Najmányi László: Colby Bird és Joshua Fields

Kristálytiszta vizelet-patak, sörösüvegekkel teli, mocskos hűtőszekrény, kopott hangfalak és az öngyilkos grunge rock sztár, Kurt Cobain búcsúlevelének festmény-másolata – első pillantásra Colby Bird és Joshua Fields közös kiállítása a szokásos rosszfiú művészetnek tűnik: okos, cinikus, a punk és hiphop zene által megszállott fiatal srácok laza gesztusa, olyanoké, akik soha nem takarított albérletükben betépve ironikus jelentéseket olvasnak ki a pop kultúra szemetéből.
De ha néhány percnél tovább szemlélődünk a kiállításon, eszünkbe jut, hogy kamaszkori balhézás vékony rétege sokszor őszinteséget, gyakran sérülékenységet takar, amely figyelemre vágyva ott lüktet a vékony, kérges felszín alatt. A két brooklyni művésznek ez az első kiállítása New Yorkban. A szobrokból, fényképekből, tárgyakból és néhány festményből álló kiállítás nem közös munka eredménye, mégis hibátlan egységgé áll össze. A látogatót Colby Bird munkája fogadja: függőlegesre állított, drótokon bádog mennyezetburkoló lapok alatt elektromos kábelek gubancában Flavin-szerűen elrendezett neoncsövek. Bird arany festékkel írta nevét az egyik bádoglapra. A szignók, írások, a művészek identitása szerves részei a kiállításnak. Fields az egyik fényképen hóra vizelve írta ki a nevét. A fotó címe egy régi Nirvana szám: Territorial Pissing (Területjelsző pisálás). Fields saját vérével írta a „Just do it” (Csináld!) jelmondatot egy papírdarabra. Bird önarcképnek nevezett egy fényképet, noha az nem őt, hanem egy aranyfóliával borított fogú barátját ábrázolja. Bird több fényképe saját háromdimenzionális, olcsó üvegedényekből, fürdőszobalámpákból, műanyag bögrékből és fautánzattal borított hangszóró dobozokból összeállított, ugyancsak kiállított munkáit mutatja. A Royal Crown (Királyi korona) című installációja részeként bemutatott video klippen lepusztult crackfüggő álldogál bizonytalanul egy benzinkútnál. Ugyancsak Bird állította ki a sörösüvegekkel teli, rozzant hűtőszekrényt. A nyitott ajtajú fridzsider elé helyezett ködgép időnként sűrű párát lő a sörösüvegekre. A nyilvánvaló bulizásra utalás mellett a mű a minimalizmus üzenetét is hordozza: a hűtőszekrény kubusa, a sörösüvegek hengerei, az ipari egyformaság Carl Andre műveit idézik. Bár Bird munkái gyakran tartalmaznak hasonló művészettörténeti utalásokat, a művész nem veszi őket túlságosan komolyan. Fields művészete sötétebb, idegesebb, halál-tudatosabb. A Seek and Destroy (Keress és rombolj) című szobra köralakú, szögesdrótból és botokból konstruált kerítés, amelynek közepén thumbleweed (ördögszekér) pihen – nyilvánvaló utalás a punk életérzésre, amelyet Fields gyakran idéz. A Feel Like Shit. . . Déjá Vu (Szarul érzem magam – Ismerős) című installációjában két, a terem két végében, faállványon álló lemezjátszó ugyanazt a Suicidal Tendencies lemezt játsza, a lemezjátszók tűi ugyanannál a dalnál akadtak el, ugyanazt az öngyilkosságra való felhívást játszák újra és újra. Az installáció remekül illeszkedik a Nirvana együttes öngyilkos frontembere, Kurt Cobain búcsúleveléhez, amelyet Fields vászonra másolt: „. . . Azt hiszem túlságosan szeretem az embereket, annyira, hogy kibaszottul elszomorítanak” A The Birth and Death of Chris Farley (Chris Farley élete és halála) című festményre a művész a halott, kábítószerfüggő, kövér komédiás születési és halálozási anyakönyvi kivonatát másolta. Bird és Fields munkái egy mostanában egyre divatosabbá váló művészet értelmezéshez csatlakoznak: közönséges tárgyak és a pop kultúra hulladékainak hanyagul végrehajtott re-konfigurálása és egymásrahalmozása, új jelentések születése érdekében. Ennek a hozzáállásnak természetesen beépített határai vannak, mivel a nemtörődöm végrehajtás miatt gyakran zavaros, megfejthetetlen az üzenet. Bird és Fields számára nem a pontosság, kifinomultság a cél. Munkájuk legtöbbször érzésekről, ritkábban ideákról szól, s az eredmény néha életteliség, máskor csak egy megfejthetetlen gesztus.
CRG Gallery, New York