Frick Collection, New York
Az 5th Avenue és a 70th Street sarkán álló, nehezen meghatározható, belül leginkább belga csokoládék csomagolására emlékeztető stílusú, Thomas Hastings által tervezett, 1913–1914-ben épült, komor palotában Henry Clay Frick (1849–1919) amerikai acélmágnás és műgyűjtő töltötte utolsó éveit. A palota ma művészeti múzeumként működik, építtetője műgyűjteményének ad otthont. A Frick Collection 16 galériája régi mesterek műveit tartalmazza. A festmények nagy része még mindig ugyanott függ, ahová a palota ura akasztatta őket, csaknem egy évszázaddal ezelőtt.A gyűjtemény az alapító végakaratának és az alapítványára hagyott hatalmas összegnek köszönhetően folyamatosan gyarapodik. A Frick Art Reference Library-t is magába foglaló múzeumban a festmények, grafikák, nyomatok mellett szobrokat, ritka porcelánokat, antik bútorokat, tárgyakat és szőnyegeket, gobelineket is lárhatunk. A gyűjtemény olyan hatalmas, hogy megtekintéséhez nem elég egy nap, különösen azért, mert a légkondícionálásnak és a mesterségesen szabályozott páratartalomnak, valamint a belső térben uralkodó félhomálynak köszönhetően, mint a legtöbb amerikai múzeumban, a látogató gyorsan elálmosodik, érzékei eltompulnak.
Gabriel de Saint Aubin (1724–1780) festőművész, grafikus, nyomdász rongyokba öltözött, piszkos, furcsa viselkedésű, fogatlan excentrikus volt. Noha soha nem járt művészeti iskolába, híres volt arról, hogy bármely művészeti kérdésről hatalmas lexikális és gyakorlati tudással tudott beszélgetni a téma legismertebb korabeli szakértőivel. A 18. századi Franciaország legnagyobb rajzolója volt, igazi géniusz ezen a területen. Nehezen követhetően változatos témái és művészi megoldásai miatt érzéki, hiperérzékenységről tanúskodó, mindmáig élőnek tűnő művészete kicsúszik a kategóriákból. A képeslaptól a laptop-monitorig terjedő méretű munkáiról sokszor nehéz elhinni, hogy ugyanaz a művész készítette őket. A Frick Collection mostani, 2008. január 27-ig látogatható kiállításán – ez Saint-Aubin műveinek első, átfogó bemutatója Amerikában az elmúlt, több mint 80 évben – a kortársai szerint köpködve, harákolva, dadogva beszélő, orrát nyakkendőjébe fújó francia művész 75 alkotása látható. Köztük van egy valós méretű, apró mitológiai figurákkal díszített zsebóra-terv, egy égő kórházat mániákus aprólékossággal ábrázoló rajz, emlékműveket ábrázoló képek és egy allegorikus tiszteletadás a művész példaképe, Voltaire előtt is. Az apró képek olyan részletgazdagok, hogy csak a kiállítás szervezői által figyelmesen biztosított nagyítóüvegek segítségével lehet igazán értékelni, élvezni őket. A képek szépségét nemcsak a bravúros technika adja, hanem formai, megjelenítési és költői összetettségük is. A kiállított művek közül talán a legnépszerűbbek az ősi Róma ihlette rajzok. Egy körülbelül 20×45 cm méretű, grafittal és tussal rajzolt, krétával és vízfestékkel színezett rajzon a Rómába diatalmasan, elefántok hátán visszatérő Pompeius látható. Dombok között kígyózó seregének vége eltűnik a fényt sugárzó távolságban. A Rómába vezető utat bámészkodók ezrei szegélyezik, valamennyiük ruházatának legkisebb részleteit is gondosan ábrázolta a művész. Egy hasonló méretű, tengeri csatát bemutató képen archeológiai pontossággal megrajzolt hajók tucatjai küzdenek egymással a mikroszkópikus pontossággal ábrázolt hullámokon. Saint-Aubin soha nem érezte befejezettnek műveit. Saját fejlesztésű rajzeszközeivel sokszor addig dolgozott rajtuk, amíg tönkretette őket. A képeken belül is változatos technikákat alkalmazott. Ecsettel, vízfestékkel, vagy színes krétával mély, fénnyel megtöltött felületeket alkotott, amelyeket finomra csiszolt tollakkal, ceruzákkal megrajzolt figurákkal, épületekkel, tájrészletekkel népesített be. Formái, precíz vonalai nemcsak megjelenítenek valamit, hanem saját, szavakkal nem leírható életük is van. Néhány lapon az érdeklődését kiváltó dolgokat, tárgyakat, embereket, tájrészleteket több nézőpontból is ábrázolta. Gyakran mikroszkópikus méretű betűkkel írt szövegeket is elhelyezett a rajzokon, nagyon modern hatásúvá téve őket. A rajzok sokat elárulnak a művész karakteréről is. Saint-Aubin pluralista volt, aki – Warholhoz hasonlóan – az emberi tapasztalatok és a világ jelenségei mindegyikét egyformán érdekesnek látta.
Najmányi László: Gabriel de Saint-Aubin
Frick Collection, New YorkAz 5th Avenue és a 70th Street sarkán álló, nehezen meghatározható, belül leginkább belga csokoládék csomagolására emlékeztető stílusú, Thomas Hastings...