrációk ”60-as évekbeli mítosza helyett a militarista instabilitást. Adrian Piper papír-munkái a legcsendesebbek, a legszomorúbbak, legszemélyesebbek a teremben. A részben kiradírozott fényképekre írt, ismétlődő mondata „Everything will be taken away” (Mindent el fognak venni) a kiállítás kontextusában személyes veszteséget sugall. Különös, költői megfogalmazás ez a vehemensebb, fiatalabb művészek munkái között. Wayne Gonzales Bush elnököt, Tony Blairt és a fogolykínzásokat elrendelő, gyakran értelmetlenégeket produkáló náci-kommunista beszédstílusáról hírhedt, nemrég lemondott Donald H. Rumsfeldet ábrázoló hangos pop plakátjai az agitprop műfajához tartoznak.
Elizabeth Dee Gallery, New York
Najmányi László: Adrian Piper, Wayne Gonzales, Eric Baudelaire és Josephine Meckseper csoportos kiállítása
Politikát vinni a kortárs művészetbe trükkös dolog. Talán ezért kerül a fókusz mostanában inkább arra, ahogy a politikáról és a közvéleményről a média jelent. Ez a cím...