A polgárainak kiemelkedően magas színvonalú szolgáltatásokat, életkörülményeket és a többség számára meggazdagodásra, vagy legalábbis kényelmes életre lehetőséget nyújtó jövedelmeket biztosító Belgium után a polgárainak kirívóan rossz színvonalú szolgáltatásokat, pocsék életkörülményeket és a többség számára egyedül az elszegényedés perspektíváját nyújtó Magyarország lakosai fizetik a legmagasabb adókat és járulékokat Európában. Sarcok tekintetében a másodikak vagyunk tehát.Úgy tűnik, hogy a kormány előtt az első hely elérésének álma lebeg, hiszen újabb adók bevezetését tervezi. Meg akarja adóztatni például a formatervezett bútorokat (melyik nem ilyen?), a mintás textíliákat (például a nyakkendőket) és az internet használatot is. Az internettel kapcsolatban még az az ötlet is felvetődött, hogy külön adókkal sújtanák a politikailag nem korrekt tartalmakat. Az ötletgazda képviselő aztán visszavonta javaslatát, mert időközben rájött, hogy nem lenne könnyű és sok pénzbe kerülne az ellenséges tartalmak kiszűrése. Az eszébe sem jutott az internetet nyilván csak titkárnőin keresztül ismerő honatyának, hogy az ilyen tartalmak, kódnevekkel szignálva a szabad világ szervereire is felkerülhetnek, amelyeket nem lehet a Balkánról megadóztatni. Az újabb bevételek felével a kultúrát fogja támogatni a hatalom, hangzik az ígéret. Aha. Ezt már ismerjük. A kultúra támogatásának növelése itt, a fordított értékek világában a kultúra támogatásának csökkentését szokta jelenteni, illetve azt, hogy a pénzek baráti zsebekben landolnak. Miközben a középkori privilégiumokat élvező, nagyságos és tekintetes közszolgák legálisan nem adóznak tényleges jövedelmük nagy része után, és költségeikről számlát sem kell adniuk, azon törik a fejüket, hogy miképpen lehetne az alattvalók utolsó petákjait is elszedni. A bútorokat és textíliákat terhelő újabb sarcokról most ne beszéljünk, hiszen lehet szalmazsákon is aludni és kóbor kutyák lenyúzott bőrébe burkolódzni a hideg ellen. Az ilyen komforthiánytól még lehet értelmes az élet, ha kiegészül a virtuális világ nyújtotta lehetőségekkel és szellemi kincsekkel. Beszéljünk tehát csak az internetadóról, amely különösen perverz ötlet a nemrégen még a tudásalapú társadalom elérésével kecsegtető kormányígéretek lidércfényében. Köztudott, hogy a kirívóan magas hozzáférési költségek és az informatikai eszközöket terhelő adók és járulékok miatt Magyarország messze lemaradt Európától az internet használat tekintetében. A lakosság kommunikációs és adatgyűjtő lehetőségeinek növelése nyilvánvalóan nem áll a néptől egyre jobban rettegő hatalom érdekében, a pénzsóvárság mellett ez lehet az internetadó bevezetésének hátterében. Miután bevezetődött az internetadó, lehet majd akár havonta emelni. Egyszerűbb lenne – valószínűleg nincs messze ez az idő – az internethasználatot egyedül a politikusok számára engedélyezni, természetesen ingyenesen, hiszen eddig sem fizettek érte. Saját hatalmuk megőrzésén és a személyes meggazdagodásuk biztosításán kívül értenek bármihez is az urak?
Najmányi László: Internetadó
A polgárainak kiemelkedően magas színvonalú szolgáltatásokat, életkörülményeket és a többség számára meggazdagodásra, vagy legalábbis kényelmes életre lehetőséget nyújtó...