National Gallery of Art, Washington DC
A művészbarátságok megtermékenyítően hathatnak a furcsa párok mindkét tagjára. Gauguin és van Gogh, a legújabb időkben az Amerikában élő orosz duó, Komár és Melamid, vagy a magyar Hajas Tibor és Vető János barátságáról és annak eredményeiről sokat (ha nem is eleget) tudunk. De kevesen ismerik a holland festők, Rembrandt Harmenszoon van Rijn (1606-1669) és Jan Lievens (1607-1674) viharos barátságának történetét, s azt, hogy ez a rivalizáló kapcsolat milyen módon gazdagította a világ művészetét.
Rembrandt neve egyre fényesebb lett a halála óta eltelt évszázadok során, míg az életében, portréi, vallásos és történelmi tárgyú képei révén talán barátjánál is jobban ismert Lievens neve és munkássága szinte teljesen elfelejtődött. Mindketten Pieter Lastman tanítványai voltak. Hasonló témák érdekelték őket, hasonló művészi kérdésekre keresték a választ. A két meglehetősen eltérő temperamentumú művész, az invenciózus, robbanékony, de barátjánál kevesebb kifejezőkészséggel megáldott Lievens és a nyugodt, meditatív Rembrandt, gyakori veszekedéseik ellenére – ha hihetünk a kortársak visszaemlékezéseinek, Lievens egy ízben saját festőállványával kólintotta fejbe nála egy évvel idősebb barátját, mert az másképpen látta a borosüveg faláról visszatükröződő gyertyafény hatását az emberi bőr színére – jól kiegészítették egymást. Sokat tanultak egymástól, olyannyira, hogy Lievens bizonyos művei sokáig Rembrandt alkotásaiként forogtak a művészeti piacon. Évtizedekig közös műteremben dolgoztak. Kölcsönösen megfestették egymás portréját. A lassabban érő Rembrandttal ellentétben Lievens csodagyerekként kezdte művészi pályáját. 12 éves korában már mindenki ismerte szülővárosában, Leidenben. 16 éves volt, amikor egyik képét megvásárolta Orange hercege, s a kép hamarosan Anglia királyának gyűjteményébe került. Míg Rembrandt pályája elején kisebb méretű, szolíd, visszafogott stílusú képeket festett, Lievens életnagyságú portrék, drámai jelenetek festésében találta örömét. Mindketten sokat tanultak Caravaggio és tanítványai munkásságából. 1631-ben Rembrandt Amszterdamba, Lievens Angliába költözött, Rembrandt sokáig őrizte a barátjától vásárolt festményeket. Kedvence Lievens Lázár feltámadását ábrázoló képe volt, amelyet elválásuk évében vásárolt meg. A szürke számtalan árnyalatában megfestett kép éjszakai jelenetet ábrázol. Jézus egy nyitott sír fölé magasodó falon áll. A sírból két kísérteties kéz nyúl ki, a kép jobboldalán álló bámészkodók félelemmel vegyes csodálkozására. Rembrandt annyira szerette ezt az ő világától minden lényeges szempontból különböző képet, hogy ágyával szemben, hálószobájának falára akasztotta, hogy ébredés után első pillantása rá essen. Lievens történetmesélő volt, a világot abszurd események sorozataként, képregényszerűnek látta. Stílusára, látásmódjára jellemző, hogy emberalakjait általában aránytalanul nagy fejjel ábrázolta, mintha nagylátószögű lencsén keresztül vizsgálta volna őket, mintha óriáscsecsemőknek látta volna alakjait. Lehet, hogy ő már évszázadokkal előttünk tudta, hogy kevés felnőtt él a világon, az idősebb emberek legtöbbje saját magáról és környezetéről semmit sem tudó, elvénült kisgyerek, akinek még halála pillanatában sincs fogalma arról, hogy ki volt, mit csinált élete során, miért jött éppen erre a világra? Rembrandttal ellentétben Lievens művészi fejlődése nem volt egyenletes. Nyughatatlan képzelete mindig új irányokba, új műfajokhoz, új stílusokhoz vezette. Egy téma azonban haláláig vissza-visszatért művészetében. Gyermekkorától szeretett szakállas, szomorúszemű öregembereket festeni. Valószínűleg saját magát látta ilyennek. A csendes, visszahúzódó Rembrandttól abban is különbözött, hogy igen nagyra értékelte saját magát. Minden lehetséges alkalommal hangsúlyozta, hogy nincs nála jobb festő Észak-Európában. Rembrandthoz hasonlóan ő is rendkívül termékeny művész volt. Festményein kívül számtalan rajzot és nyomatot is készített. Művei, mint barátja alkotásai rendkívüli érzékenységet árulnak el a való világ iránt. Nemcsak kora legfontosabb személyiségeit, például a korában sokak által veszélyes szabadgondolkodónak tartott Descartes filozófust örökítette meg, hanem a szegények életének jeleneteit is szívesen és szimpátiával ábrázolta. Sokak szerint, ha megmarad a szegényeket, koldusokat, parasztokat mutató képek festőjének, Rembrandthoz hasonló helyet kapott volna a művészet történetében. Hajóját azonban folyton új vizekre repítette szárnyaló fantáziája és leküzdhetetlen kíváncsisága. Rembrandt és Lievens sorsában közös, hogy bár mindketten sok megbízást kaptak, előkelő személyek csodálatát élvezték, mindketten állandó anyagi bizonytalanságban éltek, és mindketten koldusszegényen haltak meg. Az amerikai fővárosban lévő National Gallery of Art Jan Lievens: A Dutch Master Rediscovered című kiállítása kronológiában mutatja be a nyugtalan holland festő művészetét. A kiállítás 2009. január 11-ig tekinthető meg.
Najmányi László: Jan Lievens: Az újrafelfedezett holland mester
National Gallery of Art, Washington DC
A művészbarátságok megtermékenyítően hathatnak a furcsa párok mindkét tagjára. Gauguin és van Gogh, a legújabb időkben az Amerikában élő...