Anacaona királynő tiszteletére.
Kuba után a második legnagyobb sziget a Karib tengeren. Területe körülbelül 28 ezer négyzetkilométer, lakóinak száma 2009-ben körülbelül 10 millió volt. Az ország Hispaniola szigetének nyugati részén fekszik. A sziget keleti részét a Dominikai Köztársaság foglalja el. A Dominikai Köztársaság területének nagy részét erdők borítják. Haitiban már alig vannak fák.
Kolumbusz hajói 1492. december 5-én vetettek horgonyt az ott élő taino indiánok által Kiskeyának nevezett sziget partjainál. A „Kiskeya” szó taino nyelven „Az élet bölcsőjét” jelenti. Az indiánok barátságosan fogadták a spanyolokat. Vezetőjük, a kacika, vendégszeretetük jeléül egy aranyból készített fejdísszel ajándékozta meg Kolumbuszt. Kolumbusz félreértette a gesztust, azt hitte, hogy a kacika az országát ajánlotta fel neki. A spanyol korona nevében birtokba vette a szigetet és Hispaniolának nevezte el.
A spanyolok az aranybányákban dolgoztatták az indiánokat. Aki nem volt hajlandó a bányákban dolgozni, azt kivégezték. A tainók, királynőjük, Anacaona vezetésével fellázadtak az európai hódítók ellen. Primitív fegyvereik hatástalannak bizonyultak a spanyolok vértjei, puskái és ágyúi ellen. Anacaona királynőt elfogták, megkínozták és kivégezték. Hetekig tartó mészárlás következett. Az elfogott lázadók ezreit akasztották fel, fejezték le, égették el máglyákon, tépették szét kutyákkal. A terror később is folytatódott. Az őslakosokat a kereszténység felvételére kötelezték. Aki nem volt hajlandó elhagyni ősei hitét, azt a Szent Inkvizíció papjainak utasítására kivégezték.
A spanyolok 70 év alatt az összes indiánt kiirtották. Akivel nem a hódítók puskái, kardjai, ágyúi, máglyái, akasztófái, vérebei végeztek, az az európaiak által behurcolt betegségek következtében halt meg. Az utolsó tainók magas sziklákról a tengerbe ugorva vetettek véget életüknek.
A munkaerő pótlására a spanyolok, később a sziget nyugati felét elfoglaló franciák Afrikából importáltak rabszolgákat. Az afrikaiakat szörnyű körülmények között, összeláncolva, hajófenékbe zárva hurcolták a szigetre. A hetekig, gyakran hónapokig tartó utazás során nagyrészük életét vesztette.
A gyarmatosítók állatoknak tekintették rabszolgáikat. A legkisebb bűnért megkorbácsolták, vagy meggyilkolták őket. Őseik vallásának gyakorlását megtiltották. Erőszakkal a kereszténység felvételére kényszerítették őket. Hogy rabtartóik éberségét kijátsszák, a rabszolgák a keresztény szentek neveit adták ősi isteneiknek. Átvették és a maguk képére fordították a keresztény vallási énekeket és a katolikus szertartásokat. Így alakult ki a vodoun, közismert nevén a vudu (voodoo) hitrendszer.
A 18. század végén, a Francia Forradalom és a Felvilágosodás eszméinek hatására, Toussaint l”Ouverture, majd Jean Jacques Dessalines vezetésével rabszolgalázadás tört ki a szigeten. A francia kormány először bejelentette a rabszolgaság intézményének megszüntetését és elismerte a volt rabszolgák államának függetlenségét, majd néhány évvel később Napóleon a szigetre küldte hadseregét, hogy visszafoglalják azt. A lázadók sikeresen ellenálltak és kiverték a szigetről a franciákat. A francia hadsereg több mint 50 ezer katonát vesztett a lázadókkal folytatott küzdelemben.
A győztes felkelők 1804. január 1-jén kikiáltották és Haitinak nevezték el független államukat. Az övék volt a világtörténelem egyetlen győztes rabszolgafelkelése. Haiti, az Egyesült Államok után a második független ország lett az Újvilágban. „Haiti” a spanyolok által kiirtott taino indiánok nyelvén „Hegyvidéket” jelent.
A Vatikán 60 évre kiátkozta Haiti lakosait, felhatalmazva bárkit, hogy büntetlenül megölje őket. Franciaország, a többi gyarmatosító hatalommal összefogva évtizedekig tartó tengeri blokád alá vetette a szigetet, és óriási összegű kárpótlást követelt az egykori telepesek elfoglalt birtokaiért. Hogy a blokádot feloldják, Haiti kormánya több mint száz éven át fizette az egykori rabszolgáktól követelt francia kárpótlást. Az aránytalanul magas összeg utolsó részletét az 1940-es években utalták át a francia kormánynak. Mivel a kártérítés Haiti szerény bevételeinek nagy részét felemésztette, az ország nem tudott gazdaságilag talpra állni.
A következő évtizedekben a szigetországot 1934 és 1956 között megszállva tartó Egyesült Államok kormánya véres diktatúrákat támogatott Haitin és a szomszédos Dominikai Köztársaságban. 1957 és 1986 között Haitin a Duvalier család uralkodott. A családfő, François Duvalier, Papa Doc a népi hiedelmeket és félelmeket kihasználva a vudu vallás halál-démona, Baron Samedi imázsát vette fel. Külsejében, fekete öltönyeivel, fekete kalapjával is igyekezett a rettegett Baron Samedihez hasonlítani. Magánhadserege, a Tonton Macoutes, a Kísértet Papák könyörtelenül végeztek a diktátor valós, vagy vélt ellensége tízezreivel. Az állam vagyonát a diktátor a sajátjának tekintette.
Papa Doc 1971-ben bekövetkezett halála után fia, a playboy Jean-Claude Duvalier vette át a korlátlan hatalmat Haiti népe felett. 1986-ban felkelés tört ki a diktatúra ellen a szigetországban. Baby Doc az államkincstárral együtt az amerikai hadsereg repülőgépén menekült Franciaországba, ahol azóta is él.
A diktatúrát zűrzavaros időszak, lázongások, puccsok követték. Megalakulása óta egyetlen nyugodt éve sem volt az országnak. 2010. január 11-én földrengés pusztította el Haiti nagy részét. 230 ezer ember halt meg a katasztrófában, több mint másfél millióan veszítették el otthonukat. 2010 novemberében a Tomas nevű hurrikán pusztított az országban. A szélvész és az azt követő áradások emberek százait ölték meg. A hurrikánt kolerajárvány követte. A járvány következtében eddig több ezer ember halt meg. A rossz higiénés viszonyok és a mindmáig eltakarítatlan romok alatt rothadó holttestek miatt a járvány megállíthatatlan, további tízezreket fog megölni.
A földrengés után megígért nemzetközi segélyeknek egy évvel később is csak a töredéke érkezett meg. A beérkezett pénzsegélyek nagy része eltűnt a korrupt kormányhivatalok útvesztőiben.
Nem látható megoldás Haiti problémájára, de az elátkozottak legalább egy requiemet megérdemelnek.