Metro Pictures Gallery, New YorkTeuton harsányság és gyermeteg pop kultúra keveredik Andreas Hofer művészetében, ponyvaregény-valhallát varázsolva legkamaszabb érzékenységünk...
Metro Pictures Gallery, New York
Teuton harsányság és gyermeteg pop kultúra keveredik Andreas Hofer művészetében, ponyvaregény-valhallát varázsolva legkamaszabb érzékenységünk őszinte gyönyörűségére. Félhomályos teremben póznákra szögezett, vázlatos olajfestmények, egymással ütköző színekkel, össze nem illő keretekben, mintha viking démonoktól nyüzsgő, elátkozott Fekete Erdőben járnánk. Mintha Tarzan tűnne fel a havasok között az egyik képen, vulkán füstöl felsorakozott madáremberek között a másikon, sötét komód denevérszárnyakkal a harmadikon. Minden formát vastag, fekete kontúr horgonyoz le, mintha Max Beckmann rajzolna képregényeket. A következő terem mintha totalitáriánus esztétikával rekonstruált középkori kastély címerterme volna. Az egyik falat aranyozott újságpapírra festett, brutális keresztek és vészjósló külsejű madarak borítják. A szemközti falon izmos figurákat mutató, hatalmas, fehér dombormű. Az egyik figura feje harci repülőgép, a másik figura geometrikus tömbökből áll össze, a harmadik egy ívekből és domborulatokból épített, aztán szétrobbantott nőalak. A német születésű Andreas Hofer az arányok mestere, pontosan ért a mítikus istenek grandőrjének és kortárs leszármazottaik kisszerűségének egyszerre történő megjelenítéséhez. Egy masszív vitrinben emberi léptékű, szarvas, viking sisakot láthatunk, mellette szürke gömb és játék-dinoszaurusz. Hofer specialitása a tartalmak evokatív ütköztetése: a náci építész tervezte Autobahn-híd felett lángoló koponya lebeg. Ezek a képek heavy metal bandák lemezborítóira, fekete pólókra illenek. Az Only Gods Could Survive (Csak istenek tudják túlélni) című kiállítás groteszk emlékmű az örök fasiszta tinédzser fantáziában túlélő übermensch-nek.