Folger Shakespeare Library, Washington DC
Az emberi szervezet számos módon reagál a stresszre, a veszélyekre, a
megoldhatatlannak tűnő helyzetekre. Van, akit álmatlanság gyötör ilyenkor.
Gondolatai őrült iramban kergetik egymást, még akkor is, ha az illető pontosan
tudja, hogy kipihenten több esélye lenne elkerülni a katasztrófát, és hogy a
gondolkodás legtöbbször inkább akadálya, mint segítője lehetetlen helyzetek
megoldásának.
Másokat az egyre elviselhetetlenebb stressz, a közeledő
összeomlás tudata álmossá tesz. Szervezetük igyekszik kikapcsolni a tudatukat,
amikor olyan helyzetet érzékel, amit tudati úton nem lehet kivédeni. A
buddhista tanács azt mondja, hogy amikor nem tudod, hogy mi a teendő, ne tegyél
semmit. A semmittevés, a tehetetlen várakozás a legtöbb embert megőrjíti. Hogy
a tudat jóvátehetetlen megbomlását megakadályozza, a test álmosságot előidéző
hormonokat, elektromos impulzusokat küld az agyba, kikapcsolja, mint a
megzakkant számítógéppel tesszük. Aztán ott vannak az ellenségeink.
Legszívesebben megölnénk őket, de ezt a totális megoldást kevesen merik
megtenni. Álomport, altatót keverve ételükbe, italukba különösebb veszély,
káros következmény nélkül legalább időlegesen ártalmatlanná lehet őket tenni.
Sokan álmokból kapnak megoldást problémáikra. Költők megálmodják a régóta
keresett rímet, festők az áhított formát, színt, írók regényük történetének
folytatását, tudósok a hiányzó képletet. Hadvezéreknek álmok mutatják meg az
eredményes támadás irányát, cenzoroknak, hogy mit kell a kérdéses szövegből
kihúzniuk. Detektívek alvás közben jönnek rá bűnügyek megoldásának kulcsára.
Unatkozó feleségeket álmok biztatnak a félrelépésre, válásra. Az alvás titkait
tudósok, az álmokat lélekbúvárok és álomfejtők vizsgálják. Az altatók iránti,
egyre növekvő igény a gyógyszeripart gazdagítja. A tiltott, hallucinogén,
álomszerű látomásokat előidéző szerek kereskedelmén bűnözők nyerészkednek, az
ellenük vívott, kilátástalan háború hatósági személyek millióinak ad munkát,
politikusoknak szavazatszerzési lehetőséget a világban. Az alvás és az álmok
jelenségei homályba vesző évezredek óta foglalkoztatják az embereket.
A washingtoni Folger Shakespeare Library To Sleep, Prechance to Dream című kiállítása több száz éves, az
alvással és az álmokkal kapcsolatos szövegek segítségével mutatja be, hogy
miképpen viszonyultak őseink ezekkel a mindmáig titokzatos jelenségekhez. Egy
17-századik, véres csatákról, szétszórva heverő holttestekről, levágott
fejekről tudósító kézirat szövege hirtelen megszakad, hogy a szerző megadja egy
biztosan működő, két napos alvást eredményező álomital receptjét. A recept
számos olyan összetevőről beszél, amelyek mibenlétét első ránézésre nem lehet
megfejteni, mert a szerző fordítva írta a nevüket, nyilván azért, hogy
illetéktelenek ne tudjanak a recepttel mit kezdeni. Alaposabban megvizsgálva a
szöveget kiderül, hogy a „kám” mák, az „atálas” saláta, az „ejelevyga
rádamurad” a darumadár agyveleje, az „erév rége” pedig az egér vére. A régi
könyv mellé helyezett üvegfiolák – a darumadár vére kivételével – ezeket az
összetevőket tartalmazzák. Hasonló receptek, és az alvással, álmokkal
foglalkozó tanácsok sorakoznak a kiállított, ódon könyvek lapjain. „Nem
tanácsos a háton fekve aludni, mert ez a pozíció károsítja az agyat és az
emlékeket.” „Délben aludni nagyon veszélyes.” Igyunk anyatejbe kevert kámfort,
ha nyugodtan akarunk aludni. Ha bíbic vérét masszírozzuk a halántékunkba,
kontrollálni tudjuk álmainkat. Az Alexis
titkai című, 1615-ben íródott kézikönyv szerint, ha frissen kivágott
majomszivet teszünk elalvás előtt a fejünk alá, vadállatokról fogunk álmodni.
Húsételek fogyasztása után aludjunk a jobboldalunkon. A salátalevél azért segít
elaludnunk, mert olyan, mint az alvás: hűvös és nedves. Egy 1669-es forrás
szerint hosszú életünk lesz, ha megcsókolunk egy halottat. Owen Felltham írta
1634-ben: „Az álmok fontos eszközei saját indítékaink felfedezésének. A bölcs
ember éber állapotát és álmait egyforma alapossággal vizsgálva igyekszik
megismerni önmagát. Alvás közben a lelkünk meztelen, természetes gondolatait
látjuk.” A régi könyveket jól kiegészíti a The
Dream Machine (Álomgép) nevű, mai számítógép program, amely a gépbe beírt
álmainkat a 17. századi álomfejtők módszereivel és kifejezéseivel interpretálja.
Ami összeköt bennünket a régi korok emberével, az közös félelmünk mindattól,
amit nem ismerünk, és nem kontrollálhatunk. És az is közös bennünk, hogy mint
ők, mi is szeretnénk alvás közben meghalni, ha már az örök élet lehetőségét
türelmetlenségünkben, kapzsiságunkban, öntörpítő életvitelünkkel,
öntiszteletünk feladásával végleg el is játszottuk.
