Lever House Lobby, New York
Andy Warholnak csak egy gyára volt, Damien Hirst angol művész hármat üzemeltet. Ahogy Warhol, Hirst sem szívesen készíti saját kezeivel műveit. Mint Warhol, ő is arra hivatkozik, hogy a régi mesterek legtöbb művét is tanítványaik, alkalmazottaik festették.
Hirst gyáraiban – kettő London déli részén van, a harmadik Gloucestershire-ben – több mint száz munkás (heggesztők, lakatosok, művészeti főiskolások) dolgozik 9 angol font órabérért a mester művein. Híres spot (petty) festményeit – több tucatot adott el belőlük – is bérmunkásokkal festette, ő maga csak 4–5 színes pettyet festett, mielőtt beleunt volna a munkába. „Csak nem fogom ilyen hülyeségre pazarolni az időmet. Nem a kivitelezés tesz valamit művészetté, hanem a koncepció”, mondja Hirst, aki ritkán látogatja meg gyárait. Előfordul, hogy Hirst a koncepciót sem maga találja ki. A művész egykori barátja, John Le Kay New York-i művész például arról panaszkodik, hogy úgy érezte mintha gyomron vágták volna, amikor megpillantotta Hirst 100 millió dollárért elkelt, gyémántokkal borított platina koponyáját. A koponya nagyon hasonlított egy korábbi, saját munkájához, amit évekkel ezelőtt mutatott Hirst-nek. John Armleder svájci művész az 1970-es évek óta fest petty festményeket. Műtermének látogatói gyakran megjegyzik, hogy művei nagyon hasonlítanak Hirst munkáihoz. „A különbség csak annyi”, mondja Armleder, „hogy én már évtizedekkel Hirst előtt elkezdtem pettyeket festeni.” Hirst lerázza a plágium vádakat. Szerinte a művészek évszázadok óta kölcsönzik, koldulják, lopják egymástól az ideákat. Ő is ezt teszi, csak sokkal jobb ebben, mint bárki a világon. „A művészet annyit ér, amennyit fizetnek érte”, mondja. Hirst szigorúan bánik munkásaival. Egyik munkásának az volt a feladata, hogy a Hirst híres, sok millió dollárért eladott gyógyszerszekrényeibe kerülő pirulákat fényesítse. A munkást azért bocsátották el, mert a mester szerint nem voltak elég fényesek az általa polírozott pirulák. Egy másik, évekig pettyeket festő alkalmazott meséli, hogy amikor felmondtak neki, mert pettyeinek átmérője néha nem volt teljesen egyforma, kérte, hogy adják neki az egyik, általa festett petty festményt. Hirst azzal utasította vissza a kérést, hogy ha az illető petty festményt akar, csináljon otthon egyet magának. „Az egyetlen különbség a te és az én festményeim között az összeg, amit fizetnek értük.”
Hiába van az egész világra átterjedő pénzügyi válság Amerikában, hiába nem megy már olyan jól az aukciós házaknak, mint néhány évvel ezelőtt, egy gazdag művész (Hirst vagyonát 400 millió dollárra becsülik) és egy gazdag beruházó bebizonyítja, hogy a túlzás művészete tartós lehet. Hirst The Archeology of Lost Desires, Comprehending Infinity and the Search for Knowledge című, a Park Avenue és az 54. utca sarkán álló Lever House előcsarnokában kiállított installációját Aby Rosen, a Lever House, a Seagram Building és a Gramercy Park Hotel tulajdonosa, és Alberto Mugrabi műkereskedő rendelte meg. Többek között 30 halott birka, 1 halott cápa, 300 szál kolbász, 1 hosszában kettéfűrészelt tehén, 1 esernyő és 1 halott galambpár kalickában alkotja a nap 24 órájában fluoreszkáló fénycsövekkel megvilágított installációt, amelyért a művész 10 millió dollárt kapott. A 2007. november 10-én rendezett kiállítás megnyitóján több mint 2000 meghívott jelent meg, New York krémje: vezető művészetkritikusok, műkereskedők, galéria tulajdonosok, gazdag műgyűjtők, filmsztárok, hírességek. „Ilyen remek kiállítások tesznek láthatóvá egy nagyszerű épületet”, mondja a Lever House műemlék épületét 1998-ban megvásárló Aby Rosen. Rosen 2005-ben rendelte meg az installációt. „A vázlatot 10 perc alatt elkészítettem, a kivitelezés 2 évig tartott”, mondja Hirst, aki személyesen felügyelte az akváriumban kiállított halott állatok formalinba merítését. Összesen körülbelül 2000 liter formalint használtak fel az 1 millió dollárba került installációban. A Lever House üvegfalú előcsarnokát 15 orvosságos szekrény szegélyezi, bennük antidepresszánsokat, köhögés elleni gyógyszereket és más pirulákat, folyadékokat tartalmazó orvosságos dobozok és fiolák ezrei. A formalinnal töltött, üvegfalú akváriumban lebegő 30 birka tetem úgy sorakozik az előcsarnokban, mint egy osztályteremnyi iskolásgyerek. Egy három méter hosszú tankban a hosszában kettévágott tehén két oldala, egy kolbászokból font lánc, egy esernyő, egy szék és egy halott galambot tartalmazó kalicka lebegnek. A mű tiszteletadás Francis Bacon 1946-ban festett Festmény című, keresztalakban felfüggesztett tehén testeket ábrázoló képe előtt, mondja Hirst, aki szerint az installáció minden darabja hommázs valamelyik művész-példaképe előtt. A fluorescent világítás Dan Flavinra emlékeztet, a 30 felsorakoztatott báránytetemben megjelenő repetíció Warholt idézi, a tetemeknek otthont adó akváriumok Joseph Cornellt, a halott galambok pedig Jannis Kounellis és René Magritte munkáit. Az installáció valamennyi elemét, beleértve az állati tetemeket is Angliából szállíttatta New Yorkba a művész. „Nem öltünk meg egyetlen állatot sem a kiállítás kedvéért”, mondja Hirst, „lemészárolt állapotban vásároltuk őket. Valaki tányérjára kerültek volna, ha nem változtattam volna műalkotásokká őket. A falakon 20 fordítva járó óra – az ötletet egy fordítva járó órák manufakturálásából 40 éve élő holland hippitől kölcsönözte Hirst.