Mi történik, amikor az Új Média öregedni kezd? Mi történik, amikor arról, amit újnak hirdettek kiderül, hogy valójában régi? A New York-i Museum of Modern Art Automatic Update című kiállításán Raphael Lozano-Hemmer falra akasztott LCD monitorokat kapcsolt össze egy kérdéseket gyártó számítógéppel. A betáplált szavakból a gép, mint egy írógéppel játszó csimpánz, 33 milliárd kérdést tud formálni, például ilyeneket: „Kivilágosítható a WC?”, vagy „Miért kellene feljavítanunk a korbácsot?”. Bár a kérdések nagy részét valószínűleg sohasem tették még fel, a 33 Questions per Minute (33 kérdés percenként) című műalkotás koncepciója nagyon régi.A szürrealisták 70-80 évvel ezelőtt automatikus írásnak nevezték. Ők az emberi agy bio-számítógépére bízták a véletlenszerű szövegek alkotását. „A gyengék újrakezdik az ABC-t” – mondta Rimbaud több mint egy évszázaddal ezelőtt. Ahogy a törvény nem tudása nem mentesít a büntetőjogi felelősség alól, ugyanúgy a művészeti tények iránti ignorancia sem mentesít a művészi felelősség alól. Bár a posztmodern gondolkodás legitimizálta a kisajátító művészet sok évszázados gyakorlatát, ez az új művészet-felfogás is megköveteli a művészettörténet alapos ismeretét, hiszen a kisajátító művész éppen azzal a ténnyel játszik, hogy az általa reprodukált mű közismerten valaki más szellemi terméke. A digitális kreatívok első generációja remélte, hogy az új média végre szétrobbantja a galériákat. Munkálkodásuk éppen az ellenkező eredményt hozta: a tradicionális művészetet bemutató galériák – mintegy dacos reakcióként – tovább szaporodtak, és új, a digitális művészet eladására szakosodott galériák ezrei születtek szerte a világon. Barbara London, a MOMA kiállításának kurátora úgy véli, hogy a kezdeti hangulat megváltozott és a digitális művészek ma már egyre inkább a hagyományos formák felé fordulnak, s éppen ez teszi szükségessé ezt az újraértékelő kiállítást. Az általa összeállított válogatás nagy figyelmet fordít a modern médiát fogyasztó, névtelen, arctalan tömegekre. Paul Pfeiffer John 3:16 (János Evangéliuma 3:16) című művében egy apró monitoron repülő kosárlabda látható. Egyetlen labdának látszik, noha a valóságban többszáz, repülő labdát mutató felvételből ollózta össze művét az alkotó. Figyelmünk elfordult a bibliai Messiástól, s most, posztmodern pogányokként ezeket az új Napokat imádjuk, üzeni a mű. Jennifer és Kevin McCoy Our Second Date (Második randevúnk) című, közös alkotásukban Jean-Luc Godard Weekend (Hétvége) című filmjének karambol jelenetét rendezték újra apró, műanyag modellek segítségével. A több kamerával felvett jelenet kivetítve meghökkentően valószerűnek látszik, azt bizonyítva, hogy a technika segítségével nagyon könnyű becsapni bennünket. Az újdonság varázsa eltűnt az új médiából, helyére a változó technológiák adta lehetőségek sokkal felnőttebb vizsgálata lépett. Corey Arcangel kivetítők sugározta színek egymásra halmozásával fogalmazza újra a geometrikus absztrakciót.
Museum of Modern Art, New York; 2007. június 27. – szeptember 3.
Najmányi László: Automatic Update
Mi történik, amikor az Új Média öregedni kezd? Mi történik, amikor arról, amit újnak hirdettek kiderül, hogy valójában régi? A New York-i Museum of Modern Art Automatic Update című...