Mielőtt valaki igyekezne egy sűrű New York-i délutánja programjába beilleszteni a Metropolitan Museum of Art, népszerű, rövidített nevén a Met meglátogatását, tudnia kell, hogy a világ egyik legnagyobb múzeuma értelmes megtekintésére egy hét is kevés, hacsak nem az a látogató célja, hogy lefényképeztesse magát a bejáratnál, háttérben az 1872-ben megnyílt múzeummal, vagy az épület Sackler szárnyában elhelyezett teljes egyiptomi templomban, és a képet elküldje a nagynénjének, „Itt is jártam” aláírással. A Met – és a hozzá tartozó, Angliából kövenként átszállított és a Hudson folyó partján újra felépített középkori angol monostor, a Cloisters – állandó gyűjteményében több mint 2 millió, a világ minden tájáról származó műtárgy van, amelyek egy részét magángyűjtők adományozták a múzeumnak, másik része az intézmény saját erőből végzett ásatásaiból, vagy vásárlásaiból származik. A múzeum gyűjteménye több mint 50 000 görög és római emléket őriz, közülük talán legismertebb a fényűzően dekorált, az etruszk időkből származó Monteleone Chariot (Monteleone-i szekér). Monteleone di Spoleto, egy apró, 680 lakosú hegyi falu Olaszország Umbria tartományában. A 2 600 éves etruszk bronz szekérre egy helyi földműves bukkant 1902-ben, földjének követlenítése közben. Egy évvel később a szekér már a Metropolitan Museum birtokában volt, s azóta is a görög-római galériák dísze. Monteleone lakói azt állítják, hogy a bronzszekér illegális úton került a Met birtokába, s az érvényes olasz műemlékvédelmi törvények értelmében soha nem vihették volna ki az országból. A falu polgármestere, Nando Durastanti, az Atlantában élő Tito Mazzetta, olasz származású ügyvéd segítségével három éve követeli a szerinte illegálisan kiásott és eladott etruszk szekér visszaszolgáltatását falujának. A kétkerekű szekér egyike volt az Isidoro Vannozzi által felfedezett etruszk sírból előkerült tárgyaknak. A földműves fia, Giuseppe Vannozzi szerint a szekeret apja fémhulladékként adta el, 950 líráért. A felbecsülhetetlen értékű műtárgyért kapott pénzből tetőfedő cserepet vásároltak. Monteleone plébánosa, Don Angelo Corona könyvet írt a szekér történetéről. A könyv szerint a műtárgy az ócskavastelepről Rómába került, ahol egy patika hátsó szobájában rejtegették hónapokig, mielőtt – máig tisztázatlan módon – Párizsba szállították. Mario La Ferla, egy olasz újságíró könyve szerint az etruszk szekeret a Crédit Lyonnais bank pincéjében tárolták, amíg a pénzember J. P. Morgan 1903-ban meg nem vásárolta, és át nem szállíttatta Amerikába, ahol érkezése nagy szenzációt és gyanút keltett. 1904 februárjában cikk jelent meg a The New York Times-ban, kifogásolva a műtárgy törvénytelen behozatalát az Egyesült Államokba. A cikk nyomán vita indult az olasz képviselőházban, a képviselők az olasz archeológia pótolhatatlan veszteségéről beszéltek. 2006-ban a Met 21 műtárgyat visszaszolgáltatott az őt perlő Olaszországnak, de az etruszk szekér nem volt közöttük. A szekeret „jóhiszeműen vásároltuk meg, szeretettel restauráltuk és gondozzuk, látogatók millióinak adtunk lehetőséget, hogy megcsodálják”, nyilatkozta szóvivője, Harold Holzer útján a múzeum igazgatósága, hozzátéve, hogy a restaurálást egy olasz specialistát is magába foglaló, nemzetközi szakértői csoport végezte. A múzeumot perlő Tito Mazzetta ügyvéd szerint már 1902-ben érvényben volt az a máig hatályos olasz törvény, amelynek alapján minden, az ország területén előkerült műtárgy az olasz állam tulajdonát képezi, engedély nélküli külföldre szállításuk tilos. A Met-nek írott levelében Mazzetta felhívja a figyelmet az Atlanta-i Michael C. Carlos Museumra, amely 2004-ben visszaadta I. Ramses fáraó 1999-ben vásárolt múmiáját Egyiptomnak. Az amerikai törvények a vásárlás után 30 évig teszik lehetővé műtárgyak visszakövetelését. Mazzetta szeretné elérni, hogy a törvény megváltoztatásával ezt az időhatárt feloldják. Ha ez megtörténik, műtárgyak tízezrei kerülhetnek vissza jogos tulajdonosaikhoz amerikai múzeumokból és magángyűjteményekből. Monteleone lakosainak, és az apró, hegyi faluba látogató turistáknak addig is be kell érniük az etruszk szekér 1980-as években készült másolatával, amely a helytörténeti múzeummá alakított korábbi Franciskánus monostor félhomályos nagytermében áll. Durastanti polgármester szerint 48, hasonlóan megkárosított umbriai község támogatja követelését. „Hegyi emberek vagyunk. Nem adjuk fel jogainkat. Addig folytatjuk a harcot, amíg valamennyi felet kielégítő megoldást nem találunk”. Már az is előrelépést jelentene, teszi hozzá, ha a Met kölcsönadná a falunak az etruszk szekeret, vagy valamilyen, hasonló értéket.
Najmányi László: Az etruszk szekér esete
Mielőtt valaki igyekezne egy sűrű New York-i délutánja programjába beilleszteni a Metropolitan Museum of Art, népszerű, rövidített nevén a Met meglátogatását, tudnia kell, hogy a...