A modernizmus más-más formákat öltött a különböző kultúrákban, az emberi
szellem evolúciójában nagy változásokat hozó 20. század elején. Picasso,
Mondrian és mások konstruktivista, hűvös, analitikus absztrakciókat kreáltak,
míg az osztrák Oskar Kokoschka (1886-1980) a német expresszionisták munkáját
folytatva, a test energiáit, az ösztönöket, érzelmeket és intuíciókat képezte
le, adta tovább műveiben.
A modernizmus
általa képviselt ága az amerikai absztrakt expresszionizmusban kulminált, a pop
art megjelenése idején, az 1960-as években meggyengült, hogy aztán az 1980-as
évek neo-expresszionizmusával, különösen Julian Schnabel munkásságában térjen
vissza újult erővel, most pedig a grunge
art különböző irányzataiban folytatódik. Amíg a technokrácia uralja
világunkat, a pszichologikai ellenállás, amelynek Kokoschka az egyik úttörője
volt, velünk marad.
A Montreauxban
született művész festészete mellett költőként és drámaíróként is ismert. Irodalmi
művei ugyanolyan érdekesek és tanulságosak, mint festészete. Bár Kokoschka
saját őrületétől és alkoholtól hajtva dolgozott, A víziókkal körülvett tenger című memoárja Hunter Thompson és
William Burroughs írásművészetét előlegezi meg, legalább annyira vad,
pszichedelikus mű, mint Thompson és Burroughs kemény drogok hatása alatt írt
munkái. A gyilkos, a nők reménysége (Mörder, Hoffnung der Frauen) című, 1909-ben írt rövid
színdarabja az első expresszionista dráma. Paul Hindemith komponált hozzá zenét
1919-ben. Az Orfeusz és Euridiké (Orpheus und Eurydike) című művét Ernst Krenek formálta operává 1918-ban,
először használva a csaknem fél évszázaddal később, John Cage által kedvelt
„véletlen zenét”.
Pályája
kezdetén Kokoschka bécsi hírességek portréit festette, lázasan nyugtalan
stílusban. Az első világháborúban megsebesült, orvosai mentálisan labilisnak
diagnosztizálták. Szerencséjére nem került elmegyógyintézetbe, folytatni tudta
művészi karrierjét. Tájképeket festve beutazta Európát. Szenvedélyesen beleszeretett
Gustav Mahler özvegyébe, s bár a szenvedélyétől megrettenő Alma Mahler pár év
után véget vetett viszonyuknak, Kokoschka érzelmei irányában soha sem
csillapultak. Ez a vad, csillapíthatatlan, reménytelen szerelem inspirálta
legjobb műveit, köztük A vihar (A szél menyasszonya) című festményt és az Allos Markar című versét. Művészetét a
nácik a többi modernistával együtt degeneráltnak nyilvánították. 1934-ben
Prágába, majd közvetlenül Csehszlovákia lerohanása előtt, 1938-ban Angliába
emigrált. 1946-ban megkapta a brit állampolgárságot. Osztrák állampolgárságát
csak 1978-ban vette fel újra. 1947-ben Svájcba költözött, ahol haláláig élt.
A New York-i
Neue Galerie Focus: Oskar Kokoschka
című kiállításán hat korai olajfestményét és mintegy 40 rajzát, illusztrációját,
plakáttervét és akvarelljét tekinthetjük meg, a Wiener Werkstätte mozgalomhoz
tartozó Joseff Hoffman, Dagobert Peche, Koloman Moser és mások bútorainak,
étkészleteinek és ékszereinek társaságában. A kiállításlátogatót először
zavarja a csillogó tárgyak sokasága, a bemutató zsúfoltsága, s az, hogy a képek
nem kiállításhoz, hanem inkább lakásbelsőhöz illő stílusban, néha túl magasan,
máskor alig megvilágítva kerülnek bemutatásra. Egy idő után azonban különleges,
a bécsi századelőre jellemző hangulattá szervesül az élmény, a képek hatását
már nem csökkenti, hanem inkább felerősíti életszerű környezetük. Megértjük,
átérezzük a nagy, az addigi értékrendet végérvényesen eltörlő háborút közeledni
érző bécsi szellem tehetetlen nyugtalanságát.
A korai, apró,
ideges ecsetvonásokkal és beteg színekkel festett portrék horrorfilmekre
emlékeztetnek. A modellek bőre mintha lemállana, csontos, eres, furcsán
gesztikuláló kezük őrült élőhalottakká teszik őket, ugyanakkor valami nem
evilági erotika is sugárzik a képekből, amely különösen a gyászos arcú, üres
tekintetű asszonyt ábrázoló Martha Hirsch
(Álmodó nő) című portré esetében a legnyilvánvalóbb. A rajzok,
illusztrációk nyugodtabbak, de nem kevésbé talányosak, tisztán mutatják a
rokonságot Egon Schiele műveivel. Az 1920-as években született akvarelleket,
nők elmosódó, ködös portréit a művész vastag ecsettel, lendületes mozdulatokkal
festette. Kokoschka művészetére a sürgősség, a közeledő katasztrófa érzete, az
erotikában menedéket találó melankólia jellemzi.
