Najmányi László: Időtöltés (Exit Art, New York)

A politika diktatúrákban nyíltan – az erőszakszervezetek segítségével –, demokráciákban burkoltan – állami támogatások odaítélésével – fenntartja magának a jogot, hogy megmondja, mi a jó művészet és mi nem. Hitler a modernizmus lejáratására Degenerált Művészet címmel rendeztetett nagyszabású, utazó kiállítást. Sztálin egyszerűen megölette a neki nem tetsző művészeket. Hruscsov buldózerekkel gyalultatta a földbe Komár és Melamid festményeinek szabadtéri kiállítását. Magyarországon Aczél György támogatott, tűrt és tiltott. A New York-i Exit Art galériában rendezett Killing Time című kiállítás látogatói többek között egy videómunkát is láthatnak: testőrei gyűrűjében a piros melegítőt viselő, halálsápadt Fidel Castro (a kubai diktátort Asael Rosales alakítja meggyőzően) tárgyalja meg a kiállított műalkotásokat Glexis Novoa kurátorral. A több mint 80 kubai művész munkáit bemutató kiállítás témája: hogyan lehet diktatúrákban művészetet csinálni? A kérdésre sokféle választ kapunk. Alain Pino nagyméretű fényképei forradalmi plakátokként lógnak a mennyezetről. A fotókon nők és fiatalok viselnek borotvahabból készült Castro-szakállakat. Henry Eric installációja temetkezési urnákból épült. Az urnák azok hamvait tartalmazzák, akiknek örökösei nem tudják kifizetni a temetkezési költségeket. A falakat a kubai performance és koncept művészet elmúlt évtizedeinek dokumentációi borítják: baseballt játszó művészek, táncmulatságokon bepiszkolódott farmernadrágok (a Beatles zenéjét sokáig tilos volt hallgatni a szigetországban), betiltott kiállítások, bezárt galériák fotói. Az egyik képsorozaton Angel Delgado ürít a pártújságra – tettéért fél évet töltött börtönben a művész. Alexandre Arrechea kétcsatornás videómunkája a kubai rasszizmussal foglalkozik: ne feledjük, a kubai forradalom vezérei szinte kivétel nélkül módos családokból érkezett, fehér emberek, noha a sziget lakosságának nagy része fekete, vagy mulatto. A videómunkák, szobrok, festmények mellett láthatunk menstruációs vérrel és szétmorzsolt rovarok nedveivel rajzolt rajzokat és az 1959 – a kubai forradalom éve – óta eltelt időt mutató naptárakat, amelyeken Castro arca fokozatosan elhalványul. Mint Kuba maga, ez a tartalmas kiállítás is a diktátor közelgő halálának árnyékában él.
Exit Art, New York; 2007. május 12. – július 28.