Franklin D. Roosevelt Presidental Library and Museum, Hyde Park, N.Y.
Az 1920-30-as évek világgazdasági válsága idején virágoztak a művészetek és a szórakoztatóipar Amerikában. Az élet kiszámíthatatlanná válása következtében az értelmiség körében elterjedtek az addig csak Európában működő nihilista, anarchista eszmék, deviáns, dekadens gondolati rendszerek, amelyek hatására befogadta a modernizmust az addig a romantika és a naturalizmus bűvöletében élő amerikai tudat.
Párizs bohém szelleme átjött az Óceánon és tanyát vert New Yorkban. Megjelentek az amerikai művészeti piacon is az európai modernista mesterek művei és a modernista gondolkodás forrását keresve számos amerikai író és művész költözött Párizsba, hogy néhány év után visszavigyék hazájukba a felforgató, új ideákat, magatartási formákat. Hollywood a túléléshez szükséges illúziókat gyártotta, ontotta a boldogság elérhetőségét sugalló, pazar kiállítású filmeket. A nagy gazdasági válság egybeesett a szesztilalommal Amerikában. Az amerikaiak sem korábban, sem később nem ittak annyit, mint amikor tilos volt inni. New Yorkban 5-6000 illegális szórakozóhely, speakeasy működött, ahol nemcsak a betiltott alkoholt élvezhették a részegségben menedéket kereső vendégek, hanem a hatalmas ország legjobb zenészeinek, előadóművészeinek műsorait is. Ekkor vált igazán népszerűvé, tömegek által elfogadottá az addig lenézett, a feketék alacsonyabb rendűnek gondolt kultúrájához tartozónak tartott jazz. Az alkohol mellett terjedni kezdtek a tudatmódosító szerek is, a marihuána, a kokain, az értelmiségi körökben pedig az ópium és a hasis. Ezek a szerek újfajta érzékenységeket nyitottak meg, új típusú szellemi utazásokra csábították az írókat, művészeket, és közönségüket is. Miközben a legális gazdaság romokban hevert, tízmilliók vesztették el munkahelyüket, milliók váltak földönfutóvá, óriási pénzek mozogtak a feketegazdaságban, jutott belőle a kreatív embereknek is. Vajon a sziklaszilárdnak hitt rendszer összeomlása ezúttal is kedvezni fog a kultúrának? Ezt egyelőre nem tudhatjuk, különösen azért, mert a mostani válság jellemzői mások, mint amilyenek a hetven évvel ezelőtti világkatasztrófa idején voltak.
A különbözőségek mellett a hasonlóságok is számottevőek a mostani és a korábbi gazdasági válság között, különösen ami a kiút reményét illeti. Az 1920-30-as évek válságából egy új, dinamikus elnök, Franklin Delano Roosevelt vezette ki Amerikát. Az ő 1933-as beiktatási beszédéből idézett gyakran kampánya során a most megválasztott új, dinamikus, közvetlen elődjétől, George W. Bushtól minden lényeges személyiségjegyben különböző elnök, Barack Obama: „Semmi mástól nem kell félnünk, csak magától a félelemtől.” Roosevelt választási kampánya idején négyezer bank ment csődbe két hónap alatt. A munkanélküliség 25%-ra nőtt. Az amerikaiak fele nem tudta az otthonát terhelő jelzálog részleteit fizetni. Az elnöki hatalmat szinte diktatórikussá erősítő Roosevelt a beiktatását követő száz napban elindította a New Deal programját: újraszabályozta a bankrendszer és a tőzsde működését, és példátlan méretű közmunka program megvalósításába kezdett. Hidak ezrei, autópályák százai épültek elnöksége idején. Megerősítették a folyók gátjait, erőműveket és olcsó bérű lakótelepeket építettek, nemzeti parkokat, természetvédelmi területeket létesítettek. A farmokat és otthonokat terhelő jelzálogszerződéseket kormánygaranciákkal módosították, hogy ne kerüljenek árverésre. Megalakult a Federal Deposit Insurance Corporation, amelyen keresztül a szövetségi kormány garantálta a bankbetétek biztonságát, és a National Recovery Administration, amely az üzleti tevékenységet szabályozta. Felkészültsége, intellektusa, karizmája, és érveinek meggyőző ereje segítségével Roosevelt három hónap alatt megalkotta a modern amerikai liberalizmus szerszámkészletét. Most Barack Obamának van körülbelül ennyi ideje, hogy megmentse országát, s vele világunkat a teljes összeomlástól. Első lépésként ő is óriási közmunka programot hirdetett meg, s megígérte a pénzügyi szektor és az üzletvitel újraszabályozását is. Roosevelt óta nem volt akkora támogatottsága újonnan választott amerikai elnöknek, mint amivel ő foglalja el hivatalát.
A New Deal elindításának 75. évfordulóján, amely egybeesik Barack Obama elnökké választásával, a Hyde Park nevű, New York állambeli kisvárosban lévő Franklin D. Roosevelt Elnöki Könyvtár és Múzeum Action and Action Now: FDR’s First 100 Days címmel emlékkiállítást rendezett, amelynek miniatűr verzióját, a múzeumtól kölcsönzött tárgyak felhasználásával a New York-i Történelmi Társaság is bemutatja. Bár ez a kisebb kiállítás is érdekes, a Hyde Park-i bemutató megtekintése elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük Roosevelt korát és géniuszát.
A kiállítás a 70 évvel ezelőtti amerikai állapotok felidézésével kezdődik. Elsötétített teremben korabeli filmeket vetítenek egy kivágott fa csonkjára és egy omladozó deszkaépület falára. Szívfájdító szegénység és nyomor képeit láthatjuk. Bezárt gyárépületeket, farmok, otthonok elárverezését, rongyos, lesoványodott embereket. A gazdasági válság egybeesett az évekig tartó aszállyal. Emberek milliói voltak kénytelenek elmenekülni az elsivatagosodott préri államokból. Rozzant autókon, szekereken, gyalogszerrel vándoroltak, munkát, élelmet keresve Amerika országútjain. A pénzügyi szektor felelőtlensége és a természet szeszélye mellett Roosevelt elődje, Herbert Hoover tanácstalan óvatoskodása volt a válság fő oka. Amerika és a világ szerencséjére nem sikerült az újonnan választott elnök elleni merényletkísérlet 1933 februárjában. Korabeli filmhíradók mutatják Roosevelt beiktatását és hallhatjuk rendszeres rádióbeszédei részleteit. Roosevelt fontosnak tartotta, hogy a lakosságot folyamatosan informálja az ország valódi állapotáról és tervezett lépéseiről. Rádióbeszédei élő cáfolatai annak a sokak által kényelmesen elfogadott nézetnek, hogy a politika a hazugság művészete. Tudta, hogy a gazdasági válságnak erkölcsi dimenziói is vannak: nemcsak a pénzügyi, hanem a bizalmi válságot is fel kell számolnia. Tudta, hogy az emberek nem hisznek már a politikusoknak. Azt is tudta, hogy bizalmukat csak akkor szerezheti vissza, ha nem tekinti hülyének az őt megválasztó polgárokat, ha nem hazudik, titkolódzik, konspirál, manipulál a háttérben. Átláthatóvá tette a kormányzást. Rádióbeszédei révén elérte, hogy a lakosság megértette, mit miért csinál. Nyíltságával, őszinteségével gyorsan elérte, hogy az emberek hittek neki és támogatták politikáját. Míg elődje ötezer levelet kapott hetente, Roosevelt hivatalába heti ötvenezer levél érkezett. Első rádióbeszéde után félmillió levelet kapott. Ezeknek a leveleknek a másolatai borítják a galéria falait. Láthatjuk a nemzeti parkok és természetvédelmi területek létesítésének munkálatait. Hárommillió amerikai dolgozott ezeken az azonnali hasznot nem hozó projekteken. Roosevelt új szemléletet vezetett be a mezőgazdasági termelésben is. Hogy stabilizálja az élelmiszerárakat, kormányzata azért fizetett a farmereknek, hogy ne termeljenek bizonyos termékeket. Betiltotta a gyermekmunkát és segítette a szakszervezetek létrejöttét. A kiállítás azt sugallja, hogy Roosevelt fő alapelve a kísérletezés volt. Bizonyos programjai nem sikerültek, mások igen. Mindenesetre a reményüket vesztett amerikaiak számára az volt a fontos, hogy valaki mer merész dolgokat cselekedni, miközben nem hazudik nekik, nem a saját és holdudvara érdekeit érvényesíti, hanem az országét. Rooseveltnek sikerült erkölcsi tekintélyt szereznie, amely a demokratikus kormányzás alapja. Érdekes látni a korabeli politikai karikatúrákat: Roosevelt kötélen táncol a szakadék felett; az elnök oroszlánt szelídít, vagy a sebesült Samu Bácsit segíti fel egy sziklára. Alig van olyan karikatúra, amelyik támadja az elnököt. S nem azért hiányoznak az őt gúnyoló rajzok, mert a kiállítás kurátorai kicenzúrázták őket, hanem mert az elnököt valóban szerették az emberek. Roosevelt paralízisben szenvedett, lábai megbénultak, tolókocsiba kényszerült. Az őt ábrázoló karikatúrák mellett láthatjuk a sorvadt lábait támogató bőr és acél szerkezetet. Egy ritka fényképen a betegségét nem szívesen mutató elnök járni próbál.
Persze Roosevelt megmentette ugyan Amerikát az összeomlástól, de valódi világhatalommá a második világháború tette az országot. Akkor szűnt meg szinte teljesen a munkanélküliség, s a hadi- és olajipar exportjából származó adóbevételek akkor töltötték fel teljesen az államkasszát. Győzelme révén a háborút követő években Amerikának sikerült érvényesíteni érdekeit a világ nagy részén, és megszilárdítani az amerikai liberalizmus évtizedekig tartó erkölcsi fölényét, amely csak a vietnami háború idején, s főleg az ifjabbik Bush elnöksége alatt korrodálódott. Az új, az immár globális Birodalmat kormányzó elnöknek, ha nagy elődje példáját akarja követni, az erkölcsi dimenzió megreparálása is sürgős feladata. Csak egyszer hazudhat nagyot, a második nagy hazugság után már senki sem fog hinni neki Amerikában, s bármilyen jószándékú, attól kezdve nem fogja tudni többé még a legértelmesebb terveit sem megvalósítani.
Najmányi László: Cselekvés és cselekvés most: FDR első száz napja
Franklin D. Roosevelt Presidental Library and Museum, Hyde Park, N.Y.
Az 1920-30-as évek világgazdasági válsága idején virágoztak a művészetek és a szórakoztatóipar Amerikában. Az...