Knoedler & Company és Ameringer Yohe Fine Art, New York
James Charles Castle (1899-1977) képzőművész és könyvkészítő Henry Dargerhez hasonlóan az amerikai outsider (kívülálló) művészet nagy alakja. Az ismerősei, munkáltatói, munkatársai által félbolondnak tartott Darger szuterénje mélyén készítette műveinek ezreit, amelyeket senkinek sem mutatott meg.
Mint az amerikai költészet magányos, kitaszított géniusza, Ezra Pound, Castle is a krumpliföldjeiről és lakóinak burgonyagondolatairól híres Idaho államban született. Egész életét szülőfaluja, Garden Valley környékén töltötte. A csend, szürkeség és az hajtogatott kartonpapír művésze volt. Süketen jött erre a világra. Nem volt hajlandó beszélni, olvasni, írni, jelbeszédet használni. Nagyon valószínű, hogy autista volt. Környezete retardáltnak gondolta. Családtagjai, gyermekkori barátai szerint képes volt hangokat kibocsátani, de, bár tudta volna, nem akarta őket szavakká formálni. Gyermekkorában néhány évig a süketek és vakok iskolájába járt, ahonnan rossz magaviselet és „taníthatatlanság” miatt eltávolították. Miután 1915-ben kirúgták az iskolából, szülei munkára szerették volna fogni. Ő azonban nem akart, nem tudott részt venni a családi krumpli termesztésben, kérésekre, tanácsokra nem hallgatott. Szülei a helyi postahivatalt és vegyesboltot is igazgatták, de különös fiuk postásnak és bolti munkára is alkalmatlannak bizonyult. Ideje nagy részét a családi jégverem padlásán töltötte, ahol rajzolt, könyveket, kartonpapír figurákat, kartonpapír bútorokat és mozgó elemekkel ellátott építészeti struktúrákat készített. Kísérteties és különleges műveket alkotott saját készítésű szerszámaival. Tollként kihegyezett fadarabokat, tusként nyállal kevert kormot, ecsetként rongydarabokat használt. Gyűjtötte az eldobott cigarettásdobozokat, borítékokat, szemétre hajított könyveket, amelyeket beépített műveibe. Könyveit talált madzagokkal, drótokkal és pamutfonállal fűzte össze. Gazdag tónusvilágú tájképeket és enteriőröket rajzolt és festett. Műveinek fojtott, ugyanakkor erőteljes formái megtestesítették csendes világát és az ahhoz való hűségét.
Castle valószínűleg nem ismerte a „művész” és „művészet” szavakat, de valószínűleg tisztában volt saját különlegességével. Munkái az 1990-es évek végén váltak széleskörűen ismertté. Tavaly ősszel a Philadelphia Museum of Art rendezett számára retrospektív kiállítást, amely az idei ősztől Chicagóba, később a kaliforniai Berkley-be és New Yorkba utazik. Most egyszerre két New York-i galéria mutatja be Castle munkáit. A Knoedler & Company kiállításának címe James Castle Drawings: Vision and Touch (James Castle rajzok: Vízió és érintés). Ez a galéria negyedik Castle kiállítása, az általuk bemutatott művek, atmoszférikus, intim rajzok eddig még sehol sem voltak láthatók. Az Ameringer Yohe Fine Art galéria James Castle címen mutatja be a 32 éve elhunyt művész alkotásait. Ezen a kiállításon rajzokat és konstrukciókat csodálhatunk meg. A konstrukciók közül különösen emlékezetes egy nagyméretű, fekete gyermekkocsi, amelynek négyszögletes kerekeit alumínium fóliával díszítette a művész. Castle műveire a konzisztencia, optimizmus, a perspektivikus ábrázolás és az arányérzék tökélye, és a pszichológiai kifinomultság jellemző. Ha nem tudnánk, nem vennénk észre, hogy kizárólag nyállal kevert kormot használt médiumként, inkább fekete akvarell festékre, tusra, zsírkrétára gondolnánk műveit szemlélve. Látszik, hogy egyforma erősséggel foglalkoztatta a kivitelezés folyamata és műveinek tárgya. Nagy koncentrációval és szeretettel készítette munkáit. Jórészt emlékezetből dolgozott. Számos nézetből ábrázolta a családi farmot és annak részleteit, ajtókilincseket, kapupántokat, szerszámokat. Dargerrel ellentétben Castle szívesen mutatta meg műveit családtagjainak, látogatóknak, és érzékeny volt azok véleményére. Örült a pozitív reakcióknak és észrevette azok hiányát. Ha valakinek nem tetszettek a munkái, az illetőt exkommunikálta. Nagy gondossággal, papírba, fóliába csavarva, átkötve tárolta műveit. Ha kiürült valamelyik farmépület, magtár, tyúkól, kiállításokat rendezett bennük. Ha lehetőséget kapott volna, valószínűleg létrehozz saját múzeumát, mint Victor Vasarely, Salvador Dalí, vagy Donald Judd. A saját maga rendezte kiállításainak részleteit gyakran lerajzolta, s ezekből a rajzokból új kiállításokat rendezett. A Knoedler galéria kiállításán láthatunk egy emlékezetes rajzot, amely istálló falára akasztott képeket ábrázol, előttük, a padlón a művész által készített könyvek hevernek, gondos elrendezésben. Mindkét kiállításon láthatjuk totemszerű, kocka fejű, a South Park tévé sorozat karaktereire emlékeztető figuráinak rajzait. A Knoedler galériában megtekinthető egyik rajzon ugyanannak a hegynek ismétlődő motívuma keskeny frízt alkot a fal felső éle mentén. Egy másik rajzon rajzok csoportja látható fiókos almárium és monumentális, más képeken is gyakran szereplő karosszék feletti falon függve. Az Ameringer Yohe galéria kiállításán is feltűnik a washingtoni Lincoln emlékművet idéző karosszék. Közelében az Al Capone kalapjára és Yohji Yamamoto kabátjára emlékeztető ruhadarabokat viselő művész és húga, Peggy kartonpapír szobrait ábrázoló rajz függ. A két figura hódolatra váró isteneknek tűnik.
Nagyon valószínű, hogy Castle-nek fotografikus memóriája volt. Mivel soha sem tanult rajzolni, festeni, csak ezzel a különleges képességgel magyarázható műveinek formai és perspektivikus tökéletessége. Hangok és saját szavak nélküli világban élt, boldogan és elégedetten. Csendes univerzumát környezete részleteinek ábrázolásával, és az ábrázolások ábrázolásával igyekezett még otthonosabbá tenni. Több mint 20 000 műve maradt az utókorra. Munkáira tehetségét felismerő unokatestvére, Robert Beach hívta fel a szakértők figyelmét az 1950-es években. Így Castle láthatta műveinek első bemutatóit a Washington, Oregon, Kalifornia és Idaho államokban rendezett regionális kiállításokon. A műkereskedőknek nehézséget okozott a munkák értékeinek tudatosítása, a művek eladása, mert az „autodidakta”, „kívülálló” művészet még nem volt elfogadott kategória abban az időben Amerikában. Míg Európában már virágzott az Art Brut iránti érdeklődés, Amerikában az ilyen műveket még mindig előszeretettel keverték össze a népművészettel. Castle halála után a műkereskedőkben nem bízó családja megszakított minden kapcsolatot a művészvilággal. Művészete évtizedekre feledésbe merült. Műveit egymásra dobálva tárolták a családi farm padlásán. A valódi elismeréshez vezető utat ötven könyvének kiállítása nyitotta meg 1994-ben, az Idaho Center for the Book (ICB) rendezésében, Boise-ban. A kiállítás szenzációként hatott. Castle műveit hamarosan kiállításokon mutatták be Amerikában és Európában. A csend csendes, rég halott művésze a következő években világhírű lett.
Najmányi László: James Castle művészete
Knoedler & Company és Ameringer Yohe Fine Art, New York
James Charles Castle (1899-1977) képzőművész és könyvkészítő Henry Dargerhez hasonlóan az amerikai outsider...