Museum of the Fashion Institute of Technology, New York
Mint annyi időérzékeny fiatal, korunkat én is a gótika újraéledéseként élem meg. Nem neogótikáról, a múlt újraértelmezéséről van szó, hanem az eredeti, ezer évvel ezelőtti állapotok visszatéréséről, a kollektív tudat alapelemeiből való organikus újratermelődéséről. Mindennapjaimban azt tapasztalom, hogy a való világot démonok, vámpírok, élőhalottak, boszorkányok, varázslók és megszállottak népesítik be.
E világ törvényeit, szokásait, értékrendjét megválthatatlan szörnyetegek határozzák meg, ők írják a történelmet és festik korommal és vérrel a jövőképeket. Minden gesztus ármányt rejteget, a legkedvesebb mosolyok is agyarakat villantanak elő. Várak romjai között, pókhálós labirintusokban, sötét kazamatákban, kísértet-kastélyok kongó termeiben és folyosóin bolyongok. Szörnyű titkok lappanganak a bezárt ajtók mögött. Köddé foszló árnyakat kergetek. Sárkányokkal hadakozom. Temetők kapuiban, kriptákban randevúzok halott szerelmeimmel, s ha megérintem őket, porrá omlanak. Ezerszer megélt tragédiák ismétlődnek, próféciák, jóslatok teljesednek be, s minden jel arra mutat, hogy közeledik a Végítélet. Farkasüvöltés visszhangzik a tájban, sötét felhők között bujkálva, gonoszul figyel a Hold. A korszellemhez a fekete és a vörös, a gyász és a vér színei passzolnak.
A New York-i Fashion Institute of Technology múzeumának Gothic: Dark Glamour című kiállítását 2009. február 21-ig tekinthetik meg a 21. század valódi arculata iránt érdeklődők. A divatintézet múzeumának pincéjében rendezett kiállítás stílszerű terét Simon Costin brit művész és díszlettervező álmodta meg. Mintha egy rémfilm díszletei között járnánk. A látványtervező és a munkáikat bemutató divattervezők pontosan tudják, hogy a gótikában nincs helye az iróniának, és a túl sok soha sem elég. A halálos szex és a szexi halál víziói dominálják a kiállítást. Az újraéledő gótika alapvetően anti-modern esztétikáját John Henry Fuseli 1781-ben festett: A rémálom című festményének reprodukciója illusztrálja: szófára omlott, fehér ruhás, halott nő mellén majomszerű démon gubbaszt, a sötét baldachin nyílásán sárkány feje bújik be. Az alacsony asztalkán, üvegfiolában valószínűleg az a méreg van, amivel a nő megölte magát.
A divat világának három gótikus múzsája az áldozat, az özvegy és a vamp, a démoni erővel bíró, kegyelmet nem ismerő nő. Az áldozat kategóriáját fehér leplekből komponált ruhaköltemények képviselik a bemutatón, hasonlók a Fuseli festmény halott nőjének viseletéhez. Az özvegyet fojtogatóan magas nyakú, fekete anyagokból varrott, viktoriánus stílusú összeállítások jelenítik meg. A vamp archetípusának öltözéke a leglátványosabb. Eiko Ishioka Francis Ford Coppola Drakula filmje számára tervezett skarlátvörös estélyi ruhája szimbolizálja ezt a kategóriát a legszebben. A három archetípus számos formában újra és újra felbukkan a kiállításon. Ishioka estélyi ruhája mellett Rodarte vörösfoltos sifon köntöse és John Galliano ugyancsak vörös, karcsú selyem táncruhája a legemlékezetesebbek. Hussein Chalayan dekonstruált fűzőket állított ki, Yeohlee ruhái gótikus íveket idéznek. Ann Demeulemeester, a belga divat sötét királynőjének bőrből készült blúzai Karl Lagerfeld és Giles Deacon puhább kompozíciót ellensúlyozzák. A kiállítás Laboratórium nevű szekciójában Rei Kawakubo púpos nőknek tervezett ruháit és gerincbetegek számára készült fűzőjét csodálhatjuk meg, az arcukat gumifalhoz szorító zombie divatbábúkon. Itt láthatók Kei Kagami kínzóeszközöknek látszó, egy londoni temető inspirálta cipői is. A Denevérbarlang szekcióban a fények csak pillanatokra kapcsolódnak fel, a gótikus rock zene inspirálta ruhákat átlátható tükrökből épített tárolókban láthatjuk felvillanni. A japán tervezők munkái Tokio Harajaku kerülete fiataljainak divatirányzatait, a különböző japán gót törzsek – graver, goth raver, cyber goth, death emo, goth Lolita, stb. – ízlésvilágát hozták New Yorkba. Máshol tanulmányozhatunk denevért idéző övcsatot, galambszárnyból készített brossot, és laudánummal (ópiumkivonat) töltött üvegfiolát. A tárgyak egy része a viktoriánus korból származik, más részük most készült. Az időbeli különbséget közöttük nehéz és felesleges észrevenni, mert a gótika örök.
Sajnos a kiállításon alig láthatók férfiak számára tervezett ruhák, noha a gótikában a férfiak, különösen a meleg vámpír-dandyk fontos funkciókat látnak el. Az biztos, hogy ez az ízléses bemutató felhívja figyelmünket a luxus és a halál, a retikülök és a koporsók kapcsolatára. A kiállítás mottója egy drakulai ars poeticát felvázoló Coco Chanel idézet: „A divatnak meg kell halnia, és gyorsan kell meghalnia, hogy elkezdhessen élni”.
