Najmányi László: Brazil utcai művészet New Yorkban

Jonathan LeVine Gallery, New York
A graffiti, mint a prostitúció, nagyjából egyidős az emberiséggel. Ős kurva anyánk egy marék ízletes féregért odaadta magát az arra bóklászó Grrrr-nek, a nagyhasú félszeműnek, pedig ki nem állhatta bűzét. Közben fia, Prrr saját ürülékébe mártott tenyerének nyomait hagyta a barlang falán. A graffitit, mint a prostitúciót, születése óta próbálják kiírtani a hatóságok. De hiába súrolják le a falakról napközben, éjszaka megint kivirágzik. Kiírtani nem, csak megszelídíteni, háziasítani lehet. E háziasítási törekvések révén lett híres, többek között a tragikus sorsú Jean-Michel Basquiat, és az ugyancsak tragikus sorsú Keith Haring. A graffiti a legkeményebb diktatúrák kivételével mindenütt megtalálható. A társadalom perifériáján vegetálók önkifejezése. A kifjezésre áhítozó ön néha olyan kicsi már, hogy a graffiti művésznek csak a saját tag-je, szignatúrája jut eszébe, ha házfalat lát. Máskor, máshol szellemes is lehet, mint például a 60-as évek Párizsának falfirkái: „Légy realista: akard a lehetetlent”. Előfordul, hogy a graffiti művész érdekes, a szemet is gyönyörködtető festményt alkot. Bár a graffitik stílusa, a médiának köszönhetően nagyjából hasonló már az egész világon, azért fellelhetők hely-specifikus különbözőségek. Most például a brazil utcai művészettel ismerkedhetnek az érdeklődők New Yorkban. A Jonathan LeVine galériában megrendezett Ruas de São Paolo: A Survey of Brazilian Street Art (São Paolo utcái: A brazil utcai művészet felmérése) című kiállítás a brazil graffiti első, hivatalos bemutatkozása az Egyesült Államokban. Noha a falra firkálás Braziliában is illegális tevékenység, nem nagyon üldözik, ezért változatos formákban burjánzik. Jonathan LeVine is szabad kezet adott a meghívott utcai művészeknek. A galéria falait, padlóját, mennyezetét kaleidoszkóp-szerű, nyilvánvalóan tudattágító szerektől inspirált, ezernyi színben pompázó murálok borítják, láthatunk fára, ruhadarabokra, vászonra festett műveket, és meglepően változatos assemblázsokat és talált tárgyakból készített szobrokat is.  A graffiti kereszteződik a tetováló művészettel, underground képregényekkel és pop arttal a galéria fellazított terében. A kiállítás szenzációja kétségtelenül a Boleta néven ismert Daniel Medeiros mixed media installációja. Egy video-dokumentáción a Zezão nevű művészt követhetjük São Paolo labirintusszerű szennyvízcsatornáin keresztül. Zezão igazi underground művész: a föld alatt keres festésre alkalmas falakat. Elmondja a videófelvételen, hogy azért dolgozik a csatornákban, mert nem akarja, hogy műveire mások ráfessék a sajátjukat, ami a graffiti művek sorsa szerte a világon. Mélyen lenn, a nyüzsgő nagyváros alatt, a mai kor Sistine kápolnáját akarja megalkotni, mondja. Munkáját nem szponzorálja pápa, és hivatásának reális veszélyei közé tartozik, hogy belefullad a szennyvízbe, a szennyvízcsatornákat megtöltő, mérgező, bűzös gázba. Szeretne oxigénpalackot és gázálarcot vásárolni, de nincs rá pénze.