A több mint egy hónapja letartóztatott, gazdasági bűncselekményekkel, bigámiával és pornográfia terjesztésével vádolt Ai Weiwei kínai művész bronz szoborcsoportját Michael R. Bloomberg polgármester, hírességek, a nemzetközi média képviselői, a művész barátai és tisztelői jelenlétében mutatták be, a New York-i Plaza Hotel előtti Pulitzer szökőkútnál.
Amíg a saját köldökének bámulásával elfoglalt, az együttérzés, szolidaritás kifejezéséről rég leszokott magyar művészeti szcéna nem foglalkozik a legismertebb kínai kortárs művész kálváriájával, a szabad világ számos nagyvárosában a művészek és a kulturális intézmények mindent megtesznek, hogy fenntartsák a mindmáig ismeretlen helyen fogva tartott művészre és a kínai diktatúra törvénytelen akcióira irányuló közfigyelmet.
Nemrég nyílt Ai Weiwei legújabb műveinek kiállítása a berlini Neugerriemschneider Galériában. Az épület homlokzatára óriási fehér, „WHERE IS AI WEIWEI” („Hol van Ai Weiwei?”) feliratú molinót (Rirkrit Tiravanija munkája) függesztettek. Május 13-án nagyszabású kiállítása nyílik a londoni Lisson Galériában. Korábban a New York-i Creative Time, a publikus műveket szponzoráló, non-profit művészeti szervezet 1001 Chairs for Ai Weiwei (1001 szék Ai Weiwei-ért) címmel rendezett nagyszabású tiltakozó akciót világszerte. A Solomon R. Guggenheim Foundation és az International Council of Museums szervezésében több mint 90 ezer aláírást gyűjtöttek a művész szabadon bocsátását követelő petícióhoz.
2011. április 13-án Václav Havel kezdeményezésére vezető európai értelmiségiek egy csoportja, köztük Ivan Klima, Jiří Gruša, Jáchym Topol, Elfriede Jelinek, Adam Michnik, Adam Zagajewski és Helmuth Frauendorfer nyílt levelet intézett Wen Jiabao kínai kormányfőhöz, amelyben tiltakoztak Ai Weiwei letartóztatása ellen és követelték szabadlábra helyezését. Magyar aláírója nem volt a nyílt levélnek, noha korábban számos magyar értelmiségi, filozófus, író, művész élvezte (és szükség esetén élvezi most is) a szabad világ szolidaritását, nem ritkán bőkezű anyagi támogatását. Mivel ezúttal nem őket, szűkebb családjukat, holdudvarukat érte sérelem, nem érezték szükségét a távoli (?) ország bajba jutott, nagy tehetségű, az emberi jogok biztosítását és a törvényességet bátran követelő művész melletti kiállásnak.
Ai Weiwei szoborcsoportjának New York-i bemutatóján 12 művész, esztéta, kurátor olvasott fel részleteket a letartóztatott művész interjúiból, blog bejegyzéseiből. A város polgármestere beszédében Ai Weiwei-t a legtehetségesebb, legjobban tisztelt művészek egyikeként minősítette, majd emlékeztetett arra, hogy New York mindig határozottan védte az emberek szabad önkifejezésére való jogát.
Az Állatok köre szoborcsoport a kínai állatöv 12 jegyét – patkány, ökör, tigris, nyúl, sárkány, kígyó, ló, kecske, majom, kakas, kutya és disznó – reprezentálja. A bronzból öntött, mintegy 120 cm magas állatfejek a lótuszvirág levelét és szárát idéző, körülbelül 180 centiméter magas, ugyancsak bronz talapzaton állnak. Mintha karókra tűzött fejeket látnánk – a látvány, bár eredetileg nem ez volt az alkotó szándéka, a letartóztatott művész brutális helyzetére emlékeztet. A szoborcsoport címe ellenére a New York-i bemutatón az állatfejek nem köralakban helyezkednek el a talapzatokon (ahogy tavaly a São Paulo Biennálén bemutatták őket), hanem a szökőkút medencéjében és peremén felsorakozva, valamennyien észak felé néznek.
A szoborcsoport mintájául az európai jezsuita hittérítők által a 18. században Qianlong kínai császárnak ajándékozott híres szökőkút-óra figurái szolgáltak, amelyek a császár nyári palotájának európai stílusú kertjét díszítették. Az eredeti állatfejek mindegyikének szájából naponta két óra hosszáig folyt a víz. Ezért tűnik úgy, mintha az Ai Weiwei-féle, vizet nem köpő változataik erőteljesen mondanának valamit. A kínai császár nyári palotáját és kertjét 1860-ban, a második ópium háború idején a brit és francia csapatok lerombolták, a szökőkút állatfejeit ellopták. Az ellopott fejek 2000-ben kezdtek előkerülni. A kínai kormány eddig ötöt (ökör, tigris, nyúl, majom és disznó) szerzett vissza belőlük. Két másik fej (a patkány és a nyúl) 2009-ben, Yves Saint Laurent divattervező és partnere, Pierre Bergé gyűjteményének árverésén, Párizsban bukkant elő. A kínai kormány sikertelenül próbálta visszaperelni őket. Egy kínai műgyűjtő vásárolta meg a fejeket, de végül hazafias protestálása jeléül nem fizette ki a vételárat, úgyhogy a műkincsek visszakerültek Pierre Bergé gyűjteményébe. A többi öt állatfej holléte mindmáig ismeretlen.
Történetük bizonyos pikantériát, külön dimenziót ad Ai Weiwei az eredetiekhez képest felnagyított szobrainak. Az európaiak által a mandzsu uralkodónak ajándékozott műkincseket európaiak lopták el és bocsátottak áruba, hogy aztán együttesük most a nyugati civilizáció egyik fellegvárában jelenjen meg diadalmasan. A művész nem tulajdonított fontosságot szobrai előtörténetének, azt akarta, hogy a közönség önálló műalkotásokként érzékelje őket. Mesteri kivitelezésük és a születésüket eredményező koncepció Ai Weiwei művészi, tervezői és gondolkodói tehetségét bizonyítják. Minél tovább tartják fogva az alkotót, annál erősebb lesz a beszélni, kiáltani látszó, néma állatfejek üzenete. A szobrok New York-i bemutatóján Ai Weiwei-é volt az utolsó szó. Blog bejegyzését Alexandra Munroe, a Guggenheim Museum fő kurátora olvasta fel: „Szólásszabadság nélkül nincs modern világ, csak a barbarizmus folytatódik.”
A New York-i bemutató után a szoborcsoportot Los Angelesben, Houstonban, Pittsburghben és Washingtonban fogják bemutatni. A mű egy másik kiadása 2011 májusának második felétől a londoni Somerset House előtt lesz megtekinthető.
P.S.: Ai Weiwei története inspirálta a cenzúra történetét feldolgozó, 2011 januárjában, az Artportálon elkezdett blog bejegyzés sorozatomat.
2011. május 4. – július 15., New York
