Franklin Institute, Philadelphia
Cristiano Banti 1857-ben
festett Galileo a római Inkvizíció előtt
című festményén a Zsoltárok Könyvére és a Krónikákra vonatkozó bibliai
hivatkozásokat találunk. A Bibliai szövegek szerint „… a világ szilárdan
létrejött, nem mozdítható.”, „… az Úr a világot az alapjaira helyezte; soha el
nem mozdítható.”, illetve „És a Nap felkel és lenyugszik és visszatér a
helyére.”
1616-ban az
egyház által elítélt heliocentrikus világképet elfogadó Galileo Galilei Rómába
utazott, hogy válaszoljon az őt ért támadásokra, és megkérje az egyház
hatóságait, hogy ne tiltsák be a Világegyetem szerkezetére és mozgására
vonatkozó téziseit. Azt javasolta, hogy a Biblia szövegét ne alkalmazzák szó
szerint a gyakorlati kérdésekre, különösen akkor, amikor az adott
szövegrészletek versek és dalok, nem pedig instrukciók a világ és a történelem
értelmezésére. Konkrétan csupán egy, a Józsua könyvéből vett idézetet (10:13)
igyekezett cáfolni, amely szerint a Nap és a Hold három napig mozdulatlan
maradt, hogy lehetővé tegye az izraeliták győzelmét. Az egyházi hatóságok tanai
visszavonására kényszerítette a tudóst. Nem hirdethette többé, hogy a Hold a
Föld körül, a Föld pedig a Nap körül forog. Mivel Galileo továbbra sem volt
hajlandó megtagadni a heliocentrikus világképet, eretnekség vádjával 1633-ban a
Szent Inkvizíció elé állították. Bűnösnek találták, börtönbüntetésre ítélték,
amelyet később életfogytiglani házi őrizetre változtattak. A legenda szerint az
ítéletre a tudós az „Eppur si muove” (És mégis mozog) szavakkal reagált. Erre
nincs bizonyíték, a legenda száz évvel Galileo halála után született. Az
Inkvizíció 1718-ban engedélyezte a tudós néhány könyvének publikálását, de
1758-ig továbbra is tiltotta a heliocentrikus világkép mellett érvelő Dialógus című tanulmányának közlését. 1990.
február 15-én Ratzinger bíboros, a mostani XVI. Benedek pápa egyetértőleg
idézte Paul Feyerabend filozófus Galileo perére vonatkozó nézeteit, amelyek
szerint „Galileo korában az Egyház sokkal közelebb állt az ésszerűséghez, mint
ő, mert számításba vette Galileo nézeteinek etikai és társadalmi konzekvenciáit
is. Az Inkvizíció ítélete racionális és igazságos volt, és az ítélet revízióját
csak politikai megfontolásból lehet igazolni.” „Bolondság volna ilyen okokból
apologetikusnak lenni.”, tette hozzá az idézethez a maga véleményét Ratzinger
bíboros. 1992. október 31-én, csaknem 400 évvel Galileo pere után II. János Pál
pápa sajnálatát fejezte ki Galileo meghurcoltatása miatt, és hivatalosan
elismerte, hogy a tudósnak igaza volt, valóban a Föld forog a Nap körül, nem
pedig fordítva. 2008 márciusában felavatták Galileo szobrát a Vatikánban.
Ugyanazon év decemberében XVI. Benedek pápa, aki Ratzinger bíborosként korábban
a Galileo elleni ítélet jogossága mellett érvelt, dicsérettel emlékezett a
tudós hozzájárulásáról az asztronómia tudományának fejlődéséhez. A csalhatatlan
pápák és az egyedül üdvözítő igazság feletti monopólium mindmáig nagyhatalmú és
nem kis részben a Szent Inkvizíció áldozataitól elrablott javak révén
dúsgazdaggá lett egyháznak tehát évszázadokig tartott egy egyszerű tudományos
igazság elismerése. Milyen kapcsolatban lehet egy ilyen lomha gondolkodású,
lassú felfogású, a realitással, a változó körülményekkel szemben érzéketlen intézmény
a jelen mindennapi problémáival, például a gátja vesztett, globális
katasztrófával fenyegető népszaporulat kérdésével? Nos, a korábban Galileo
elítélésének jogossága mellett érvelő pápa most a fogamzásgátló szereket
szeretné betiltani. Nem jut el tudatáig, hogy a „Szaporodjatok és sokasodjatok”
bibliai parancsa racionális volt az ezer évekkel ezelőtti, gyéren lakott
világban, de tökéletesen értelmét vesztette a bolygón, amely képtelen a
túlszaporodott lakosságot élelmiszerrel és tiszta ivóvízzel ellátni. Messzire
távolodott ez az idővak intézmény az Evangéliumok szerint nagyon időérzékeny,
kontextus-tudatos Jézus tanításaitól. Amikor Jézust súlyos bűnnel vádolták meg,
mert megszegte a Sabbatra vonatkozó vallási előírásokat, így válaszolt: „Nem az
ember van a Sabbatért, hanem a Sabbat az emberért.”
A philadelphiai
Franklin Institute Galileo, the Medici
and the Age of Astronomy című kiállításán korabeli tudományos eszközöket
láthatunk. A legnevezetesebb tárgy a tudós fából és lakkozott papírból
készített távcsöve, amellyel korszakalkotó, ugyanakkor saját életét tönkretevő
felfedezéseit tette a 17. században. A távcső úgy néz ki, mintha
papírtörülközők belső kartonhengereiből barkácsolták volna össze. Fontossága
fordított arányban áll kivitelezésének szerénységével. De vannak itt díszes,
nemes anyagokból készített szerszámok és szemléltető eszközök is: zománcozott
rézből készített kvadránsok, fém mérő-körzők, aprólékos gonddal rajzolt,
festett csillagtérképek, gömbökben forgó, űr-rózsákhoz hasonlító gömbök,
kódexek és illusztrált kéziratok, rézhengerek, filigrán ötvösmunkák, mutatók,
gyűrűk, rudak és dobozok. Az elegáns, nagy mesterségbeli tudással, drága
anyagokból konstruált tárgyak sorát egy-egy hétköznapinak látszó, de történelmi
fontosságú szerszám szakítja meg. Egy kopott, fekete dobozban például
Michelangelo körzőit láthatjuk. A legtöbb tárgy az olasz reneszánsz idején
készült, sok közülük a művészeteket és a tudományt támogató Medici családnak
köszönhetően. A Mediciek neves festők által festett portréi a falakról nézik a
kiállítás látogatóit. A kiállított tárgyak a Medici gyűjteményből érkeztek
Philadelphiába. Egykor a firenzei Uffizi galériában őrizték őket, ma az éppen
renoválás alatt álló Tudománytörténeti Múzeum gondozza őket a Mediciek
városában.
A
philadelphiai kiállítás sztárja nem Galileo, hanem I. Cosimo Medici
(1519-1574). Ő alkotta meg a Mediciek kozmoszát. Az olasz reneszánsz témáit
egymásba szőve egészítette ki az antik világ nagy gondolkodói, Euklidus,
Archimédesz és Ptolemaiosz rendszereit. Felismerte, hogy a tudás a hatalom
egyik fontos aspektusa, hogy a hatalom a társadalmi rend fenntartásához
szükséges, és hogy a társadalmi rend önmagában is a tudás gyarapodásához
vezethet. A társadalmi rendet a geometria tükörképének látta. A geometriára és
földméréstanra a fizikai világ feletti hatalom megszerzése és megtartása okán
van szükség. A mechanika ismerete erődítmények építéséhez és fegyverek
gyártásához szükséges. Láthatunk a kiállításon tudományos eszközöknek látszó
ágyú célzó-berendezést, és kardként, az övön viselt földmérő eszközöket. Cosimo
Giorgio Vasarit bízta meg palotája újjáépítésével. Vasari tervei alapján épült
meg az emberi tudás előtt tisztelgő Térkép Szoba, falain Ptolemaiosz második
században alkotott Kozmográfiájának reprodukciójával. Számítógépes animációkon
láthatjuk a térkép egyes elemeit, némelyikük befejezetlen. Az eredeti Térkép
Szoba mennyezetére az égbolt képe került, amelynek nyílásából két hatalmas
gömb, a csillagok világa és bolygónk ereszkedett alá. A Medici Palota
Matematika Szobájából (a Katonai Építészet Szobájának is nevezték) a matematika
születésének mítoszát mutató mennyezeti murál reprodukciója látható a
kiállításon.
A Medici palota pompájának
megismerése után új jelentésréteggel gazdagodik Galileo szerény teleszkópja. A
tudós a Mediciek szolgálatában állt, tudása, felfedezései az ő hatalmukat
gyarapították. A teleszkóp kifejlesztésének egyes állapotait modellek
szemléltetik a kiállításon. Lézersugarak segítségével láthatjuk, milyen nehéz
lehetett a torzításmentes lencsék csiszolása a korabeli technikával. A
modelleket és Galileo bolygókat ábrázoló rajzait szemlélve vehetjük észre, hogy
milyen keveset láthatott Galileo ezekkel az egyszerű eszközökkel. Tudása,
intuíciói sokkal nagyobb szerepet játszottak felfedezéseiben, mint közvetlen megfigyelései.
Galileo teleszkópjánál nagyságrendekkel jobbakat vásárolhatunk ma a
játékboltokban. A modern tudományt mégis ezek a primitív eszközök alapozták
meg. Nem az számított igazán, hogy mit látott a tudós távcsövén át, hanem az,
hogy hogyan látta. Az egyháznak minden oka megvolt a félelemre Galileo és más
korabeli tudósok munkásságával kapcsolatban: rájöttek, hogy az emberi tudat
saját alkotójával is képes rivalizálni.