Elise Siegel kiállításának címe – I am what is around me – a tömegember etikáját hirdeti. Szerencsére a kiállítás ellentmond a saját címének. Az, ami Elise Siegelt körülveszi, nem képes ennyire megragadó szobrokat alkotni. A galériában mosolytalan, csaknem identikus fiúk, fekete állványokon elhelyezett kerámia-torzóinak csoportjaival találkozunk.A fél-fiúk mintha egy kultikus rituáléban, vagy furcsa játékban vennének részt. Némelyik figura a kiállítás látogatóit figyeli. A bejárathoz legközelebb elhelyezett torzó megfeketedett kezét nyújtja. Siegel ismert és elismert szobrász, aki gondosan megkomponált teatralitást kombinál definiálatlan arcvonásokban, durva textúrákban manifesztálódó, népművészeti érzékenységgel. Munkái egyszerre elbájolóak és idegesítők. A realizmust csak kiindulási pontként használja, hogy aztán eljusson fenyegető álomképeihez. A művek kísértetiessége részben a szobrász munkamódszeréből adódik. Belül üres figuráit kerámia hurkákból formálja meg, majd az ízületeknél szétvágja őket, és a testrészeket egyenként égeti ki. A kiégetett testrészeket aztán újra összeilleszti, meghagyva az összeillesztési varratokat a vállaknál, bordáknál és csuklóknál. A fejeket természetellenes szögekben helyezi vissza a nyakakra, mintha a fiúk még csak tanulnák a használatukat. Nem egészen emberi, Gólem-szerű kreatúrái, mint nagyméretű bábúk gubbasztanak állványaikon, valamiféle reakciót várva szemlélőiktől. A megfeketedett, helyükre visszaerőszakolt kezek provokatív és valahogy dermesztő enigmája a tehetetlenség érzetét hagyja bennünk.
Nancy Margolis Gallery, New York; 2007. április 19.-június 9.
Najmányi László: Elise Siegel: Az vagyok, ami körülvesz
Elise Siegel kiállításának címe – I am what is around me – a tömegember etikáját hirdeti. Szerencsére a kiállítás ellentmond a saját címének. Az, ami Elise Siegelt...